Megdöbbentő mélytengeri találkozás egy bizarr lénnyel

A horgászhal kitűnő vadász

Talán nincs is még egy annyira különleges mélytengeri élőlény, mint a horgászhal. Rendszerint egy méternél rövidebb, de elérheti a két métert is. Hatalmas feje és óriási szája különösen bizarr kinézetet ad neki: a fenéklakó életmód miatt a halnak zsákmányszerzéskor nincs szüksége gyorsaságra, ezért testének hátsó része el is csökevényesedett. Ehelyett inkább egy rejtélyes technikát használ.

Még mindig fedeznek fel új fajokat

Egy majdnem tökéletesen gömb alakú halat mosott partra a víz 1833-ban Grönlandon. Az állatot Johannes Christopher Hagemann Reinhardt zoológushoz vitték Koppenhágába.

Lasiognathus dinema Forrás: Theodore Pietsch, Ph.D. University of Washington

A halat később korbácsoshalnak, Himantolophus groenlandicus-nak vagy „falánk zabálónak" is nevezték

– írta Ted Pietsch, evolúciós biológus az „Oceanic Anglerfishes " című könyvében, amit a LiveScience online tudományos portál idéz.

A horgászhal-félék családjának napjainkban mintegy 170 ismert faja létezik, ám Mackenzie Gerringer, a mélytengeri halakra szakosodott New York-i SUNY Geneseo biológia professzora szerint ezeken belül is „óriási sokféleség".

Már a horgászhal népi elnevezései is utalnak az állatok bizarr külsejére: kócos tengeri ördög, farkascsapda, de mohó álmodozónak is hívják.

Az állatok formája és alkata is igen változatos: némelyik zömök és kerek (Melanocetus johnsonii), míg mások laposak és hatalmas orrúak (Thaumatichthys binghami), vagy szakállas szálak borítják (Caulophryne jordani).

A mélytengerben vadásznak Forrás: Youtube/MBARI

És bár ezek a halak a világ minden táján megtalálhatók, mégis meglehetősen magányos lények, amelyek a két-három méteres mélységtől körülbelül 550 méteres mélységig megtalálhatók a mélytengerekben. Ennek eredményeként a tudósok még mindig új fajaikat fedezik fel, amelyek egyike furcsább, mint a másik.

A sötétben várakoznak a zsákmányra

A kinézetük azonban csak egy dolog. Bármelyik mélytengeri horgászhal indulhatna ugyanis az óceánban élő, kisebb lények legrosszabb rémálma címért. A horgászhal elnevezést azért kapta, mert a fejük elején egy speciális nyúlvány található, amelynek segítségével csapdába tudja csalni áldozatát.

Színével és teste szabálytalan körvonalaival pedig beleolvad a tengerfenékbe.

Testének érdekessége ez az úgynevezett „csalibot", mely a hátúszóból fejlődött ki. Csúcsán egy kis bőrlebeny lóg, ami ide-oda mozog, és úgy néz ki mint egy kishal.

A horgászhal kitűnő vadász Forrás: Pinterest

Ezek a félelmetes vadászok csendesen várakoznak és áldozatra lesnek az óceán mélyén –

mutatott rá Gerringer. – A ragadozók addig várakoznak a sötétben, amíg a zsákmány a közelükbe nem ér, majd ezzel a „beépített horgászbottal" csalogatják közelebb a szerencsétlen állatot, csóválva, elrejtve és újra felfedve a „csalit", amivel közelebb és közelebb csábítják a potenciális zsákmányt, amíg az elég közel nem lesz ahhoz, hogy elragadja őket.

Ez a táplálkozási stratégia magyarázhatja meg a horgászhal különös testét is: mivel nem vadásznak aktívan, ezért nem tudnak gyorsan úszni és a formájuk sem követi a hidrodinamikus alakot. A horgászhalat a National Geographic korábban a „a bolygó legcsúnyább állatának" valószínűsítette.

Megbecsülik a potenciális táplálékforrásokat

Az óceán mélyén kevés a táplálkozási lehetőség. Ted Pietsch az Oceanic Anglerfishes című munkájában azt írta, hogy a legtöbb általa megvizsgált tengeri hal gyomra üres volrt. Ebből arra következtetett, hogy ha a horgászhal mégis találkozik egy potenciális táplálékforrással, akkor azt bizonyára megbecsüli. Gerringer szerint az állat szája gyakran kiteszi a teste legnagyobb részét, ezért

azt az elvet követi, miszerint „ha az étel elfér a szájában, akkor a testébe is belefér".

Számos horgászhal ugyanis képes kitágítani a gyomrát és megduplázni annak eredeti méretét.

Púpos horgászhal (Melanocetus johnsonii) evés után Forrás: Wikimedia Commons/Dénes Emőke

A hasuk emiatt eléggé csalókán működik

– magyarázta Gerringer. – Néha amikor kifogják őket, akkor a horgászok egész halakat is találnak a gyomrában, amit ha megérintünk, jobb kifejezés híján elég vizenyősnek tűnik.

A halak „horgászcsalija" gyakran világít az óceán mélyén, ami közel egy kilométerről is jól látszik a napsütötte felszín alatt. Mindez a kutatások alapján a lumineszcens baktériumoknak köszönhető.

Az „escának" is nevezett speciális világító nyúlvány végén van egy úgynevezett pórus,

amelyet ezeknek a baktériumoknak a befogadására terveztek, és amelyek közül sok nem élhet máshol, és számos egyedülálló egy adott horgászhal-félék családjába tartozó faj számára.

A baktériumtelep kialakulása egyelőre még kérdéses

De honnan származhatnak ezek a ragyogó baktériumok? A horgászhalak az óceán mélyén, apró, átlátszó lárvákként születnek, és egyedül úsznak a felszínre, hogy ott táplálkozhassanak és fejlett formájukba fejlődhessenek ki.

Európai horgászhal vagy atlanti ördöghal (Lophius piscatorius) Forrás: Wikimedia Commons/Meocrisis

Csak az életük későbbi szakaszában alakul ki ez a speciális világító nyúlványuk, így nem tudnak ilyen baktériumtelepeket ápolni a születésüktől fogva

– hangsúlyozta Gerringer. – Ez most tehát egy újabb, nagy kutatási kérdés.

Hozzátette: a vizsgált baktériumok közül ugyanis egyetlen sem található meg a tengervízben. Ez a szakemberek szerint azt jelenti, hogy

nem valószínű, hogy a halak ezeket a környezetükből vagy a társaiktól „szerzik be".

Az eLife tudományos folyóiratban publikált tanulmány úgy véli, hogy a baktériumok talán a horgászhal bőrén élnek addig, amíg az „esca" kialakul, de az is meglehet, hogy a kifejlett példányok szórják azokat a vízbe, amelyeket a fiatalabbak összegyűjtenek. A tudósok szerint mindenesetre még rengeteg a nyitott kérdés.

Különös, feltűnő fogazattal rendelkeznek

Néhány horgászhal azonban nem elégszik meg egy egyszerű világító nyúlvánnyal. Egyes fajok, mint például a Phyllorhinichthys balushkini, kinyúló „fényvezetőkkel" rendelkeznek, amelyek

pont úgy állnak ki a testükből, mint egy biológiai száloptikai kábel.

Másoknak, mint például a Cryptopsaras couesii, a hátukon izzó foltok vannak, amelyek egyfajta tarélyra hasonlítanak. Megint más állatoknak, mint a Thaumatichthys nemzetség tagjainak, a csalik a szájuk tetején vannak.

Az európai horgászhal fogazata Forrás: Wikimedia Commons/Jean-Pierre Bazard

Az állatok többsége az állánál szilárdan rögzített, feltűnő fogakkal rendelkezik

– mondta Karly Cohen, a Washingtoni Egyetemen a halfogak biomechanikáját tanulmányozó doktorandusz jelölt. – Néhány egyednek agyarszerű foga van, ami „lenyomható" vagy képes nyomás alatt összecsukódni.

Hozzáfűzte: ezek a fogak talán hasonlóan működnek, mint egy parkolóházban kihelyezett tüskés szerkezetek. Így bár a zsákmány könnyedén bejuthat a hal szájába, de onnan már igencsak nehézkes kijutnia.

A horgászhal-félék fogai mechanizmusának megértése érdekében Cohen a szövettan nevű technikát használta:

a fogakat gyantába ágyazta, majd meghatározott szöveteket (például a zománcot és az ínszalagokat) azonosított annak meghatározása érdekében, hogy azok hogyan fejlődhettek.

Ez a hal egy sci-fi filmbe is beillene Forrás: Norbert Wu, www.norbertwu.com

Án a modern technika lehetővé tette a kutatók számára, hogy még jobban szemügyre vegyék a horgászhal-félék állkapcsait. Karly Cohen speciális CT-vizsgálat segítségével gyakorlatilag az egész halat „szeletekre vágta", amelyeket aztán digitálisan újra összeállította, amit ezután a tudósok bármilyen szögből meg tudtak tekinteni és tanulmányozni.