A közel-keleti Tall el-Hammam egy teljesen átlagos napnak nézett elébe 3600 évvel ezelőtt, a város lakóinak fogalma sem volt arról, hogy egy számukra láthatatlan, 61 000 kilométer per órás sebességgel közeledő aszteroida hamarosan a földdel teszi egyenlővé szeretett településüket. A kisbolygó 4 kilométerrel a földfelszín felett robbant fel, a detonáció során pedig 1000-szer több energia szabadult fel, mint a hirosimai atomtámadáskor.
Azok, akik látták a villanást azonnal megvakultak.
A levegő hőmérséklete a környéken drasztikusan, 2000 Celsius-fok fölé emelkedett, az épületek faszerkezetei, a ruhaszövetek azonnal lángra lobbantak, a kardok, lándzsák, a vályogtéglák, fazekak megolvadtak.
A teljes város égett.
Néhány másodperccel a robbanást követően egy masszív lökéshullám rázta meg a települést. 1200 kilométer per órás sebességével ez volt az egyik legerősebb lökéshullám, amit valaha feljegyeztek. A halálos szélvihar kártyavárként döntötte össze a legellenállóbbra tervezett házakat is.
A városban a katasztrófa előtt 8000-en éltek, közülük legfeljebb néhányan élhették túl az űrből érkezett csapást.
Az áldozatokból csupán csontszilánkok maradtak.
Tall el-Hammamon kívül volt még egy település, ami megszenvedte az aszteroida felrobbanását; az alig 22 kilométerre lévő Jericho falai leomlottak, és ez a város is a tűz martaléka lett. A történetet valószínűleg sokan ismerik, a Biblia is megörökítette.
De honnan tudják a tudósok ennyire pontosan, mi történt több ezer évvel ezelőtt? A válaszokat 15 év intenzív kutatómunka tárta fel, amelyben számos ország archeológusa, geológusa, geokémikusa, minearológusa, paleobotanikusa, aszteroida szakértője és orvoskutatója részt vett.
Eredményeiket a Scientific Reports című tudományos folyóiratban mutatták be.
Néhány évvel ezelőtt a város maradványait vizsgáló régészek az egyik ásatás során nagyjából másfél méter széles fekete masszát fedeztek fel, amely főként faszénből, hamuból, olvadt vályogtéglából és kerámiából állt össze. A lelet egyértelművé tette, hogy az ősi települést hatalmas tűzvihar emésztette fel.
Ekkor még senki sem tudta, pontosan mi történhetett, egy dolog azonban biztosnak tűnt, a város pusztulását nem vulkánkitörés, földrengés vagy ostrom okozta.
Ezek közül ugyanis egyik sem képes megolvasztani sem a fémet, sem a vályogtéglákat, sem a kerámiát. Valami sokkal monumentálisabbnak kellett történnie.
Hogy felgöngyölítsék az eseményeket, a kutatók egy számítógépes programmal (Online Impact Calculator) próbálták modellezni a természeti csapást. A területen jártas szakemberek által tervezett szoftver ismert nukleáris katasztrófák, valamint aszteroida-becsapódások adatain alapul, ezeket felhasználva lehetett rekonstruálni múltbéli eseményeket.
A modell szerint a Tall el-Hammamet elpusztító kisbolygó nagyjából akkora volt, mint a jól ismert 1908-as Tunguszkai eseményt okozó űrszikla, viszont jóval kisebb a dinoszauruszokat 65 millió éve elpusztító aszteroidánál.
A szoftver tehát kiválóan lemodellezte, mi történhetett, a tudósoknak már csak konkrét, kézzelfogható bizonyítékra volt szükségük, hogy alátámasszák az elméletet. Hamarosan ezt is megtalálták.
A tanulmányban több, aszteroida-becsapódásra utaló bizonyítékot is bemutattak a kutatók.
Az ásatási helyszínen finom szemcséket, úgynevezett sokkolt kvarcot is felfedeztek, ez az anyag hatalmas, 5 Gigapascal (GPa) nyomáson keletkezik.
Ezen kívül a fekete masszában a tudósok apró, még az influenzavírusnál is kisebb méretű gyémántokat azonosítottak. Ez azt jelenti, hogy az elképzelhetetlenül nagy nyomás és hő hatására a faanyag és a növényzet szinte azonnal gyémántszerű anyaggá alakult.
A sötét rétegben ezek mellett apró, gömbszerű, a levegőben szálló porszemcséknél is parányibb képződményeket, szferulákat találtak.
Jellemzően meteorit-becsapódáskor jönnek létre magas (nagyjából 1590 Celsius-fokos) hőmérsékleten, és főként vasat, illetve homokot tartalmaznak.
Az előbb felsoroltakon kívül a masszában kicsiny olvadt fémcseppeket, irídiumot (olvadáspontja 2466 Celsius-fok), platinát (olvadáspontja 1768 Celsius-fok), valamint cirkónium-szilikátot (olvadáspontja 1540 Celsius-fok) is felfedeztek.
A bizonyítékok tehát egyértelműen arra utalnak, hogy a város területén elképesztően magasra szökött a hőmérséklet, ezt a jelenséget pedig sem vulkánkitörés, sem más földi természeti katasztrófa nem okozhatta. Minden jel egy kisbolygó becsapódására utal. A fentiekhez hasonló anyagokat találtak egyébként a Tunguszkai esemény helyszínén, illetve a dinoszauruszokat eltörlő aszteroida által létrehozott Chicxulub-kráterben.
A természeti csapás utáni évszázadokban a környező települések teljesen elnéptelenedtek. Ennek okát még nem ismerik a szakértők, de valószínűleg a becsapódás során a Holt-tenger elpárolgó vízéből rengeteg só kerülhetett a szárazföldre, ami terméketlenné tette a helyi földeket.
Valószínűleg néhányan életben maradhattak, a város pusztulásának története ugyanis hosszú ideig szájhagyomány útján terjedt. Egyes szakértők úgy vélik, a bibliai Szodoma azonos lehet Tall el-Hammammel; a leírás alapján mindkét várost az égből aláhulló kő- és tűzeső tette a földdel egyenlővé, a lakók pedig szinte mind egy szálig meghaltak.
Könnyen elképzelhető, hogy Szodoma története az egyik túlélő beszámolóján alapul.
Nem Tall el-Hammam volt az egyetlen, amit aszteroida semmisített meg. 12 800 évvel ezelőtt a szíriai Abu Hureyra falu szintén egy kisbolygó áldozatául esett.
A tudomány jelenleg 26 000 földközeli, potenciálisan veszélyes aszteroidát ismer, és millió számra lehetnek olyanok, amiket idáig nem sikerült detektálni. Ezek megtalálása és nyomon követése a kutatók szerint létfontosságú lenne.