Három elmélet van rá, hogy miért dagaszt a macska. A kölyökmacskák születésük után 3-4 nap elteltével már elkezdik a dagasztást. Az egyik elmélet szerint a kölyökkort idézi fel, amikor kis tappancsaikkal anyjuk emlőit masszírozzák, hogy jöjjön az anyatej és ez a viselkedés megmarad felnőtt korban is. Egy másik elmélet, hogy ilyenkor a fekhelyet készítik maguknak, mint a vadon élő macskák, mikor lenyomkodják a füvet. A harmadik teória, hogy a territóriumukat jelölik meg ilyenkor, a macska a mancsain, az ujjbegyek közt lévő illatmirigyeivel megjelöli a számára kedvezőnek értékelt helyet. Az bizonyított tény, hogy amikor a macska kapar, akkor is az ujjbegyei közt lévő illatmirigyeivel jelöl meg egy adott helyet.
A macska mindig csak akkor dagaszt, ha jól érzi magát, mert ez az elégedettség teljesen természetes kifejezése részéről. Ha a macskánk dagasztani kezd, kapcsolatot von köztünk és az anyja között.
A kutyák lefekvés előtt nem dagasztanak, hanem köröznek. Ez is egy fészekkészítési ösztön. Ez a viselkedés még a jégkorszakba, a prehisztorikus, a háziasítás előtti időkre nyúlik vissza, amikor a kutyősök értelemszerűen még nem "ágyban, párnák közt" tértek nyugovóra, hanem maguknak kellett elkészíteni a fekhelyüket, nem egyszer igen zord körülmények között. Bár a mintegy 20 ezer éve történt domesztikálás után a kutyák jól alkalmazkodtak az emberrel való együttéléshez, ám ennek ellenére is megőrizték őseik néhány túlélő ösztönét. A körözés genetikailag kódolt a biztonságos fészekkészítési ösztön. A körözés szokása genetikailag kódolt viselkedési forma volt, aminek az volt a fő célja, hogy biztonságos fészket készítsenek. A magas aljnövényzetet és bozótot először le kellett taposniuk, hogy kényelmes fekhelyet készítsenek maguknak és kölykeiknek. Még ha napjainkban a házi kedvenccé lett kutyák többnyire kényelmes párnákon, a gazdi által biztosított mestersége fészekben is szundikálnak, az ősi viselkedési forma nem veszett ki belőlük.