A tanulmány több mint 5.500 partmenti területet analizált világszerte és azt találta, hogy közel 85 %-uk kilúgozza az üledéket a korallzátonyokhoz, ami a klímaváltozás utáni második legkomolyabb fenyegetés, amivel a világ zátonyai szembenéznek.
Dr. Andrés Suárez-Castro, a Queensland Egyetem ökológusa azt mondja, fontos foglalkozni az üledék kifolyás problémájával, hogy a zátonyokat sújtó emberi hatás csökkentésének erőfeszítései sikeresek legyenek.
A megnövekedett szedimentáció az vízi ökoszisztémákat még érzékenyebbé teszi a hőstresszre, ami csökkenti a korallok rezilienciáját a klímaváltozás okozta nyomásokra.
Ha a szárazföld és a tenger közti kapcsolat nincs felismerve és külön kezelve, minden a tengeri élőhely és faj védelmére való jövőbeni erőfeszítés valószínűleg eredménytelen lesz. A földirtásból származó túl sok üledékkimosódás és az tengerparti menti agrárkémiai szennyezés növeli az üledék transzportot a parti vizekbe. A korallzátonyokra való üledékkifolyás egyik hatása, a fényszintek erős csökkenése, ami kulcsfontosságú lenne a korallés a tengeri fű növekedéséhez és reprodukciójához.
Suárez és csapata által javasolt egyik megoldás az országok számára, hogy állítsák helyre a földet és az erdőt a parti régiókban, amely segíteni fog csökkenteni az üledékkifolyás mennyiségét. Az újraerdősítés nagyon fontos, mivel fenntartja a termőföld stabilitását, ami lényeges ez erózió kockázat limitálásában – valamint segít csapdába ejteni több üledéket és megelőzi, hogy elérjék a vízi rendszereket.
A korall rezilienciájának az üledék és szennyezés csökkentésén keresztül való építése szintén kulcsfontosságú hogy javuljon a korallzátony potenciálja a gyógyulásra.
Ha az üledékkifolyás nem válik globális prioritássá, a tengeri ökoszisztémák védelme a klímaváltozással szemben egyre nehezebb feladat lesz, ha nem lehetetlen.
A kutatók azt mondják, hogy míg a föld beerdősítésének haszna világos, nagy feladat lesz bevonni az országokat és kormányokat az erdősítési tevékenységekbe. Suarez azt mondja, hogy bátorító látni a nagy koralldiverzitású sok országot melyek nagy területeket beerdősítenek, azonban az erdősítés ára, valamint a politikai és szociális gátak megnehezíthetik az ambíciózus célok elérését.
Ha parti medencénként átlagosan 1.000 hektár erdőt helyreállítanának, a korallzátonyokat elérő földalapú üledéket átlagosan 8.5 %-kal lehetne csökkenteni 63.000 km2 zátony közt.
Dr. Suárez-Castro és csapata remélik, hogy a helyi hatóságok tudják használni eredményeiket, azon területek meghatározására, melyek beerdősítésnek a legnagyobb haszna lehet a korallzátonyokon. Megoldásuk alkalmazható a helyi adatokkal a földet és tengert átfogó összetett ökoszisztéma megőrzésének érdekében való optimális akciók meghatározásához.
(Forrás: Queensland Egyetem)