A halottak között gyerekek, valamint felnőtt férfiak és nők voltak, köztük 2, de 50 évesek is. Ráadásul a csontvázaknak körülbelül a fele gyermekeké volt.
A gyilkos csapások közül többet hátulról tettek meg, amelyek a koponyára csapódtak, és a karcsontokon sem voltak arra utaló jelek, hogy az áldozatok megpróbálták volna megvédeni magukat a támadások elől
– jelentették a tudósok a PLOS One tudományos szaklapban most publikált, új tanulmányban.
A genetikai elemzés azt is kimutatta, hogy az elhunytak mintegy 70 százaléka nem állt szoros kapcsolatban a többi áldozattal, ám feltehetően mindegyikük közös ősökkel rendelkezett. A kutatók azt gyanítják, hogy a „mészárlást" a hirtelen bekövetkezett népesség-növekedés vagy az éghajlati viszonyok változása okozhatta, amely
„kimerítette az erőforrásokat és válogatás nélküli tömeggyilkosságokhoz vezethetett".
A tömegsírt még 2007-ben fedezték fel a szakemberek. Miközben egy helybéli a garázsának az alapjait ásta fel a horvátországi Potočani dombjainak vidékén található egyik kis faluban, a heves esőzéseket követően véletlenül feltárta a tucatnyi csontvázat rejtő gödröt.
Mario Novak, az Evolúciós Antropológia Laboratóriumának és zágrábi Bioarcheológia az Antropológiai Kutatások Intézetének vezetője, illetve az új tanulmány vezető szerzője elárulta, hogy a Zágrábi Egyetem régészei ekkor véletlenül épp a közelben végeztek felmérést, ezért már a felfedezés napján megkezdhették a tömegsír kivizsgálását.
A sírgödör kicsi, körülbelül 2 méter átmérőjű és 1 méter mély, és legalább 41 holttestet dobtak bele, egymás tetejére.
A régészek eleinte úgy gondolták, hogy a maradványok nem lehetnek túlzottan idősek, talán a második világháborúnak vagy az 1990-es évek délszláv háborújának áldozatai
– mondta Novak a LiveScience online tudományos portálnak. – Ám a sírban nem találtak korabeli tárgyakat, csupán a kerámia töredékeket, amelyek inkább őskorinak tűntek.
Amikor a kutatók megvizsgálták az áldozatok fogait, nem találtak fogpótlást. Ezután
a csontok, a talaj és a kerámia töredékeinek szénizotópos kormeghatározása is megerősítette a temetés valószínűsíthető korát, amit a tudósok így Krisztus előtt 4200-ra tesznek.
Végül összesen huszonegy áldozatot azonosítottak 2 és 17 év közötti gyermekként, húszat pedig 18 és 50 év közötti felnőttként; a halottak közül 21 férfi és 20 nő volt.
De vajon miért temették el őket együtt? Az új tanulmányhoz Novak és munkatársai a maradványok DNS-e segítségével 38 egyén csontjait elemezték. A holttesteket megvizsgálva azt találták, hogy a legtöbbnek legalább egy traumás sérülése volt a koponya hátsó részén, és néhánynak a koponyán akár négy lyukat is találtak.
A középkori Európában található tömegsírokba gyakran kerültek minden korosztályú és nemű emberek, akik a fekete halál áldozatai lettek
– magyarázta Novak. – Ám a potočani gödörbe temetett áldozatok egészen biztosan erőszak következtében haltak meg és nem fertőző betegségben.
Hozzátette: az egyetlen elfogadható forgatókönyvet egy valamilyen okból bekövetkező mészárlás jelenti. És miután a férfiak és a nők, valamint a felnőttek és a gyermekek arányának megoszlása nagyjából egyenlő volt, illetve a végtagjaikon vagy az arcukon sem voltak sérülések, így
valószínűleg nem csatában, harc közben ölték meg őket.
Azt azonban a tudósok még nem tudják, hogy az áldozatokat lefogták vagy egyszerűen nem voltak képesek megvédeni magukat a támadóikkal szemben. Novak szerint ugyanis ha valaki ütővel vagy karddal támadna meg minket, akkor reflexszerűen emelnénk fel az alkarunkat, hogy megvédjük magunkat, főként a fejünket.
Mindez legalább néhány esetben nyomot hagyott volna a maradványokon, ám nem találtak rajtuk semmilyen arc- vagy védekezési sérülést.
A genetikai adatok azt is kimutatták, hogy az áldozatok közül csak tizenegy állt közeli rokonságban egymással, ezért a „mészárlás" nem egy adott családot vagy rokoni csoportot célozhatott meg. A kutatók szerint „egyetlen jel sem utal arra, hogy egy tervezett, megkülönböztető gyilkosságról lett volna szó", pedig akkoriban az ellenségek gyakran ölték meg egy másik család idősebb férfi tagjait, miközben a nőket fogságba ejtették.
Ebben az esetben láthatóan véletlenszerű gyilkosságokról van szó, nemi és életkori megkülönböztetés nélkül
– mutatott rá Novak.
A közelmúltban a szakemberek Spanyolországban is felfedeztek egy neolitikumi halotti sírgödröt, amelybe férfiak és nők, fiatalok és idősek csontvázait temették el.
A DNS-elemzés kimutatta, hogy az áldozatok épphogy csak megérkeztek az adott régióba, amikor a területüket védő helyiek lemészárolhatták őket.
A potčani lelőhely genetikai bizonyítékai azonban azt is jelezik, hogy annak ellenére, hogy a halottak többsége nem volt szoros kapcsolatban egymással, bizonyára közös őseik voltak. Ez azt jelenti, hogy nem voltak idegen jövevények; inkább egy homogén és stabil közösségből érkeztek, „így kizárható, hogy ez a vérfürdő az új bevándorlók beáramlásával társult volna".
A régészek úgy gondolják, hogy az a legvalószínűbb magyarázat talán az ötezer évvel ezelőtti klímaváltozásban rejlik. Ebben az időszakban ugyanis a németországi és osztrák lelőhelyek tanúsága szerint is válogatás nélkül öltek meg felnőtteket és gyermekeket, akiket ezután sekély tömegsírokba dobtak.
Ezekben a forgatókönyvekben az áradásokat vagy az aszályokat az elhúzódó éghajlatváltozás okozta, ami esetenként váratlan népességnövekedéssel is párosult és az értékes erőforrások megfogyatkozásához vezetett.
És Potočaniban az egyik ilyen küzdelem talán halálosra fordult.
Az ilyen ősi vérfürdők tanulmányozásával megpróbálhatunk bepillantást kapni ezeknek az embereknek a lélektanába, és ennek segítségével talán meg tudjuk akadályozni a hasonló eseményeket napjainkban
– emelte ki Novak. – Bár bizonyítékunk van arra, hogy ezek a barbár cselekedetek legalább tízezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza, ám a modern korban is találkozhatunk hasonlókkal, csak épp azokat hatékonyabb eszközökkel és fegyverekkel végezték.
Hozzátette azonban, hogy szerinte az emberi természet vagy lélektan nem sokat változott az elmúlt hatezer évben.