A Rahel Brügger viselkedésbiológus vezette kutatócsoport azt figyelte meg, hogy ha a majmok kihallgatják fajtársaikat, a megszerzett információ alapján pedig különbséget tesznek együttműködő és nem együttműködő egyedek között.
A vizsgálat során az állatokat egyesével vitték egy elkerített területre, a falon túlról pedig külön-külön vagy összefüggő "beszélgetésként" lejátszották nekik egy táplálékért könyörgő fiatal állat kiáltásait, egy felnőtt majomtól származó, ételt kínáló hangokat, vagy a kérésre érkező agresszív hangokat. Hőkamerával figyelték a selyemmajom arcának hőmérsékletváltozásait, melyek együtt jártak az érzelmi reakcióval.
Arra jutottak, hogy az állatok nem izoláltan észlelik fajtársaik hangjait, hanem összefüggő beszélgetésként. Kevésbé tolerálták a nem együttműködő viselkedést, ennek megfelelően ritkábban közeledtek az olyan zajok forrásához. Előnyben részesítették a szimulált fajtársak kooperatív kommunikációját.
A hőfelvételeken látottak alapján különösen erőteljes érzelmi reakció figyelhető meg azoknál a nőstényeknél, melyeknek nincs saját utódjuk, de egy csoporttársuk kölykének felnevelésében segítenek. Ezek az állatok mindig erősen izgatottan és idegesen reagáltak, ha egy idegen hím és egy fiatal egyed kommunikációját hallották.
Az idegen hímek hangjait nyugodtabban fogadták, vélhetően ezekre az egyedekre lehetséges párzási partnerként tekintettek Brügger szerint.
(MTI/APA/sda)