2015-ben Peter Godfrey-Smith a Sidney Egyetem tudományfilozófusa és kollégái filmre vettek számos közönséges Sidney polipot (Octopus tetricus), ahogy köcsönhatnak a Jervis-öbölben, egy „Octopolis"-nak becézett helyszínen. Ez a kevés hely egyike, ahol a máskülönben homokos tengerfenékben a polipok odúkat tudnak készíteni, így ott szokatlan számú állat van egy kis területen.
A kamerák elkaptak harcokat, párzásokat és egy különös viselkedést, amit a csapat dobálásnak hív. „Nehéz tudni hogy írható le ez a legjobban." - mondja Godfrey-Smith.
A polipok üledéket, algákat vagy tárgyakat, mint például héjakat tartanak testük alatt karjaikban, aztán meghajlítják szifonjaikat és egy vízsugarat lőnek a lövedékekre számos testhosszig felhajtva azokat.
Ez a dobáló viselkedéshasználata ismert volt, hogy eldobják az ételmaradékot, vagy odúkat ássanak, de a videók megmutattak sok példát is, ahol a polipok eldobott tárgyakkal eltalálják egymást.
Amikor Godfrey-Smith leírta ezt a viselkedést egy 2015-ös beszélgetésben, nem volt biztos, vajon szándékosan céloznak meg más polipokat, vagy csak véletlenül találják el őket.
Most a csapatnak több felvétele van, és részletes analízis is megmutatta a különbségeket a között, hogy egymást célozzák meg és az odú takarítás közt, sugallván, hogy a polipok valóban szándékosan egymást célozzák.
2016-ban pl. egy nőstény polip üledéket dobott 10-szer egy hímhez egy közeli odúból, aki megkísrelt párzani vele. Öt alkalommal eltalálta a hímet. „Az a sorozat volt az egyik azok közül, ami meggyőzött engem, hogy ez szándékos volt."-mondja Godfrey-Smith.
Ezekből négy alkalommal a hím megpróbált elhajolni, bár nem mindig sikerült. Két esetben számított a dobásra a nőstény mozdulataiból és kezdett kitérni, mielőtt az üledék hozzá lett volna hajtva.
Amikor a polipok egymást célozták, valószínűbben dobtak üledéket, mint héjakat és a dobások erőteljesebbek voltak.
Ráadásul a dobások, amit az odú építésnél használtak majdnem mindig a két mellső karok közt lettek kilőve. Azonban, amikor egymást dobálták a polipok néha mecsavarták a dobást az első és második kar közt közt balra, vagy jobbra. „ Az egy fajta célzást sugall."- mondja Godfrey-Smith.
Egy alkalommal a kutatók látták, hogy egy polip egy héjat dobott – és eltalálta – egy másik poliphoz úgy dobva egy karral, mint egy frizbit inkább, mint amikor anyagot dob a szifonjával meghajtva.
Míg sok vad állat dob, vagy hajt meg dolgokat más állatokhoz, csak egy maroknyi, beleértve a csimpánzokat, ismertek hogy saját fajukat célozzák meg. „ Ez nagyon ritka. Különösen ritka az, hogy ugyanazon populáció tagjait dobálják meg tárgyakkal."- mondja Godfrey-Smith.
Két alkalommal, egy polip eltalált egy halat, bár az egyik ütközés véletlennek tűnt. Esetenként úgy tűnt, hogy az állatok a kamerát célozták meg, eltalálva a fotóállványt kétszer.
Míg a dobás a támadás egy formájának tűnik, a csapat nem látott olyat, hogy bármelyik megdobott polip támadással reagált volna, vagy visszadobott volna dolgokat.
Sőt, néhány dobás, ami erős szociális interakció után történt nem egy másik polipot célzott meg, hanem az üres teret, sugallván, hogy az állatok lehet, hogy frusztrációjukat töltik ki.
Egy esetben, miután egy hím közeledését elutasította a nőstény, a hím egy héjat dobott egy véletlen irányba és megváltoztatta színét.
A csapat akkor döntött úgy, hogy közzéteszi a ténymegállapításokat, miután megjelent egy dolgozat, ami azt sugallja, hogy a jegesmedvék néha sziklákat, vagy rögöket fegyvernek használnak vadászat alatt, például sziklákat dobnak le a rozmárokhoz.
(Forrás: New Scientist)
Az alábbi videón harcoló polipok láthatók, amikor lehet, hogy héjakat használnak fegyvernek.