Középpontjával Egyiptom felett örvénylik az a hatalmas kiterjedésű ciklon, ami az országban rendkívül szokatlan és csak nagyon ritkán tapasztalható jelenséget, hatalmas, kiadós esőzést okozott a sivatagban.
A nagy kiterjedésű és az átlagosnál jóval erősebb, nedvességben bővelkedő légörvény
csak igen lassan mozog keleti irányba,
így a ciklonban kialakuló csapadékgócok egymást követve hirtelen lezúduló kiadós esőzéseket okoznak a Nílus alsó folyásnál és az ezt övező sivatagi területeken.
Az ország fővárosában a 20 millió lakosú Kairóban napi 50-70 mm mennyiségű csapadék hullik.
(Az egyiptomi főváros egész éves átlagos csapadékmennyisége mindössze 25 mm.) Ilyen hatalmas mennyiségű víz lezúdulására pedig nincs felkészítve a kairói infrastruktúra, köztük a csatornarendszer.
A meteorológus szakértők szerint ezért igen nagy valószínűséggel villámárak kialakulása várható a fővárosban, illetve az esőzéssel érintett más településeken.
Az óriási légörvény keleti és déli szélein kialakuló erős szelek miatt nagy kiterjedésű homokviharok csaphatnak le
az ország Vörös-tenger menti partszakaszára, és a tenger felett áthaladva elérhetik az Arab-félszigetet.
Az elkövetkező egy-két napban Kairóban és környékén a szokásos éves csapadékátlag akár 300 %-a is lehullhat.
Egyiptom teljes területe 1001 449 négyzetkilométer, ami összehasonlításként kétszer olyan nagy, mint Spanyolország, valamint négyszer akkora, mint Nagy Britannia területe.
Az országot kettészelő legnagyobb afrikai folyam, a Nílus völgyétől és deltájától eltekintve, Egyiptom legnagyobb része lakatlan sivatag.
A Nílus völgyétől nyugatra fekvő és az ország területének kétharmadát adó Nyugati, vagy Líbiai-sivatag a Szaharához tartozik, amelynek ez a legkeletebbre fekvő vége.
A Nyugati-sivatag jellegzetes formációi a szél által épített vándorló homokdűnék,
amelyek közül a legnagyobbak akár a 30 méteres magasságot is elérhetik.
A Nílustól keltre fekvő, és a Vörös-tenger partjáig húzódó Arab, vagy Keleti-sivatag részben homok, részben pedig sziklasivatag, amelyet a Vörös-tengerrel párhuzamosan futó vadregényes és kopár gránit hegyvonulat, a kelet-afrikai „kordirellák"öveznek.
Az Arab-sivatagra jellemzőek az egy-egy hevesebb zápor után a vizet elevezető időszakos vízfolyások, a vádik.
A passzátszél övezetben fekvő Egyiptom úgynevezett zonális sivatagi éghajlattal rendelkezik.
Emiatt a csapadék mennyisége elenyésző, a kevés eső jellemzően a Nílus-deltában és a Földközi-tenger partvidékén, Alexandria környékén szokott esni a téli hónapokban.
A mostanihoz hasonló bőséggel hirtelen lezúduló csapadék extrém ritkának számít a száraz sivatagi-szubtrópusi éghajlatú országban.
A félelmetes látványt nyújtó homokviharok többnyire március és május eleje között alakulhatnak ki, az ötven napig fújó forró és száraz szél, a khamszin idején, amikor a legalacsonyabb a levegő páratartalma.
A khamszin egyébként arabul ötvenet jelent,
de Egyiptomban így hívják a homokvihart is,
amelynek a szomszédos Szudánban habub, az Arab-félszigeten pedig számum a neve.
(Források: Országos Meterorológiai Szolgálat, Liliom Safari)