Még mindig változnak a Hold több milliárd éves területei

A Hold pólusvidéke. Az árnyékban boruló területeken - 140 fokre híúl le a hőmérséklet, a Naptól megvilágított felszín viszont + 130 fokra is felhevül

Még mindig változnak a Hold több milliárd éves területei - derül ki a Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS) és a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) hétfőn bemutatott tanulmányából, melyet több mint kétmillió felvétel alapján készítettek.

Elsősorban nem a szeizmikus események okozzák a sziklaomlásokat

A tudósok, akik a Föld kísérőjének sziklaomlásait ábrázoló első átfogó térképet állították össze, a Nature Communications című tudományos lapban számoltak be eredményeikről. A felvételek kiértékelése szerint a Holdon nem elsősorban a földrengések,

hanem az aszteroidák becsapódása áll a sziklaomlások hátterében,

így akár a több milliárd éves holdtájak is még mindig változóban lehetnek.

A Hold kötött (retrográd) tengelyforgása miatt mindig ugyanazt az oldalát látjuk a Földről. A szabad szemmel is jól látható sötét foltok bazalttal kitöltött hatalmas becsapódási medencék Forrás: Wikimedia Commons/Tim Hunter

Az ilyen típusú mozgások gyakoriságáról és helyéről néhány évvel ezelőttig nagyon nehezen lehetett átfogó képet kapni.

"A Holdon a leszakadt szikladarabok többsége 7-10 méter átmérőjű. A korábbi, a Holdat vizsgáló űrszondák nem tudták az ilyen kis objektumokat mindenütt láthatóvá tenni" - mondta Valentin Bickel, a tanulmány vezető szerzője.

Holdbéli hegy, amely egy nagy becsapódási kráter központi hegykúpja Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center/Arizona State University)

Csak az amerikai űrügynökség, a NASA 2010 óta működő Lunar Reconnaissance Orbiter nevű szondája tudja feltérképezni a teljes holdfelszínt a szükséges felbontásban és lefedettségben.

A térkép még a 2,5 méteres leomlott sziklákat is feltünteti

Bickel a szonda által készített mintegy kétmillió felvétel elemzéséhez kifejlesztett egy algoritmust, amely neurális hálózatok alapján tanulja meg újra és újra, hogyan ismerje fel a műholdas képeken a leszakadt sziklák jellemző nyomait. Így hozták létre a Hold felszínét az északi szélesség 80. és a déli szélesség 80. foka közötti területen ábrázoló térképet,

melyen 136 610, több mint 2,5 méteres sziklaomlást jegyeztek fel.

Egy egészen friss becsapódási kráter a Hold felszínén Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center

A térkép segítségével először nyílik lehetőség arra, hogy egy másik égitesten vizsgáljuk meg a hegyomlásokat és azok okait - mondta Urs Mall, az MPS kutatója. A szakértők eddig azt feltételezték, hogy elsősorban a Hold rengései okozzák a sziklák leszakadását.

Holdbéli táj. A nagy becsapódási medencéket övező felföldeket sűrűn borítják el a zömében becsapódási, kisebb részt vulkanikus eredetű kráterek Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center

Most azonban arra jutottak, hogy ebben a légkör nélküli felszínt akadálytalanul elérő meteoroidok illetve aszteroidák

jóval jelentősebb szerepet játszanak.

Ilyen közvetett vagy közvetlen behatások felelősek a Hold sziklaomlásainak több mint 80 százalékáért.

Teljesen másként működik az erózió a Holdon

Még a Hold legrégebbi, akár négymilliárd évvel ezelőtt keletkezett területein is megtalálhatók az ősrégi kráterekben a friss sziklaomlások nyomai.

Mivel ezeket a nyomokat az erózió néhány millió év alatt eltüntetné, nyilvánvaló, hogy ezek a nagyon régi felszíni területek még mindig mozgásban vannak, évmilliárdokkal később a keletkezésük után.

Az egyik nagy medence a Mare Imbrium (Esők tengere) területén található becsapódási kráter, az Arkhimédesz Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center/Arizona State University)

A Holdnak nincs számottevő atmoszférája, ami miatt

a kozmikus sugárzás és a mikrometeoritok valamint a nagyobb űrsziklák is akadálytalanul elérik a felszínét.

A légkör hiánya miatt a Nap által megvilágított és az árnyékban lévő területek felszíni hőmérséklete között rendkívül nagy a hőkülönbség, a holdbéli eróziónak a szélsőséges hőterhelés valamint a kozmikus sugárzás az elsődleges oka.

A Merkúron is hasonló folyamatok játszódhatnak le

"Az aszteroidabecsapódások nyilvánvalóan nagyon-nagyon hosszú időn át befolyásolják egy régió geológiáját" - mondta Bickel.

A Hold pólusvidéke. Az árnyékban boruló területeken - 140 fokre híúl le a hőmérséklet, a Naptól megvilágított felszín viszont + 130 fokra is felhevül Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center

Az eredmények azt sugallják, hogy még mindig történhetnek változások más, légkör nélküli égitestek,

például a Merkúr vagy a Vesta aszteroida nagyon régi felszínén is.

Ahol a sziklaomlások nincsenek összefüggésben kráterekkel, ott szeizmikus vagy vulkáni eredetű tevékenység állhat a háttérben.

A Merkúr napsütötte oldala a Messenger felvételén. Szembe tűnő a Holddal való hasonlósága Forrás: NASA

Az új térkép így segíthet még ismeretlen, szeizmikusan aktív régiók azonosításában is. Az ilyen területek a robotokkal vagy asztronautákkal dolgozó jövőbeli Hold-missziók számára nagy kihívást jelenthetnek.

(Forrás: MTI/AFP)