A felfedezése óta eltelt 113 év alatt a Magnapinna tintahalat (Magnapinnidae) a világon csak 12 alkalommal észlelték a vadonban. A tudósok 1907-ben azonosították az első példányt Portugália közelében és csak több mint nyolcan év múlva, 1988-ban látták újra Brazília partjainál.
A PLOS ONE tudományos szaklapban most publikált tanulmány azonban újabb öt megfigyelésről számol be, amelyek mindegyike több ezer méter mélyen történt a Nagy-Ausztráliai-öböl déli részén.
Ráadásul ez az első alkalom, amikor a tintahalakat Ausztrália vizeiben látták,
és egyben az első eset, amikor egyszerre öt egyedet meg tudtak figyelni.
A víz alatti felvételek példátlan képpel szolgálnak a furcsa lábasfejűek anatómiájáról és viselkedéséről
– mondta Deborah Osterhage, az ausztrál kormányzati kutatószervezet, a CSIRO munkatársa és a tanulmány vezető szerzője a LiveScience online tudományos portálnak. – Megdöbbentem és izgatott lettem, amikor először megpillantottam a Magnapinna tintahalat a fényképezőgépünk által készített fotókon.
Hozzátette: az állatot egyedi megjelenésük, tehát jellegzetes nagy úszólebenyük (ami olyan széles, mint a tintahal teste), valamint
rendkívül hosszú és karcsú karjai és nyúlványai alapján könnyű felismerni, ahogy szinte „szárnyakként" hajtják magukat előre a sötét vízben.
A tudósok több mint negyven órán át gyűjtötték az adatokat a víz alatt, mintegy 950–2400 méteres mélységben. A furcsa lábasfejűeket így nem csak meg tudták figyelni, hanem az egyik példányt minden eddiginél pontosabban meg is tudták mérni.
Az állat köpenye körülbelül 15 centiméter hosszú, míg a karjai elérik az 1,8 métert
– mutatott rá Osterhage, aki hozzátette, hogy a korábbi tanulmányok szerint a Magnapinna tintahal nyúlványai akár hét méter hosszúra is megnőhetnek.
A megfigyelt egyedek ráadásul meglepetést is okoztak: a tintahalaknál soha nem látott magatartást tanúsítva az egyik hosszú karját a teste fölé emelte és ott tartotta úszás közben.
A korábban nem dokumentált jelenséget, illetve a különös lábasfejűek anatómiáját, közösségi rendeződését a tudósok tovább tanulmányozzák.