A Monterey Bay Akvárium Tengerkutatási Intézete (Monterey Bay Aquarium Research Institute, MBARI, San Francisco) 2021 novemberében a kaliforniai partvidék mélytengeri élővilágát tanulmányozta, az intézet távirányítású robot-tengeralattjárójának segítségével. A Csendes-óceán kaliforniai partvidékén rendkívül keskeny a kontinentális küszöb, ami már a parthoz közel elkezd meredeken lejteni a nagy mélységekbe.
Emiatt ez a terület különösen ideális terepnek számít a mélytengeri kutatásokhoz. Az intézet távirányítású merülőeszköze már csaknem egy kilométer mélyre merült a kontinentális lejtő mentén, amikor a ROV (Remotely Operated Vehicle) fényszórója valami elmosódó, barnás-rózsaszín tömeget világított meg a koromfekete sötétségben. A felszíni kutatóhajó fedélzetén a monitorokat figyelő tengerbiológusok közelebb irányították a ROV-ot a furcsa jelenséghez.
Amikor a ROV megközelítette a lassan mozgó „valamit", a fényszórók kévéjében egy rendkívül ritka, hatalmas termetű mélytengeri csalánozó, az óriásmedúza (Stygiomedusa gigantea) kontúrjai rajzolódtak ki, amint az a lentebb beágyazott videón is látható.
A felvétel 990 méteres mélységben készült. A bizarr formájú, és angolul találóan óriás fantommedúzának (giant phantom jelly) nevezett medúzaféle egyike a legritkábban megpillantható tengeri élőlényeknek. Az 1899-ben történ felfedezése óta eltelt több mint 120 év alatt
mindössze csak 110-szer sikerült azonosítani a fajt,
legtöbbször a halászhajók mélybe eresztett hálóiba akadt példányokat.
Eddig még csak nagyon kevesen láttak eleven fantommedúzát, mivel az óriási csalánozó élőhelye a szürkületi és a sötét zóna búvárok számára elérhetetlen mélységeiben található.
Az óriás fantommedúza - amelyet csak a felfedezése után 11 évvel később, 1910-ben Brown írt le a tudomány számára – a mélytengeri ökoszisztéma legnagyobb gerinctelen élőlényei közé tartozik. A harang átmérője több mint egy méter, a szalagszerű fogókarok hossza pedig meghaladja a 10-12 métert is. A rendkívül szórványos megfigyelések miatt szinte semmit sem tudunk a fantommedúzák életmódjáról.
A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy leggyakrabban a szürkületi vagy bathyális zóna 200 és 1000 méteres vízmélység közötti tartományának alsó régiójában, nagyjából 600 és 1000 méter között fordul elő a leggyakrabban, de rendszeresen lehatol a sötét, vagy abisszális zóna lényegesen nagyobb mélységeibe is.
A fantommedúzát eddig 6 665 méteren sikerült a legnagyobb mélységben azonosítani.
Kozmopolita fajnak tűnik, amely mindhárom nagy óceáni medence mélyvizeiben előfordul, kivéve az Északi Jeges-tengert, vagy Arktikus-óceánt.
Más csalánozókhoz hasonlóan az óriás fantommedúza is ragadozó, zsákmányát kisebb mélytengeri halak, valamint rákok és más apró gerinctelenek alkotják. A kutatók bizonyítékot találta arra, hogy az óriás fantommedúzának akad társbérlője is, a Talassobathia pelagica tudományos fajnevű hal személyében.
Ez ugyanolyan szimbióta kapcsolat lehet, amit más medúzafélék és kisebb halak között is ismerünk. Az óriás fantommedúza ritkaságát jól szemlélteti, hogy az elmúlt 34 évben világszerte mindössze kilenc alkalommal sikerült észlelni, beleértve ebbe a mostani megfigyelést is.
(Forrás: Earthly Mission, Monterey Bay Aquarium Research Institute)