Újonnan felfedezett óceáni forrópont költöző madarak millióit vonzza minden évben

A lunda (Fratercula arctica) az északi tengerpartok és madárszigetek jellemző faja. Sokszor egészen nagy kolóniákat alkot. Költőüregben fészkel, melyet a homokos, tőzeges talajba váj, vagy viharmadarak, üregi nyulak üregeit foglalja el.

Félúton Skócia és Bermuda közt, az óceán egy nagy területe tengeri madarak millióit vonzza óriási távolságokról minden évben. Egy új, a Conservation Letters magazinban publikált tanulmány több évtizedes nyomon követési adatait használja, hogy dokumentálja azt, hogy legalább 5 millió, mindkét féltekéről körülbelül két tucat fajt képviselő, költöző madár, egy majdnem 600.000 km2 észak-atlanti forróponton táplálkozik.

Az ökológusok régóta gyanítják, hogy az Atlanti-óceán északi része kritikus takarmányozási zónaként szolgál a költöző madárfajok számára, de híján voltak a madarak utazási mintázatainak, hogy indokolják ezeknek a nemzetközi vizeknek a védelmét. A költöző tengeri madarak az egyik legveszélyeztetettebb taxonok egyike, mondja Tammy Savies a BirdLife International természetvédelmi tudósa, a tanulmány vezető szerzője.

A 21 tanulmányozott fajból 17, beleértve az északi lundákat, sarki cséreket és viharmadarakat is, csökkenő populációval szembesül. A madarakat károsítja a szennyezés, a túlhalászat és az ipari halászati műveletek, amik befogják az állatokat a fogásaikkal együtt. Bár a tengeri madarak szaporodási zónái a szárazföldön általában védettek, táplálkozási helyszíneik tipikusan a nyílt tengeren vannak, túl bármely ország illetékességén.

Analizálva az egyes madarak műholddal nyomon követett migrációs mintázatait, a kutatók megdöbbentek a puszta számuk és diverzitásuk miatt, valamint hogy az óceánnak ezt a része mennyire stabilan használják egész éven át. „Ami meglepő, az ezen a területen összegyűlő fajok mennyisége és a távolságok, amit bizonyos madarak utaznak a eddig a helyig.

Vannak madarak a távoli Atlanti-óceán déli részén, akik 13.000 kilométert tesznek meg, itt táplálkozzanak.

Nyilvánvalóan, valami fantasztikusnak kell lenni ott, amely erre az utazásra készteteti ezeket a madarakat." – mondja Davies.

A lunda (Fratercula arctica) az északi tengerpartok és madárszigetek jellemző faja. Sokszor egészen nagy kolóniákat alkot. Költőüregben fészkel, melyet a homokos, tőzeges talajba váj, vagy viharmadarak, üregi nyulak üregeit foglalja el. Forrás: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-fraarc

A valami fantasztikus valószínűleg a konvergáló óceáni áramlatok által szállított büfé, sugallja egy kiegészítő tanulmány a Progress in Oceanography magazinban. Ez a tanulmány párosította a műholdas adatokat és a számítógép modellezést egy hajóról végzett régimódi madármegfigyeléssel, ami átszelte az Atlanti-óceán északi részét 1017-ben. A forróponton belül, a tengeri madarak leragadnak ezeknél az élelem gazdag áramlatoknál mondja Ewan Wakefield a tanulmány vezető szerzője, a Glasgow Egyetem ökológusa. A kutatók még azt is észrevették, hogy különböző fajok különböző áramlatokban őgyelegnek, a legvalószínűbb, hogy a táplálkozási preferenciák és a táplálkozási viselkedésben lévő különbségek miatt, mint például a merülés.

A kutatók remélik, hogy ezek az új adatok az Atlanti-óceán védelmét illető bemzetközi egyezményhez (Convention for the Protection of the Marine Environment of the North-East Atlantic) vezetnek, hogy kijelöljék a tengeri madár forrópontot egy Tengeri Védett Területet – és talán precedenst teremt más nyílt tengeri területek védelméhez.

(Forrás: Scientific American)