Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A szigetország meteorológiai szolgálata, a Met Office egy most publikált tanulmányában komoly veszélyeket prognosztizál. Felhívja a figyelmet a következő évtizedek egyre forrósodó nyaraira, amelyek az Egyesült Királyságban a század végére rendszeressé válhatnak – számolt be a hírről a ScienceAlert tudományos online portál. A hőmérsékleti adatok és az éghajlati modellszimulációk felhasználásával a kutatók megvizsgálták annak valószínűségét, ha a szigetország hőmérséklete a következő 80 évben minden nyáron meghaladja a 30, a 35 és 40 Celsius fokos hőmérsékleteket.
Megállapították, hogy ha az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása tovább növekszik, akkor a hőmérséklet 2100-ra eléri és meg is haladja majd a 40 Celsius-fokos hőmérsékletet.
A tudósok figyelmeztettek arra is, hogy az elmúlt két nyáron Nagy-Britannia és Európa számos területét sújtották szokatlan és a szervezetet erősen megterhelő hőséggel kísért időszakok. A Met Office kutatói szerint tehát egyértelmű, hogy
ezekért a forró nyarakért részben az emberi tevékenységekből eredő üvegházhatású gázok a felelősek.
A Nagy-Britanniában eddig mért legmagasabb hőmérséklet 38,7 Celsius-fok volt, amelyet tavaly júliusban jegyeztek fel Cambridge-ben; csak Angliában évente 2000 ember hal meg hővel kapcsolatos betegségek miatt.
A szélsőségesen meleg napok előfordulásának valószínűsége egyre nő Nagy-Britanniában és ez így is marad a század folyamán, és a legszélsőségesebb hőmérsékletek várhatóan Anglia délkeleti régióját fogják sújtani"
– írták a kutatók a Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmányukban.
Hozzáteszik: noha hagyományosan a nyári hőmérsékletek idővel igazodnak a melegedő klímához, az Egyesült Királyság éghajlata „valamiért nem tudja kezelni az ilyen típusú hőhullámokat".
A tudósok négy különböző éghajlati állapotot modelleztek az üvegházhatású gázok különböző koncentrációjának a légkörben történő szimulálására: a mai éghajlatot, az emberi tevékenység által nem változtatott hipotetikus „természetes éghajlatot", illetve két jövőbeli éghajlati forgatókönyvet. Ezeket az új forgatókönyveket a „reprezentatív koncentrációs nyomvonalak" (Representative Concentration Pathways) röviden RCP elnevezéssel illették. Ezek alapján arra is kíváncsiak voltak, hogy például
a világ teljesíteni tudja-e a 2015. évi Párizsi Megállapodásban kitűzött ambiciózus kibocsátáscsökkentési célt, korlátozva a globális átlaghőmérséklet emelkedését a század végére kevesebb, mint 2 Celsius fokkal.
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) közbenső forgatókönyvként írta le az úgynevezett RCP 4.5-et, amelyben a kibocsátás 2045-ig tovább növekszik, de 2100-ig a légkörben található szén-dioxid-szint a 2050-es szint felének felel meg.
Az RCP 4,5 alatt a várható globális átlaghőmérséklet-emelkedés 2–3 Celsius-fok lesz a század végére.
A legrosszabb forgatókönyvnek az RCP 8.5-et tekintik, amikor a kibocsátás továbbra is a jelenlegi ütemben növekszik, és a 21. században sem csökken, így 2100-ra a globális átlagos hőmérsékleti növekedés 4,8 Celsius-fokra emelkedik.
A globális felmelegedés növeli a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságát és intenzitását. Az új tanulmány szerint az Egyesült Királyságban 35 Celsius-foknál magasabb hőmérséklet jelenleg csak ötévente fordul elő. Ám az IPCC közbenső forgatókönyve, az RCP 4.5 szerint ilyen nagyságrendű hőhullámok várhatóan évente fognak előfordulni a szigetországban.
Jelenleg rendkívül alacsony az esélye annak, hogy Nagy-Britannia bármely pontján elérje a hőmérséklet a 40 Celsius-fokot: nagyjából 100-350 évente fordulhat elő.
Ez azonban jelentősen változhat a század végére a szén-dioxid-kibocsátás függvényében, amikor a 30. 35, 40 Celsius-fokos hőhullámok jóval gyakoribbá válhatnak.
A legrosszabb emissziós forgatókönyv szerint a század végére 3,5 évente lenne egy nap, amikor a hőmérséklet eléri a 40 Celsius-fokot.
Egy jóval visszafogottabb kibocsátási forgatókönyv szerint ez nagyjából 15 évente következne be. A most publikált tanulmány rámutat arra is, hogy a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott emissziócsökkentési célkitűzések teljesítésével jelentősen csökkenthető az esélye a veszélyesen magas hőmérsékletek bekövetkezésének.
1960 és 2016 között az Egyesült Királyság délkeleti részén a nappali csúcshőmérsékletek évtizedenként akár 1 Celsius fokkal is emelkedtek, miközben a
hőmérsékleti változások Skóciában sokkal változatosabban jelentek meg: egyes területek kissé felmelegedtek, míg mások drasztikusan lehűltek az új tanulmány szerint.
A szakemberek összességében azt találták, hogy Nagy-Britannia az egyik leginkább érzékeny ország a hőmérsékleti szélsőségekre; jövőbeli éghajlata nagyban függhet attól, hogy a globális felmelegedés hogyan befolyásolja az Atlanti-óceán északi részén, és különösen az Észak-atlanti futóáramlásokat.
Egy erős, nagy tengerszint feletti sávban feltámadó szél például követi a hidegebb és a melegebb levegő közötti határvonalat és irányítja a kialakuló vihar irányát és erősségét, amelyek
erősen befolyásolják az Egyesült Királyság időjárását.
Egyelőre tehát sok a kérdés a vázolt forgatókönyvek körül, ám a szakemberek szerint az biztos, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek nem ismerik az országhatárokat.
