A macskák szabályosan megőrülnek az igen penetráns illatú macskagyökérért. Hemperegnek, dörgölődznek hozzá, nyáladzanak, meg is rágcsálják, sőt felnyalják, megeszik. Mondhatni, hogy teljesen „betépnek" tőle.
Ez a hatás legfeljebb 1 órán át, esetleg valamivel tovább tart, majd hirtelen abbamarad. Ezután egy ideig nem lehet ismét kiváltani ezt a sajátos reakciót, mert az ingerre átmenetileg immunissá válnak a macskák.
A házi kedvencek e különleges „drogja", a macskagyökér (Nepeta cataria) a mentafélék családjába tartozik. Évelő növény, a kelet-mediterrán régiótól a Kelet-Himalájáig elterjedt bennszülött faj. Nevét az olasz Nepete városról kapta, ahol termesztették a növényt.
A mentafélék különböző illékony olajokat, szterolokat, savakat, valamint tanninokat tartalmaznak.
A macskagyökér egyik illékony olaja a nepectalone, és ez a vegyület váltja ki az állatok különleges reakcióját.
A nepectalone kémiai szerkezete rendkívül hasonlít a valerianából származó valepotriateshez, ami enyhe hatású központi idegrendszer nyugtató.
A növény eredendően azért termeli ezt a vegyületet, hogy elriassza a rovarokat, de a macskák esetében természetesen más a helyzet.
A tudósok úgy gondolják, hogy a nepectalone hasonló ingert válta ki, mint a macskák feromonjai.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy mi játszódik le ilyenkor a macska agyában.
A vegyület a belégzéssel a macska orrszöveteibe kerül, ahol a protein receptorokhoz kötődik, melyek stimulálják az érzőidegeket. Az érzőidegsejtek választ váltanak ki a szaglógumók neuronjaiban,
amelyek az agy számos területére kihatnak.
A nepetalactone molekulák azokhoz a receptorokhoz kötődnek, amikhez a feromon is kötődik. A macska agya emiatt úgy érzékeli, mintha óriási mennyiségű feromon lenne ott.
A tudósoknak sikerült megfejtenie, hogy a macskagyökér a nepetalactone molekulákon keresztül az agynak egyszerre három területét is stimulálja: a szaglógumót, ami a feldolgozza a szagokat, valamint az úgynevezett amygdalát,
amely két idegi nyaláb a középagyban, és ami érzelmi válaszokat közvetít az ingerekre,
de a hypotalamuszt, az agy mirigyét is, amely számos életfunkció szabályozásában játszik szerepet, így többek között az éhségérzet keletkezésében, valamint az érzelmek kialakulásában.
Az amygdala egyesíti az információáramlást a szaglógumó sejtjeitől, és azokra a területekre továbbítja, amelyek a viselkedési válaszokat irányítják.
A hypotalamusz szabályozza a neuroendokrin válaszokat az agylapi mirigyen (hipofízis) keresztül, szexuális választ hozva létre. Emiatt lehet különösen kellemes inger a házi kedvencek számára a macskagyökér illata.
Nemcsak a házimacskák, de a vadmacskák, sőt, a nagymacskák is érzékenyek a nepectalonéra. Azonban nem minden egyed reagens, a megfigyelések szerint a házi macskák 10-30 százaléka egyáltalán nem fogékony erre az ingerre.
Ennek az az oka, hogy a nepectalone-érzékenység örökletes.
A macskagyökérre csak ivarérett korban reagálnak az arra fogékony macskák, körülbelül hat hónapos koruktól kezdve. A nepectalone vegyületet a macskák szájpadlása felett elhelyezkedő vomeronazális szerv érzékeli.
A szerv elhelyezkedése a magyarázata, hogy macskák miért nem reagálnak, ha zselatin tablettába keverve kapnak macskagyökeret, mivel a nepectalone csak belélegezve éri el a vomeronazális szerv receptorait.
Az emberi agy fiziológiailag más, mint a macskáké, ezért a macskagyökér nem úgy hat az emberre, mint a házi kedvenceinkre.
Viszont már évszázadok óta használják a gyógynövény-terápiában bélgörcs, fejfájás, migrén, láz, fogfájás, megfázás és menstruációs görcsök ellen, de emésztési zavarra, gyomorrontásra is használatos.
Nyugtató, alvást segítő hatása miatt az álmatlanságban szenvedőknek is ajánlott a macskagyökértea fogyasztása.
A macskagyökér antibakteriális tulajdonságokat mutat, hatásos lehet érelmeszesedés ellen, de a csótányok és más rovarok ellen is hatékony riasztószernek számít.