Amikor a lelkes és fegyelmezetlen önkéntesek történelmet írtak

Kapisztrán János és keresztesei elfoglalják a török tábort

563 éve, 1456. július 22-én Hunyadi János kormányzó elszántan harcoló vitézei és Kapisztrán János mindenféle katonai mesterségbeli tudást nélkülöző, ám annál lelkesebb önkéntesei hatalmas győzelmet arattak a korabeli világ legfélelmetesebb hadserege, II. Mehmed szultán sokszoros túlerőben lévő oszmán hada felett, Nándorfehérvár falainál. A diadalhoz vezető eseménysort ironikus módon a szentéletű ferences szerzetes vezénylete alatt álló keresztesek önfejű fegyelmezetlensége indította el.

„Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi"
(Kapisztrán Szent János az embereinek, 1456. július 22-én)

Félelmetes új hatalom emelkedik fel Európa déli határain

A 14. század derekán egy új, félelmetes hódító hatalom jelent meg Európa déli végein, a próféta hitét követő és felemelkedőben lévő oszmán szultánság. Az Európát érintő török terjeszkedés első riasztó állomása a Bizánci Birodalomhoz tartozó Drinápoly ( a mai Edirne) bevétele volt.

Az oszmán történelem egyik legnagyobb hódítója, I. Murád, aki anyja, Heléna hercegnő révén a bizánci udvarral is rokonságban állt,

az 1363-ban elfoglalt egykori kelet-római nagyvárost tette meg székhelyének,

amely egészen Konstantinápoly bevételéig, a terebélyesedő Oszmán Birodalom fővárosának számított.

I Murád szultán portréja Forrás: wikimedia Commons

I. Murád, aki sikerrel megvetette lábát Európa délkeleti szegletében, a „hitetlenek" rovására akarta az oszmán hatalmat és az iszlám befolyását tovább terjeszteni.

1366-ban történt meg az első összecsapás a Magyar Királyság fegyveresei, és a Balkán-hegységen átkelő török portyázók között.

A kor talán legsikeresebb európai fejedelme, az Anjou-házból származó I. (Nagy) Lajos király lovagi serege, és a fénykorát élő erős Magyar Királyság ekkortájt még megálljt tudott parancsolni az ambiciózus szultánnak, aki azonban ennek ellenére sem adta fel a balkáni terjeszkedéssel kapcsolatos terveit.

I. (Nagy) Lajos király legyőzi a török sereget, az uralkodó balkáni hadjárata során. Lajos a magyar történelem egyik legkiválóbb királya volt Forrás: Wikimedia Commons

Amikor az ideiglenesen Kis-Ázsiában lekötött török uralkodó arról értesült, hogy I. Lázár szerb cár, valamint I. Tvrtko bosnyák király ellene szövetkezett,

katonai expedíciót szervezett Lázár ellen, és elfoglalta a dél-szerbiai Nis városát.

I. Lázár 1389-ben még egy kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy lerázza országáról a szultán egyre halálosabbá váló ölelését.

Akindzsi vonszol egy legyőzött lovagot a rigómezei csatavesztés után ( török miniatúra) Forrás: Wikimedia Commons

I. Murád – miután megtörte Bulgária ellenállását – 1389. június 15-én Rigómezőnél csapott össze I. Lázár csapataival. A történelmi ütközetben Luxemburgi Zsigmond magyar király megbízásából Garai Miklós nádor is részt vett, aki egy magyar hadtest élén sietett a szerb uralkodó megsegítésére.

A szultánt meggyilkoló szerb vitéz Kobilovics Milos portréja Forrás: Wikimedia Commons

A rigómezei csatában az oszmán sereg súlyos vereséget mért a keresztény hadra, amelyben maga a szerb uralkodó, I. Lázár is életét vesztette. A török győzelem jelentőségén – ami miatt a Szerb Királyság hosszú évszázadokra elvesztette függetlenségét – nem sokat változtatott,

hogy a szultán sem élte túl a csatát,

akit egy halálra szánt szerb vitéz, Kobilovics Milos szúrt le, miután csellel bejutott a padisah sátrába.

I. Ulászló végleg le akar számolni az oszmán hódítókkal

A rigómezei csata után a török hódítás már közvetlenül a Magyar Királyság déli határait fenyegette. Luxemburgi Zsigmond magyar király - és későbbi német-római császár- ezért elhatározta,

hogy egyszer és mindenkorra felszámolja a Balkánra betört iszlám hatalmat, és kiveri Európából a törököket.

A nagyszabású hadjárat azonban súlyos kudarcba fulladt: 1396. szeptember 25-én a Nikápoly mellett lezajlott csatában I. Bajazid szultán súlyos, megsemmisítő vereséget mért a keresztény hadakra.

Luxemburgi Zsigmond magyar királyt kimentik a katasztrofális vereségbe torkollott nikápolyi ütközetből Forrás: Wikimedia Commons

Zsigmond király kis híján I. Lázár sorsára jutott;

az uralkodót éppen hogy csak sikerült kimenteni az őt bekerítő török lovasság gyűrűjéből. A vesztes nikápolyi csata után csaknem négy évtizedre megmerevedtek az erőviszonyok, ám az 1430-as évek végén ismét feléledt a török félhold jelentette fenyegetés.

Luxemburgi Zsigmond majdnem I. Lázár szerb király sorsára jutott Nikápolynál Forrás: Wikimedia Commons

A magyar történelem első Habsburg királya, I. Albert rövid ideig tartó uralkodása idején,

1439-ben II. Murád szultán seregei elfoglalták a déli határok védelme szempontjából stratégiai fontosságú erősséget, Szendrő várát.

I. (Habsburg) Albert Forrás: Wikimedia Commons

Az 1440-ben magyar királlyá koronázott új uralkodó, a nagy múltú lengyel Jagelló-házból származó I. Ulászló Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond törekvéseit felelevenítve, aktív, offenzív fellépéssel kívánt véget vetni az országot már közvetlenül fenyegető iszlám hódításnak.

"Ilyen győzelmet csak az ellenségemnek kívánok"

I. Ulászló törekvéseinek Hunyadi János erdélyi vajda és temesi bán lett az elsőszámú támogatója, aki viszonylag fiatal kora ellenére már hosszú és dicsőséges katonai múltra tekinthetett vissza.

Hunyadi Ozorai Pipó apródjaként kezdte el katonai pályafutását, majd Lazerevics István szerb fejedelem szolgálatába állva, gyakran hadakozott a Balkánon portyázó török hadakkal.

Talán egyetlen európai kortársa sem ismerte nála jobban az oszmán hadviselés fortélyait és a törökök gondolkodásmódját.

Hunyadi János, a legendás törökverő hadvezér 17. századi portréja Forrás: Wikimedia Commons

I. Ulászló hosszas előkészületek után, 1443. július 22-én indította el nagyszabású hadjáratát, amelynek a Balkán felszabadítása, és a törökök Kis-Ázsiába való visszaűzése volt a legfőbb célja.

II. Murád oszmán szultán Forrás: Wikimedia Commons

A keresztény hadakat a király, és Hunyadi János vezette. Számos sikeres ütközet után a királyi sereg és II. Murád szultán oszmán hada Várna mellett csapott össze, az 1444. november 10-én lezajlott ütközetben.

Annak ellenére, hogy Hunyadi eredeti haditerve szerint sikerült a török had mindkét szárnyát megsemmisíteni, az ütközet mégis vereséggel végződött a keresztény sereg számára.

I. Ulászló a várnai csatában Forrás: Wikimedia Commons

Amikor ugyanis I. Ulászló meggondolatlanul 500 fős lovas egységével betört a még érintetlen középhadat alkotó janicsárok megerősített állásaiba,

a kialakult küzdelemben a király leesett lováról, és egy janicsár megölte.

Az uralkodó halála miatt felbomlott a fegyelem, ezért a királyi sereg megmaradt egységeit Hunyadi kénytelen volt visszavonni.

I. Ulászló szimbolikus síremléke a krakkói királyi várban Forrás: Wikimedia Commons

De a törökök sem örülhettek felhőtlenül az ölükbe pottyant diadalnak,

ugyanis olyan súlyos veszteségeket szenvedtek el, és annyira kifáradtak,hogy nem tudták kiaknázni a pürrhoszinak bizonyult győzelmüket.

Ilyen győzelmet csak az ellenségemnek kívánok"

– a véres veszteségtől megrendült szultán, II. Murád is így kommentálta saját diadalát.

Süket fülekre talált Hunyadi és a pápa felhívása

A várnai vereség, valamint a király halála után kibontakozó trónviszály és pártharcok jelentősen meggyengítették az ország erejét.

Az 1446. június 5-én kormányzóvá választott Hunyadi János, aki az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tekintette legfontosabb feladatának, 1453-ban lemondott tisztségéről a gyermekként királlyá választott V. (Habsburg) László javára, de országos főkapitányi méltóságát valamint temesi bánságát megtartotta.

Habsburg V. László magyar király korabeli portréja Forrás: Wikimedia Commons

Hunyadi sohasem adta fel a legfőbb életcéljának tekintett törökellenes küzdelmet, és az agresszívan terjeszkedő Oszmán Birodalom Európából való kiűzésének tervét.

A már életében a „törökverő" névvel illetett hadvezér több saját szervezésű hadjáratot folytatott

a déli végek felé ácsingózó törökök ellen, és 1454-ben a szerbiai Kursevác mellett tönkreverte Feriz bég seregét. E győzelme után európai szintű összefogást és százezer fős nemzetközi haderő felállítását javasolta abból a célból, hogy végleg szétzúzzák a szultán európai terjeszkedésről szőtt ábrándjait.

III. Callistus pápa egykorú portréja Forrás: Wikimedia Commons

Hunyadi felhívása azonban süket fülekre talált Európa hatalmasai között.

Rajta kívül csak III. Callistus pápa ismerte fel a kontinenst fenyegető iszlám invázió veszélyét, ám az egyházfejedelem kétségbeesett kísérlete, hogy jobb belátásra bírja az európai koronás főket, szintén kudarcba fulladt, pedig időközben nagyot változott a világ.

II. Mehmed, Fatih, a „hóditó"

1451-ben a rendkívül ambiciózus és becsvágyó II. Mehmed követte apját, II. Murádot az Oszmán Szultánság trónján. II. Mehmed 1453 áprilisában ostrom alá vette a török hódítás miatt egyre kisebbre zsugorodó Bizánci Császárság fővárosát, Konstantinápolyt.

A folyamatosan ágyúzott bizánci fővárost május 29-én foglalták el a próféta zászlaja alatt egyesült muszlim harcosok,

a városba bevonuló II. Mehmed pedig felvette a császári címet,

és Isztambul néven Konstantinápolyt tette meg kiépülő birodalma új fővárosává.

II. Mehmed oszmán szultán bevonul Konstantinápolyba Forrás: Wikimedia Commons

Bizánc elfoglalásának katasztrofális híre riadóként kellett volna hogy hasson Európában,

de a sajnálkozáson és sopánkodáson kívül semmi sem történt. Pedig II. Mehmed I. Murád hódító hagyományát felelevenítve elhatározta, hogy északra törve terjeszti ki a Konstantinápoly elfoglalásával megszületett Oszmán Birodalom határait.

II. Mehmed Konstantinápoly bevétele után egészen a Dunáig terjesztette ki az Oszmán Birodalom határát Forrás: Wikimedia Commons

A szultánnak pontos információi voltak a Magyar Királyságot gyötrő belharcokról, és az ország romló állapotáról, ezért úgy vélte, hogy sikerrel támadhat rá az előző évszázadban még félelmetes ellenfélnek számító Magyarországra.

A jövőbeli hódítások szempontjából kulcsfontosságúnak számított a Duna és a Száva összefolyásánál fekvő erősség, Nándorfehérvár elfoglalása,

amelynek bevétele utat nyithatott volna az ország szívébe.

A szultán és nagyvezíre Veli Mehmed, valamint a díván pasái már 1455 nyarán részletesen kidolgozták Nándorfehérvár bevételének tervét.

II. "Fatih" Mehmed szultán portréja (Paolo Veronese festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Addig soha nem látott nagyságú haderőt mozgósítottak; az ostromra kelt oszmán sereg 70 ezer harcosból állt, amelynek magját a professzionális és fanatikus janicsárság, valamint az ugyancsak komoly támadóerőt jelentő szpáhi lovasság alkotta.

A "nagy császárként" emlegetett török ostromlöveg, amit Bizánc bevételénél használtak, és II. Mehmed Nándorfehérvár ostromához is magával vitt Forrás: Wikimedia Commons

A szultán seregét erősítette a messze földön híres és rendkívül hatékony török tüzérség, amely Nándorfehérvár ostromára magával vitte a Konstantinápoly falait szétromboló félelmetes nehézlövegeket, a zarbuzánokat is.

Saját költségén toboroz hadat a török ellen Európa legjobb hadvezére

A korábbi évek győzelmeitől magabiztos hatalmas szultáni sereg 1456 júniusának utolsó napjaiban érkezett meg Nándorfehérvár alá, amelyet Hunyadi János sógora, Szilágyi Mihály gróf védett öt-hétezer magyar és szerb vitézzel.

Az oszmán had tökéletes ostromzárat vont az erősség köré,

Baltoglu kapudán pasa (tengernagy) folyami flottája pedig Zimonynál lezárta a Dunát, megakadályozandó, hogy az ostromlottak számára erősítés jusson be a várba.

Szilágyi Mihály védte Nándorfehérvárt II. Mehmed felvonuló csapataival szemben Forrás: Wikimedia Commons

A gondosan beirányzott török ostromtüzérség július 4-én kezdte el a falak lövetését. A topcsik (a török tüzérek) parancsnoka biztos volt benne, hogy a Konstantinápoly falait is lerontó zarbuzánjai néhány nap alatt törmelékhalmazzá változtatják Nándorfehérvár magas falait.

II. Mehmed meglehetősen elbizakodva úgy gondolta,

hogy amint tüzérsége rést nyitott a falakon, egyetlen rohammal beveszi a „hitetlenek fészkét".

Az erőviszonyok mindenesetre a szultán optimizmusát látszottak alátámasztani.

II. Mehmed 70 ezres haderőt vont össze Nándorfehérvár bevételére Forrás: Wikimedia Commons

Hunyadi János a szultán készülődésének hírére nyomban felismerte, hogy Nándorfehérvár ostromával az ország sorsa forog kockán.

Látva saját korábbi felhívásai, valamint III. Callistus pápa összeurópai keresztes hadjáratot meghirdető bullájának eredménytelenségét, az ország egyik leggazdagabb főuraként,

a saját vagyona terhére állított ki

10 ezer jól kiképzett és felszerelt katonát, hogy a várat védő Szilágyi Mihály segítségére siethessen.

Hunyadi János színezett fametszetes portréja a Thúróczi-króniak 1488-as brünni kiadasában Forrás: Wikimedia Commons

Hunyadi seregéhez csatlakozott a pápa költségén kiállított 2000 zsoldos is.

Létszámra ez ugyan nem tűnik túl nagy erőnek a szultáni hadakhoz képest, ám Hunyadi serege egytől-egyig jól kiképzett professzionális katonákból állt, akiket ráadásul a korabeli Európa legkitűnőbb, és a törökök harcmodorát kiválóan ismerő hadvezére irányított.

Lelkes és fegyelmezetlen amatőrök, akik világtörténelmet írtak

A profi katonákon kívül Hunyadinak akadt még másik segítsége is, a lánglelkű és fáradtságot nem ismerő hitszónok, az ekkor már a 70. életévében járó ferences-rendi szerzetes, Kapisztrán János által verbuvált mintegy 30 ezer fős keresztes sereg.

Az itáliai származású Kapisztrán János III. Callistus megbízásából 1455-ben érkezett Magyarországra, hogy a török ellen toborozzon kereszteseket, azaz önkénteseket.

A már életében is szentként tisztelt teológus és hitszónok, Kapisztrán János 30 ezres keresztes hadat toborzott össze Nándorfehérvár felmentésére Forrás: Wikimedia Commons

A már életében is szentként tisztelt és kiváló diplomáciai valamint szónoki tehetséggel megáldott idős szerzetes hatalmas ambícióval vágott bele feladata teljesítésébe, és óriási szervezőmunkával sikerült is rövid idő alatt csaknem 30 ezer embert összetoboroznia.

Mindössze egyetlen szépséghibája volt János barát seregének,

hogy többnyire fegyvert sohasem forgatott, és csatazajt soha sem hallott emberekből állt,

akik közül sokan csak az otthonról hozott fejszét, cséphadarót, vagy kiegyenesített kaszát viselték „fegyverzetként" .

Kapisztrán Szent János (olaszul Giovanni da Capestrano Capestrano) itáliai teológus, hitszónok, a nándorfehérvári diadal hőse Forrás: Diocesi di Milano/Beni Culturali

Annak ellenére, hogy János barát keresztesei nélkülözték a katonai szaktudást , Hunyadinak rájuk is szüksége volt a szorult helyzetben.

Mint bebizonyosodott, e derék amatőrök eget verő lelkesedése, és vezérük, Kapisztrán János táplálta izzó fanatizmusa valódi csodafegyvernek bizonyult a későbbiekben.

Vörösre változott a folyó vize a gyilkos kézitusa után

Hunyadi harcedzett katonái és János barát fegyelmezettnek éppen nem mondható mezei hadai még éppen időben érkeztek meg az ostromlott Nándorfehérvárhoz. Hunyadi jól tudta, hogyha nem sikerül sürgősen utánpótlást, katonákat és fegyvereket bejuttatnia a várba, minden elveszhet.

Kiváló stratégaként rögtön a beérkezésük utáni első terepszemlén felismerte,

hogy a nagyvezír, Veli Mehmed, valamint a kapudán pasa is súlyos hibát vétettek,

amikor az erős hajózár létesítése mellett nem szállták meg sem a Duna, sem pedig a Száva Nándorfehérvárral szembeni partját.

A nándorfehérvári ostrom és csata térképen Forrás: Wikimedia Commons

Emiatt a török flotta egy rajtaütésszerű támadás esetén nem kaphatott szárazföldi támogatást; az üresen hagyott partszakaszt ugyanis ekkorra már Hunyadi seregei szállták meg.

A fővezér fejében gyorsan összeállt a terv:

a törökök hibáját kihasználva minél előbb szét kell zúzni a hajózárat, az így keletkező résen át pedig benyomulhatnak a várba.

A zártörési hadművelet gyors és alapos előkészítés után július 14-én a kora reggeli órákban vette kezdetét. Baltoglu pasa az érintett partszakaszok megszállásának elmulasztásán kívül még egy hibát elkövetett: nem foglalta el a nándorfehérvári kikötőt, így az ott állomásozó negyven naszád is Hunyadi segítségére siethetett csakúgy, mint az a száz szerb sajkás, akiket a közeli Becse várát vigyázó Brankovics György szerb kapitány küldött a magyarok megsegítésére.

Nándorfehérvár az 1456-os ostrom idején, hiteles rekonstrukció Forrás: MARKO RADOSAVLJEVICS

A magyar naszádok nem tudtak kellően felgyorsulni ahhoz, hogy egyetlen rohammal szétszakítsák a vastag láncokkal egymáshoz rögzített török gályákat, így fennakadtak azokon. A bátor magyar és szerb vitézek azonban nem sokat gondolkodtak, hanem azonnal átugráltak naszádjaikról a török hajók fedélzetére, ahol öt órán át tomboló gyilkos kézitusa bontakozott ki.

A törökök elszántan védekeztek, de Hunyadi vitézei saját veszteségeikkel nem törődve vágták, aprították a szárazföld felől segítségben nem reménykedhető, és ezért egyre jobban fogyatkozó ellenséget.

A zártörési hadművelet fényesen sikerült; Hunyadi katonái kora délutánra Baltoglu pasa szinte összes hajóját megsemmisítették.

A törökök zavarát kihasználva este Hunyadi János tízezer embere és közel négyezer keresztes tört át a várba, ahol Szilágyi Mihály, és a létszámban megfogyatkozott védők kitörő örömmel üdvözölték őket. A fővezér parancsának megfelelően, Kapisztrán János kereszteseinek zömével a Száva bal partján ütött tábort.

Ekkor született Dugovics Titusz legendája

A várba juttatott sereggel együtt a védők létszáma közel 20 ezer főre nőtt, és ennek köszönhetően július 21-én sikeresen visszaverték II. Mehmed seregének rohamát. A döntőnek szánt roham előtt a szultán pasaságot és komoly pénzjutalmat ígért annak az „igazhitű" harcosnak, akinek először sikerült feljutnia a vár fokára, és kitűznie a török hadijelvényt. A még mindig hatalmas létszámfölényben lévő török seregben magasan lobogott a harci szellem, de a védők is hasonló elszántsággal készültek a roham visszaverésére.

II. Mehmed a dívánon, főembereivel és a pasákkal tanácskozik (15. századi török miniatúra) Forrás: Wikimedia Commons

Az oszmán harcosok egymást tolva igyekeztek feljutni az ostromlétrákon, hogy megvessék lábukat a folyamatos ágyútűztől megroppant falakon. A lent várakozó muszlim katonák üdvrivalgásba törtek ki, amikor megjelent az első, majd azt követve a többi lófarkas török hadijelvény is a falakon.

Az örömük azonban korainak bizonyult,

mert Hunyadi és Szilágyi Mihály harcedzett katonái egymás után számolták fel a falakon lábukat megvetett kisebb török csapatokat, mélybe taszítva a levágott oszmán harcosokat, és utánuk dobva a falról letört lófarkas lobogókat. (A zászlóvivő török katonát magával rántó Dugovics Titusz szép legendája is a július 21-i roham visszaveréséhez kapcsolódik.)

Dugovics Titusz halála Forrás: Wikimedia Commons

Az ostrom menete azonban nem úgy alakult, ahogy a szultán azt eredetileg elképzelte.

A falakat tüzérségének nem sikerült teljesen lerombolnia, elvesztette flottáját, a magyarok jelentős erősítést juttattak a várba, és a július 21-i rohamkísérlet visszaverése során véres veszteséget szenvedett a serege.

II. Mehmed ezért július 21-én este dívánt (haditanácsot) hívott össze a sátrában. A pasák a nem várt szívós ellenállásra és a súlyos veszteségekre figyelemmel azt javasolták a szultánnak, hogy hagyjanak fel az ostrommal, és vonuljanak el Nándorfehérvár alól.

Hunyadi és Kapisztrán János digitális fantáziaképen Forrás: Wikimedia Commons

II. Mehmed azonban úgy vélte, hogy a még mindig létszámfölényben álló oszmán sereg egy-két napos pihenő után a siker reményével ismételheti meg a rohamot, és ezzel a legfelsőbb elhatározással be is fejeződött a tanácskozás.

A taktikai sikerek ellenére Hunyadi sem volt nyugodt.

Tisztában volt vele, hogy a falak már nem sokáig képesek ellenállni az ostromtüzérségnek, a törökök visszaverését pedig neki sem adta ingyen a hadiszerencse, mert a védők között sok volt a halott és a sebesült, ezért ő is egyelőre a kivárás mellett döntött.

Felbőszül az anatóliai beglerbég a „gyaurok" pimaszságán

Hunyadi János szigorúan megparancsolta a védőknek, hogy senki sem hagyhatja el a várat. A fővezérnek rendkívül sok gondja akadt a várba bejutott keresztesekkel, akik még hírből sem ismerték a katonai fegyelmet. Buzgott bennük a lelkesedés,

ami nem egyszer felelőtlen, és a tapasztalt katonák számára hajmeresztő tettekre ragadta őket.

Így történt, hogy július 22-én kora délelőtt öt keresztes a fővezér tiltása ellenére kilopózott a várból, és egy magaslatra felkapaszkodva, a túlparton táborozó társaik hangos biztatásától kísérve, íjjal kezdtek lődözni az alattuk álló anatóliai hadtest előtt fel-alá száguldó török könnyűlovasokra, az akindzsikre.

Nándorfehérvár látképe a 16. században Forrás: Wikimedia Commons

Ez a nyilazgatás természetesen nem jelentett semmiféle komoly veszélyt a magaslat alatt állomásozó török katonaságra,

ám az anatóliai beglerbéget annyira felbosszantotta az „alávaló gyaurok pimaszsága",

hogy egy szakasz szpáhit küldött ki az eltakarításukra. Amikor a bástyákról figyelő keresztesek észrevették a megszeppent bajtársaik felé vágtató szpáhikat, Hunyadi parancsának fittyet hányva kitörtek a várból, hogy társaik segítségére siessenek.

Oszmán harcosok Forrás: Origo

A várhegy lejtőjén leereszkedő kereszteseket látva, az eseményeket a táborból szemlélő önkéntesek ugyancsak a vízbe gázoltak, és hangos kiáltozással megindultak a túlpart felé, hogy ők is beavatkozzanak a harcba. Óriási és veszélyes káosz volt kibontakozóban.

Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi!

A veszélyt érzékelve, Kapisztrán János megpróbálta visszatartani az önfejűen, parancs nélkül a túlpartnak rohanó embereit, ám az óriási lármában elveszett a hangja.

Az idős szerzetes erre csónakba pattant,

és sietősen evezni kezdett, hogy a folyó közepéről próbáljon meg beszélni az embereihez. Amikor a táborban maradtak észrevették, hogy a vezérük is a túlpart felé evez, mindenki a vízbe vetette magát .

Kapisztrán János ( a portré jobb szélén) igyekezett visszatartani az embereit Forrás: Wikimedia Commons

Kapisztrán János felállt a partnak futott csónakban, hogy visszatérésre buzdító beszédet intézzen az embereihez, ám ekkor mintegy kétezer keresztes vette körbe dörgő éljenzéssel a szőrcsuhát viselő öreg szerzetest.

János barátot annyira megindította emberei kitörő lelkesedése, hogy hirtelen meggondolta magát. Körbenézett és Szent Pál filippiekhez intézett levelének egyik sorát kiáltotta oda hangosan harcosainak:

Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi!"

Mivel nem volt hadilobogója, magasan a feje fölé emelte a mindig magánál tartott feszületet,

majd úgy ahogy volt, fegyvertelenül, egy szál szőrcsuhában, és korát meghazudtoló energiával elkezdett rohanni

szedett-vedett serege élén a török állások felé. Miközben a törökök felé futott , a visszaemlékezések szerint egyfolytában Szent Pál idézetét kiáltotta, ahogy csak a torkán kifért.

Babonás félelemmel meredtek a fegyvertelenül feléjük rohanó öreg „dervisre"

A török katonák babonás félelemmel meredtek a feléjük rohanó és hangosan kiáltozó szőrcsuhás „öreg dervisre", szabályosan megbénulva a hirtelen felbukkant furcsa szerzetes valamint még furcsább csapatának látványától. Időközben a szultánhoz is befutott a hír a folyón átkelő keresztesek hadáról.

II. Mehmed az anatóliai lovasságot rendelte ki ellenük, ami végzetes hibának bizonyult a szultán részről.

Azzal ugyanis, hogy elvezényelte a lovasságot a nem igazán komoly veszélyt jelentő keresztesek feltartóztatására, védelem nélkül maradt a török tüzérség.

Súlyos hiba volt a török lovasság elvezénylése Forrás: YouTube

A lent kavargó eseményeket a várból gondterhelten figyelő Hunyadi nem véletlenül volt kiváló hadvezér: amint észrevette, hogy felkerekedik az anatóliai lovasság, védelem nélkül hagyva a török ütegeket, azonnali riadót rendelt el. Megszólaltak a kürtök és megperdültek a dobok, Hunyadi nehézlovassága pedig nyeregbe pattant, és mint a tavaszi áradás kizúdult a felhúzott várkapun.

Kapisztrán János és keresztesei elfoglalják a török tábort Forrás: Wikimedia Commons

A páncélos lovasok kopjáikat előreszegve mennydörgésszerű robajjal vágtattak a török ütegállások felé,

szabályosan elsodorva a pánikba esett topcsikat, valamint az őket védő janicsár alakulatot.

A török tüzéreket mind egy szálig levágták, majd az elfoglalt ágyúkat megfordítva, tűz alá vették a teljesen megzavarodott török lovasságot.

A szultánt úgy kellet lefogni, hogy ne legyen öngyilkos

Közben János barát kereszteseinek szedett-vedett rohama is kezdett kibontakozni: csodák csodájára különösebb veszteség nélkül sikerült eljutniuk a török táborig. Az izzó fanatizmussal rohamozó keresztesek betörtek a táborba, és megfutamították a pánikba esett törököket.

A padisah sátra felé közeledő, hangosan rikoltozó ellenség feltartóztatására, a szultán elrendelte a tartalék, 4000 elit janicsár bevetését, majd ő is kardot ragadott, és beszállt a küzdelembe.

Vonuló janicsárok Forrás: Origo

Egy reá támadó magyar vitézt még legyőzött, ám ezután nyílvessző fúródott a combjába, és II. Mehmed ájultan hanyatlott a földre.

Nem sokon múlott, hogy nem jutott elődje, a drinápolyi csatatéren maradt I. Murád sorsára.

Csak négyezer szpáhi önfeláldozó ellentámadása mentette meg a szultán életét, ám hadseregén már ez sem segített: az oszmán sereg felszerelését hátrahagyva fejveszetten menekült a nándorfehérvári csatatérről.

A Hunyadiak címere Forrás: Wikimedia Commons

Az este közeledtével Hunyadi visszarendelte katonáit a várba, mert még mindig tartott egy esetleges török ellentámadástól. Amikor II. Mehmed sebesüléséből magához tért, és megtudta, hogy tisztjei és serege nagy részét elvesztette, öngyilkos akarat lenni.

A pasáknak kellett lefogniuk a szultánt, hogy megakadályozzák kétségbeesett tettét.

II. Mehmed és serege elvonul Nándorfehérvár alól (korabeli török miniatúra) Forrás: Wikimedia Commons

Ekként ért véget világraszóló magyar győzelemmel a nándorfehérvári ostrom. A diadal híre futótűzként terjedt szét a kontinensen.

Hunyadi János és vitézei világraszóló diadalt arattak Forrás: Wikimedia Commons

A győzelem örömére III. Callistus pápa elrendelte, hogy Európa szerte egy órán át kongassák a harangokat, a templomokban pedig zúgott a Te Deum Hunyadi János és hős vitézei tiszteletére. A diadal fájó sebként marta az Oszmán Birodalom testét; a Magyar Királyság határait Nándorfehérvár után közel hét évtizedig elkerülték a törökök.