A pestis a Yersinia pestis nevű baktérium által okozott fertőző betegség: természetes hordozói a vadon élő rágcsálók a betegség róluk terjed emberre. Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, amelyben
I. Justinianus bizánci császár (525-565) is megfertőződött, ám túlélte a betegséget.
Az epidémia halálos áldozatainak a száma legkevesebb 25 millió lehetett, de egyes becslések szerint elérhette az 50 millió főt.
A német és amerikai kutatók összesen 21 olyan régészeti lelőhelyet vizsgáltak az európai és a mediterrán térségben, amelyeken a Justinianus császár idejéből származó pestis nyomaira bukkantak. A legújabb kutatási eredményeik arra utalnak, hogy a fekete halál még inkább érintette a világot, mint azt korábban hitték, és 541-ben elérte a római birodalomhoz tartozó, brit szigeteket.
A tanulmányunk bemutatja a paleogenomikus módszerekkel végzett kutatásokban rejlő lehetőségeket a genomok összehasonlításával a történelmi és modern járványok megértéséhez
– mondta Johannes Krause, a Max Planck Intézet igazgatója, a PNAS tudományos folyóiratban publikált kutatás vezető szerzője. – Ez azért is fontos, mert a 19-20. században újabb, ugyancsak a Yersinia pestis baktérium okozta járvány, az úgynevezett „modern pestis" söpört végig a világon, Európán kívül Afrikát, Amerikát, Ausztráliát és Ázsiát is érintve.
A Justinianus-pestis az emberiség történelmének egyik leghalálosabb eseményeként tartják számon, amely
a világ népességének jelentős részének, több tízmillió embernek az életét követelte.
A járvány majdnem az összeomlás szélére sodorta a Bizánci Birodalmat és a szomszédos Szászánida, más néven Újperzsa Birodalmat.
Ez volt a történelem egyetlen olyan epidémiája, amely egész Európát és a világ számos részét sújtotta, és ami újból lecsapott néhány száz év múlva, a 7-10. században.
A pestisjárványokat pedig kivétel nélkül, minden esetben ugyanaz a baktérium (a Yersinia pestis) okozta, amely mind a Kelet-Római Birodalomban (Justinianus császár korában), mind a késői Római Birodalomban szedte áldozatait.
A Justinianus-pestis nevét I. Justinianus bizánci császárról kapta, akinek uralkodása fordulópontot jelentett a Kelet-római Birodalom és a kora középkor, késő-antikvitás történetében. Az uralkodó megkísérelte egyesíteni a Római Birodalom területeit, miközben virágzott a római kultúra.
A császár székhelyét Konstantinápolyba (a mai Isztambulba) helyezte. Uralkodása idején tört be Európába először a bubópestis, amely keserves időszakot hozott.
A járvány valószínűleg Kínából indult, és a selyemúton érte el a Krím-félszigetet, ahonnan a Földközi-tengeri kereskedőhajókon gyakran megjelenő házi patkányok bolhái révén terjedt el Európában.
A pestis a történelmi dokumentumok szerint Konstantinápoly lakosságának a felét elpusztította. Ráadásul uralkodásának utolsó időszakait emellett is számos csapás árnyékolta be: a fővárost két földrengés is megrázta, egy 542-ben, egy pedig 557 végén, és mindkettő súlyosbította az épp dúló bubópestis járványt, amely kivétel nélkül végigpusztította a birodalom kisebb-nagyobb városait.
A nemzetközi kutatók csapata ezúttal nyolc Yersinia pestis törzs genomját rekonstruálta a Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában gyűjtött mintákból. A korábbi vizsgálatok már bebizonyították, hogy az akkori dögvészt ez, a Yersinia pestis baktériuma idézte elő.
Most a kutataók a 21 különböző lelőhelyről származó mintákat alaposan megvizsgálták, amelyekben ennek a baktériumnak a genetikai nyomait keresték. Hamarosan bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy
ez a baktérium ugyanaz, amely Justinianus idejében pusztított és végigsöpört a kontinensen – még akkor is, ha a történelmi dokumentumokban különböző neveken rögzítették.
Emellett a kutatók részletes térképet készítettek a baktériumok fejlődésének időbeli alakulásáról és arra jutottak, hogy a két évszázados pandémián átesett törzsek genetikailag igen eltérőek voltak. Az Yersinia pestisbaktériumban ugyanis két, különböző fertőzőképességet találtak.
Kutatásunk fantasztikus példa arra vonatkozóan, hogyan kaphatunk új és valóban fontos eredményeket egy régóta fennálló, újra és újra fellángoló történelmi vitában a Justinianus-pestisre vonatkozóan
– magyarázta McCormick. – A régészeti és archeogenetikai bizonyítékok egy teljesen új könyvet nyitnak meg a témában; nem csak egy fejezetet, hanem egy teljesen új könyvet erről a korszakról.
Hozzátette: folytatják a kutatást arra összpontosítva, hogy a pestis milyen szerepet játszott nemcsak az emberi egészségben, hanem a magas halálozási arányok miatt a hadviselésben, a politikában, a gazdasági életben és a számos, más emberi tevékenységben.