A megtévesztés jelenségének gyökerei az evolúcióban keresendők. Egyes növények és állatok az álcázás mestereinek számítanak, mert ez a képesség segíti őket a túlélésben. Előbbiek például ügyes beporzási stratégiákat fejlesztettek ki az évmilliók során, hogy ezzel tudják biztosítani a fennmaradásukat.
Az úgynevezett kamuflázs vagy más néven álcázás az állatvilágban a túlélés kulcsa, és emiatt rendkívül elterjedt stratégiának számít.
Ez leginkább a „tájba simulás" képességét jelenti, aminek fontos szerep jut a táplálékszerzésben, a menedék és párkeresésben, de a természetes ellenségek elől való rejtőzésben vagy a ragadozóknál a zsákmányolás hatékonyságában. Ez a fajta állati „hazugság" azonban nem csak a rejtőzködésre, hanem más megtévesztő magatartásokra is kiterjed.
Az ilyen típusú álcázás egyik legjobb példája a mimikri, a támadó vagy undort keltő fajok formájának, színének és szokásainak utánzása,
ami egyes állatfajokat megóv attól, hogy zsákmánnyá váljanak.
A növényeknél és az állatoknál ezek a változatos megtévesztések mind túlélést, illetve a fennmaradást szolgálják.
A hazugságokkal kapcsolatban majdnem mindenkinek van elképzelése arról, hogy mi motiválhatja a füllentést, illetve mindannyian ismerjük a hazugság olyan, legalapvetőbb jeleit, mint
a szemkontaktus elkerülése, a szokatlan gesztusok, a magasabb hangszín, az ideges végtag rángatás vagy egy-egy ruhadarab folyamatos igazítgatása.
Philip Houston, Michael Floyd és Susan Carnicero a megtévesztő magatartás felismerésének a legismertebb szakemberei közé tartoznak. A CIA egykori tisztviselői most egy egészen új megközelítésből vizsgálták a hazugságok témáját a Spy The Lie című könyvükben.
A szakértők alapötlete, hogy megtanítják az embereknek, „hogyan lehet rábeszélni bárkit az igazság felfedésére":
olyan egyszerű módszereket ismertetnek, amelyeket a CIA-ban használnak az igazság feltárására.
A tanulmány lépésről-lépésre ismerteti, hogyan tudunk bizonyos alapelveket alkalmazni az életünk egyes területein, hogy el tudjuk kerülni a hazugságokat
– mutat rá a könyv. – Ezek minden esetben működnek: ha egy tinédzserrel beszélgetünk az élete eltitkolt pillanatairól, ha a partnerünk törölt böngészési előzményeire vagyunk kíváncsiak, vagy ha esetleg az üzleti partnerünk esetleges etikátlan magatartására szeretnénk rávilágítani.
A tanulmány elsőként három fontos kérdést tisztáz. Miért hazudnak az emberek? Melyek ennek a legfontosabb okai, és hogy mitől félnek, ami miatt nem mernek igazat mondani?
A felgyorsult világ emberének életében az alábbiak az igazság elferdítésének legfőbb okai, a szakértők véleménye szerint:
Félnek az igazság feltárásának negatív következményeitől. Ilyen esetekben azért hallgatnak el egy-egy információt, mert tartanak a következményektől, ha azok nyilvánossá válnak. Ez az elhallgató magatartás úgynevezett „téves cselekedetekkel" jár együtt.
Mert azt szeretnék, hogy mások elhiggyenek valamit, ami nem igaz. Ezek azok a hazugságok, amelyek úgymond javítják az egyén pozitív imázsát. A kötet szerint erre például jó példa, amikor valaki azért állít valótlant az önéletrajzában, hogy biztosan felvegyék az általa vágyott pozícióba, de ez a fajta magatartás az online párkereső alkalmazásokban is gyakran előfordul, hogy valaki jobb színben próbálja magát feltüntetni.
Nem akarják egy másik ember érzéseit megsérteni. Ezekkel a jóindulatú „társadalmi hazugságokkal" szinte nap mint nap találkozhatunk, amikor valaki például nem meri megmondani a barátjának, hogy milyen szörnyű az új frizurája, vagy hogy mennyire előnytelen a róla készült hétvégi fotó, ami megjelent a közösségi oldalon.
A Virginia Egyetem kutatói korábban három lehetséges kedvezményezettet azonosítottak a hazugságok tipológiájának vizsgálata során. Eszerint
egyrészt léteznek olyan hazugságok, amelyek elősegítik az ént, másrészt léteznek a másokat előnyben részesítő hazugságok, harmadrészt pedig azok a lódítások, amelyek mind az illető, mind pedig mások számára is előnyösek lehetnek.
Houston és munkatársai megállapították a megtévesztő magatartás öt legfontosabb kategóriáját is:
A CIA szakemberei szerint szóval, vagy non-verbálisan egyaránt lehetséges hazudni, a megtévesztő magatartásnak vagy viselkedésnek pedig az első öt másodpercen belül meg kell történnie. Ilyen módon bárki megállapíthatja, hogy az adott válaszreakció igaz vagy hamis.