A kalapácsfejű denevér, más néven kalapácsfejű repülőkutya (Hypsignathus monstrosus) a nagy denevérek alrendjébe tartozó repülőkutyafélék (Pteropodidae) családjának a Hypsignathus nemének egyetlen faja. Ezek a különleges állatok Afrika folyóvízi erdeiben, mangrove mocsaraiban, trópusi erdeiben élnek. Nem véletlenül részesíti előnyben a síkvidéki nedves erdőket, a folyami erdőket és a mocsárerdőket, valamint a már említett mangrove- és pálmaerdőket: a kalapácsfejű denevér leginkább a fák között barangol.
Hatalmas, akár 686-970 milliméteres szárnyfesztávolságával a kalapácsfejű repülőkutya Afrika legnagyobb denevére.
A hímek lényegesen nagyobbak, mint a nőstények, tömegük átlagosan 400 gramm, míg a nőstényeké átlagosan mindössze 275 gramm. Ezeknél azt állatoknál ráadásul nemi kétalakúság figyelhető meg: a hímeknek a megnövekedett rostrum, gége és ajkak mellett van ormánya is, amiről a faj a nevét kapta, a nőstények rókaszerű megjelenésükkel hasonlítanak a többi repülőkutya fajra.
Emiatt tehát a hímek teszik a fajt ennyire felismerhetővé és megkülönböztetettévé.
A kalapácsfejű repülőkutya gyümölcsevő, bár a hímeknek és a nőstényeknek eltérő táplálkozási stratégiájuk van. A nőstények csapdákat használnak, amelynek során kiszámítható táplálékforrásokkal megalapozott utat járnak be, még akkor is, ha ez az étel gyengébb minőségű lesz.
A hímek jóval kockázatosabb stratégiát alkalmaznak,
egy 10 kilométeres szakaszon haladnak, ahol különösen jó ételforrások után kutatnak. Amikor a denevérek megtalálják a nekik tetsző táplálékot, akkor kissé megrágcsálják a gyümölcsöket a fán, mielőtt szednének belőle és elvinnék egy másik helyre, hogy ott fogyasszák el. Az udvarlási rituálék során a leendő társak felmérését végző nőstények megidézésére a hímek sajátos hívó hangot adnak ki.
Egyszerűen megdöbbenek a kalapácsfejű repülőkutyáktól: valamennyi jellemzőjük, a szem, a szőr, az orr, a fül, a szárny és a láb is rendkívüli
– mondta Sarah Olson, a Wildlife Conservation Society (WCS) vadon élő állatok egészségügyi igazgatója a ZMEScience online tudományos portálnak. – Ahogyan mintákat gyűjtünk velük, a viselkedésük az engedelmes és a harapós között mozog, ezért vastag bőrkesztyűre volt szükségünk.
Olson és munkatársai évek óta tanulmányozzák ezeket a meglehetősen különös teremtményeket annak érdekében, hogy jobban megértsék ökológiájukat és viselkedésüket. Mindez a jövőben létfontosságúnak bizonyulhat, figyelembe véve a pandémiából eredő nehézségeket.
A kalapácsosfejű denevér ugyanis egyike annak a három afrikai gyümölcsevő denevérfajnak, amelyek tünetmentesen megfertőződhetnek a rettegett Ebola-vírussal.