Az 1990-es évek közepe óta a rénszarvas- és karibu állomány mérete 56 százalékkal csökkent, a számuk a becslések szerint 4,7 millió állatról 2,1 millióra apadt az elmúlt húsz évben. Ez a legalacsonyabb szám, amit a kutatók ezeknek a szarvasféléknek a megfigyelésének kezdete óta kaptak.
Az alaszkai-kanadai térségben megfigyelt huszonkettőből öt állomány több mint kilencven százalékkal csökkent, és nem mutatott emelkedést vagy helyreállítást
– írta a Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration) kedden publikált, legutóbbi Északi-sarkvidéki jelentése. – Néhány állományban a megbízhatónak tekinthető kezdeti nyilvántartások óta ez minden idők legalacsonyabb populációja, ami egyfajta negatív rekord.
A rénszarvas és a karibu szinte azonos fajok, nevük latinul is ugyanúgy írandó: Rangifer tarandus; az utóbbi elnevezést inkább Észak-Amerikában használják.
Ezek az állatok nemcsak csodálatos agancsukról, hanem lenyűgöző vándorlásaikról is ismertek, amelyek során akár több ezer mérföldet is vándorolnak élelmet keresve.
Az útjukba kerülő, számukra ízletesnek tűnő növényzetet lelegelik, de jelenlétük igen fontos az azonos környezetben élő más állatok és a helyi emberek számára is, akiknek gyakran az élelmezésük, táplálékforrásuk és megélhetésük is a rénszarvasoktól függ.
A rénszarvas populáció drámai csökkenése azonban nem annyira meglepő a kutatók szerint, hiszen ezek az elmúlt húsz évben is meglepően nagy mértékben ingadoztak. Ám ezúttal annyiban más a helyzet, hogy a jelenlegi állományok száma egyszerűen túl alacsony ahhoz, hogy az természetes úton rendeződni tudjon a kívánt szintre.
Annak a ténye, hogy a rénszarvas rudlik száma csökken, alapvetően még lenne annyira sokkoló tény, de ennek a csökkenésnek a mértéke már komoly aggodalomra ad okot
– magyarázta Russell Schnell, a Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal munkatársa. – Ha ez a tendencia így folytatódik, akkor amikor tíz év múlva visszatérünk a területre, példátlan következményekkel kell majd szembesülnünk.
Az eddig példa nélküli csökkenés okai között találjuk az
éghajlatváltozást, a vadászatot, a betegségeket és a korlátozott élelemforrások lehetőségének kombinációját;
olyan problémák, amelyek kéz a kézben járnak.
A kutatók szerint az utolsó a globális felmelegedéssel együtt érkező, hosszabb és forróbb nyarak jelentették. Ez az időjárás ugyanis megkönnyíti a betegségek, kórokozók terjedését és extra stresszt jelentenek a rénszarvasok számára.
A melegebb nyár számos, pusztító hatással jár, mint például a fokozott aszály, legyek és paraziták, valamint talán hőstressz, ami miatt az állatok fokozottan érzékennyé válnak a kórokozókra és más stresszfaktorokra
– jegyzi meg a jelentés.
Arra is rámutat, hogy ha nagyobb perspektívából szemléljük az eseményeket, akkor láthatjuk, hogy a rénszarvasokkal kapcsolatos események jól reprezentálják azokat a nagyszabású problémákat, amelyekkel a Föld vadvilágának szembesülnie kell.
A vadon élő populációk számra riasztó mértékben csökken, a gerinces állatok állománya átlagosan 60 százalékkal csökkent 1970 óta.
Közben az Északi-sark gyorsabban változik, mint bármely más ökoszisztéma. És az itt élő állatok nem biztos, hogy képesek időben alkalmazkodni ehhez.