A hagyományos kínai orvoslás miatt kialakult, a vadállatokra nehezedő nyomás jelensége nem újkeletű. Az évek során azonban jelentősen megnőtt az ez iránti kereslet, emiatt pedig az olyan, emblematikus fajok, mint például a tigrisek, a kihalás szélére sodródtak.
Ám ahogy azt a ZMEScience onloine tudományos portál megjegyzi, nem csak vad vagy egzotikus állatokról van szó: a kínai orvoslás egyre közelebb kerül az otthonainkhoz, és néhány olyan állatot is fenyeget, amelyek nagyon ismerősnek tűnhetnek számunkra: ezek a szamarak.
A legújabb kutatások szerint a szamárállomány például Brazíliában 2007 óta 28 százalékkal csökkent, első ránézésre minden nyilvánvaló ok nélkül.
Más, nagy népességű országokban, mint például Botswanában és Kirgizisztánban a populáció még ennél is drasztikusabban, 37 százalékkal, illetve 53 százalékkal fogyatkozott meg. És ezeknek sincs a hazai körülményekre visszavezethető oka.
A válaszok ehelyett úgy tűnik, hogy Kínában keresendők, ahol a szamarak száma 1992 óta már nem kevesebb, mint 76 százalékkal csökkent.
Az ország ugyanis – miután nem tudta kielégíteni a szamarak iránti keresletet hazai körökben – úgy tűnik, hogy más országokhoz fordult.
A szamárbőrből Kínában egyfajta zselatint készítenek: az úgynevezett „eijao" évezredek óta kulcsfontosságú összetevőnek számít a hagyományos orvoslásban.
Állítólagos gyógyító tulajdonságai miatt igen csak keresett, amit Kínában például hatásosnak tartanak vérszegénység vagy rossz vérkeringés ellen.
Az állításokat alátámasztó tudományos bizonyítékok azonban a legjobb esetben is korlátozottak. A zselatint Kína több part menti tartományában állítják elő: Jiangsu , Zhejiang , Shandong. Utóbbi Dong'e megyéjében kapta az „ejiao" nevet.
Az „eijao" fogyasztása az utóbbi időben jelentősen megnőtt, mivel Kína lakosságának egyre nagyobb része engedheti meg magának, és láthatóan minden korábbinál jobban vágyik rá.
Az ország a tanulmányok szerint képtelen ennyi alapanyagot előállítani, ezért máshonnan kénytelen az állatokat beszerezni: például Dél-Amerika, Afrika és Közép-Ázsia fejletlen területeiről.
A Donkey Sanctuary szervezet nemrégiben készült jelentése szerint ez a gyakorlat a szamárállomány jelentős csökkentését okozhatja világszerte, ami lényegében az eddig ismert, legnagyobb szamárválságot idézheti elő.
A gyakorlat azonban a feljegyzések szerint nem túl humánus. A szamarakat (beleértve a vemhes kancákat és csikókat) olyan közösségektől vásárolják (vagy más jelentések szerint lopják el), amelyek megélhetésükben az állatokra támaszkodnak.
Az állatokat gyakran hosszú és kegyetlen út során szállítják a vágóhídra, élelemhez vagy vízhez való hozzáférés nélkül.
A szervezet jelentése szerint az eltört végtagok útközben gyakori látványt jelentenek, és az állatok körülbelül 20 százaléka soha nem jut el a „rendeltetési helyre". Amelyek mégis odaérnek, azokra is szenvedés vár: fülüknél és farkuknál lefogják őket, gyakran elvágják a végtagjaikat, majd levágják őket. Ezután eltávolítják a bőrüket, amiből pedig egyfajta zselatint készítenek.
A szamarakat gyakran embertelen körülmények között tartják, ám a Donkey Sanctuary szerint a "végeredmény minden esetben méltatlan és érdemtelen".
Ezt a kérdést tovább nehezíti az a tény, miszerint az állatok csak nagyon lassan szaporodnak. Egy szamár kanca több mint egy évig vemhes egy csikóval, és a mezőgazdasági területeken is kezdetben alacsony a termékenységi ráta.
A virágzó szamárbőr kereskedelem még a korábbiaknál is tragikusabbá tette a helyzetet, miközben felsrófolta a szamarak árát. Kenyában mindez három év alatt alatt megduplázódott (2016-19 között 31 ezer forintnak megfelelő dollárról 63 ezer forintra). Egy olyan ország számára, ahol a bérek alig érik el a 220 dollárt (65 ezer forint), ez rengeteg pénznek számít; emiatt
a szamarak tulajdonosai azért küzdenek, hogy megtartsák az állataikat vagy újakat vásárolhassanak.
Épp ezért is tragédia a kialakult helyzet mind a szamarak, mind az azokra támaszkodó 500 millió ember számára, akik gyakran a világ legszegényebb területein keresik az állattenyésztésben a megélhetésüket.
Néhány ország azonban megpróbál fellépni a jelenség ellen: már tizennyolc állam tett jogalkotási lépéseket a szamárbőr iparral szemben.
Ám a szamarak levágása gyakran még akkor is folytatódik, ha maga a tevékenység tilos: a törvény végrehajtása nehézkes és a gyakorlat egyszerűen megy tovább, más esetben az állatokat külföldre küldik a vágóhidakra.
A témában publikált tanulmányok megállapították, hogy a szamárkereskedelem veszélyeztetheti az emberek megélhetését, miközben potenciális egészségügyi válságot okoz.
Egyértelművé vált a szamárbőr-kereskedelem azonnali betiltásának szükségessége Kenyában
– jegyzi meg az egyik ilyen publikáció.
A gyakorlatot az angliai Kínai Gyógynövény Nyilvántartás (RCHM) határozottan elítéli. A szakemberek úgy gondolják, hogy „etikátlan és felesleges a modern kínai orvoslásban". Az Egyesült Királyságban ugyanis törvénytelen, hogy a gyógynövénnyel gyógyítók állati termékeket írnak fel.
Ehelyett inkább az etikus növényi alternatívákat támogatják diétás étrend-kiegészítőként.
Az egyelőre még nem világos, hogy az új koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet milyen hatással volt a szamárkereskedelemre. Kína intenzív nyomás alá és válaszút elé került: tiltassa be vagy legalább fékezze meg a vadon élő állatok kereskedelmét.
Az ország a tiltás mellett döntött, ám azt nem lehet tudni, hogy a tilalmat milyen mértékben tartják be vagy hogy a szamarakat ide sorolhatjuk-e.
A szamarak technikailag ugyanis nem tekinthetők „vadnak". Az azonban biztos, hogy Kínában továbbra is növekszik a hagyományos orvoslás iránti kereslet, a felmérések szerint évente mintegy 5 százalékkal. És amíg a kereslet folyamatosan emelkedik, és az emberséges gyakorlat nem érvényesül, addig a helyzet akáe még rosszabbá is válhat, mielőtt jobbra fordulna.
A Donkey Sanctuary szervezet felszólította az „eijao" ipart, hogy gyorsítsa fel az erőfeszítéseket és találjon fenntartható alternatívákat, például mesterségesen termesztett szamár kollagént.