A temetkezési helyet még 1997-ben felfedezték a skóciai Portmahomack halászfalu egykori plébániatemplomának oltáránál. A régészek hamarosan rájöttek, hogy két embert temettek ugyanabba a sírba, akiket négy, test nélküli koponyával vettek körül. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy
a két férfit a 13. század vége és a 15. század eleje között temették el, akik nagybátyák vagy unokatestvérek voltak:
a négy koponya közül három ugyanabból a családból származott, a második ember nagyapja, apja és anyja. A negyedik koponyát, valószínűleg a második ember fiát a 8. és a 10. század között eredetileg egy közeli kolostori temetőben hantolták el, mielőtt az új helyre került volna.
A régészek most azt gondolják, hogy ez a koponya egy pikt szerzetesé lehetett, amelyet megbecsült családi ereklyeként őriztek.
A testetlen koponyák test mellé helyezése a sírokban az akkori Skóciában szinte példa nélküli
– mondta Cecily Spall, a FAS Heritage régésze a LiveScience online tudományos portálnak. – Találhatunk hasonló példákat az újkőkorban és a bronzkorban, de ez valami egészen más.
Az elsőként a sírba temetett férfi a kutatók szerint valószínűleg valamilyen rendkívüli, erőszakos cselekedet miatt halt meg: szinte biztosan egy vágás ölte meg, amely áthasította az arcának egy részét.
A támadó szembesülhetett az áldozattal, és egy elég nagy és éles fegyverrel, például egy karddal végzetes csapást mért az arc jobb oldalára, amivel átvágta a csontokat
– mutatott rá Shirley Curtis-Summers, a brit Bradfordi Egyetem oszteológusa. – Ez a férfi a körülbelül 175 centiméteres magasságával a legmagasabb a Portmahomackban feltárt ősi csontvázak közül; és miután a plébániatemplom közepén temették el, ez azt sugallja, hogy nagyon fontos ember volt.
A régészek eleinte azt gondolták, hogy a maradványok az 1480-as évektől származnak, amikor a templom környékén élő, két felvidéki klán, a Ross és a Mackay többször összecsapott. Utóbbiak fosztogatói megölték például az előbbi harcosait, és míg sokan a templomban leltek menedékre, az ellenséges klán tagjai felgyújtották azt és mindenki ott lelte a halálát.
Ez volt a híres Tarbati csatának nevezett konfliktus.
A szénizotópos kormeghatározás szerint azonban a sírban fekvő embereket több generációval az összecsapás előtt temették el, bár a szakemberek szerint lehetséges, hogy családi kapcsolatban álltak a későbbi csatában részt vevő személyekkel.
A „hatfejű vezér" valószínűleg egy helyi vezető lehetett, aki hirtelen erőszakos halált halt.
A második ember temetése egy generációval később ugyanazon a helyen, valószínűleg egy kísérlet volt arra, hogy erősítse családja kapcsolatait az első férfival. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy miért tették a sírba a második ember őseinek koponyáját is.