Az iránytűk a mágneses északi pólus felé mutatnak. A száz évvel ezelőtt még Észak-Kanada partjainál lévő pont mostanra elmozdult a Jeges-tenger közepe felé, és halad tovább Oroszország irányába.
Nagyjából 50 kilométert mozdul el évente. 1900 és 1980 között nem vándorolt sokat, ám az elmúlt 40 évben nagyon felgyorsult
– mondta Ciaran Beggan, az Edinburghban működő brit földtudományi központ (British Geological Survey) munkatársa.
Az ötévenként módosított World Magnetic Model (Mágneses Világmodell) frissítése 2020-ban lett volna esedékes, ám az Egyesült Államok hadereje nemrég a modell - példátlanul korai - aktualizálását kérte.
A Nature című tudományos folyóirat szerint a frissített modellt január 30-án teszik közzé.
A BGS és az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) mágneses modelljét mások mellett a NATO, valamint az amerikai és a brit haderő is használja.
A vándorló pólust a Föld belsejében lévő olvadt vas megjósolhatatlan változásai irányítják.
Beggan szerint az északi mágneses pólus elmozdulása hatással van a navigációra, elsősorban a Jeges-tenger Kanadától északra eső részén.
A pólus gyors mozgása miatt ebben a régióban nagyobb az esély a jelentős navigációs hibákra
– hangsúlyozta Arnaud Chulliat, a Coloradói Egyetem munkatársa.
Beggan szerint
az északi mágneses pólus közelmúltbeli elmozdulásait nem fogja észlelni az Északi-sarkvidéken kívül élő emberek többsége, például ha New Yorkban, Pekingben vagy Londonban okostelefont használ.
Az autókban és mobiltelefonokban lévő navigációs rendszerek a műholdakból érkező rádióhullámokra épülnek.
(MTI/Reuters)