Először végeztek módszeres számításokat arról, hogy mennyi táplálékot fogyaszt a Földön valaha élt leghatalmasabb állat: nagyjából 16 tonna világítórákot, vagyis krillt eszik a Csendes-óceán északi részén élő kék bálna. A lenyelt vízből a felső állkapocsról lógó szarulemezek, az úgynevezett szilák szűrik ki az apró, lebegő állatkákat.
A szarulemezek anyaga - az emberi körmökhöz hasonlóna - a keratin. "Durván egy tömött iskolabusz tömegét teszi ki egy példány napi tápláléka" - mondta Nick Pyenson, a Smithsonian Intézet washingtoni Természettudományi Múzeumának kutatója, a szerdán megjelent tanulmány társszerzője.
A kutatók a sziláscetek hét fajának napi fogyasztását számolták ki úgy,
hogy az Atlanti-, a Csendes- és a Déli-óceánon 321 egyedet követtek 2010 és 2019 között.
Azt találták, hogy ezek a gigászi tengeri emlősök a korábban becsült mennyiségnek akár háromszorosát is elfogyasztják. Korábban kisebb tengeri emlősök adatai vagy a levadászott bálnák gyomortartalma alapján számolták ki a naponta bevitt táplálék mennyiségét.
A többi tanulmányozott faj - a hosszúszárnyú, a közönséges barázdás, a grönlandi bálna, az antarktiszi csukabálna és a trópusi bálna - szintén hatalmas mennyiséget fogyasztott: az észak-csendes-óceáni hosszúszárnyú bálna napi kilenc, a közönséges barázdásbálna napi nyolc tonna krillt evett meg.
"Elképzelhetetlen mennyiségű étel, de maguk az óriás kék bálnák is hihetetlenül nagyok, egy Boeing 737-eshez hasonlóak a méreteik" - mondta Matthew Savoca, a Stanford Egyetem tengerbiológusa, a Nature tudományos lap friss számában közölt tanulmány vezető szerzője. A legnagyobb dinoszauruszt is meghaladó méretű kék bálna hossza elérheti a 33 métert, súlya a 200 tonnát.
A kutatók az állatok hátára illesztett, kamerával, mikrofonnal, GPS-szel és mozgásérzékelővel ellátott elektronikus nyomkövetőkkel meghatározták, milyen gyakran indulnak táplálkozni a bálnák. Drónokat használtak, hogy megbecsüljék, mekkora egy-egy bálna szája és mennyi zsákmányt nyelhet el. Akusztikus módszerrel mérték fel a környező vizek rákjainak biomasszáját. A bálnák zooplantonnal, vagyis apró világítórákokkal, evezőlábú rákokkal és halakkal táplálkoznak.
A legnagyobb testű faj kedvence a krill, a kisebbek étlapján szerepel a palettás doktorhal és a nyúlhalfélék is. A sziláscetek többsége nem egész évben táplálkozik,
a lakmározásnak és az éhezésnek éves ciklusa van.
Minden évben nagyjából száz napon át esznek, leginkább a nyári szaporodási időszakban, az év többi részében nagyon kevéssel beérik.
Napi 16 tonnás adaggal számolva a kék bálna évente talán 1600 tonna táplálékot fogyaszt. A táplálékmennyiség faj, hely és zsákmány szerint változik a tanulmány alapján.
A grönlandi bálna napi hat tonna,
az észak-atlanti simabálna öt tonna, a dél-atlanti trópusi bálna öt tonna evezőlábú rákot, a déli-óceáni csukabálna 0,69 tonna krillt fogyaszt.
Mivel a bálnák a korábban véltnél többet esznek, több ürüléket is bocsátanak ki, ami fontos tápanyagforrást jelent más tengeri állatok számára.
A tanulmány kalkulációi arra utalnak, hogy mielőtt a 20. században az ipari méretű bálnavadászat drámaian lecsökkentette volna a sziláscetek számát, nagyobb mennyiséget ettek, mint amennyi a világ jelenlegi összes krillje és a globális halászat együttvéve.
"Ez azt jelenti, hogy ipari vadászatuk előtt a bálnák sokkal produktívabb ökoszisztémát tartottak fenn, és azt is, hogy a bálnapopulációk újraéledésének segítésével a 21-században talán az elveszett ökológiai működés is helyreállítható" - tette hozzá Pyenson.
(Forrás: MTI/Reuters)