Még 2021. február közepén a Puglia tartománybeli Frigole partvidékén a helyi illetőségű Stefano Tramburella horgászni futott ki a tengerre a hajójával. A Lecce megyei település az Adriai-tenger déli partszakaszán, az olasz csizma sarkán, az Otrantói-szoros közelében fekszik.
Az idő hűvös, de napsütéses és szélcsendes volt, kiváló látótávolsággal. Az Adriai-tenger medencéjének déli részén a februári hőmérsékleti minimum idején általában 12-13 Celsius fokos a tengervíz. Tramburella arra lett figyelmes, hogy a felszín alatt egy hatalmas sötét árnyék tart a hajója felé. A felszínt áttörő méretes háromszögletű hátúszó egyértelművé tette, hogy egy megtermett cápa cirkál a halász csónakja körül.
Amikor a ragadozó megközelítette Tramburella csónakját, a robosztus testfelépítés és fejforma, valamint a mell és farokúszó alapján felismerhetővé vált, hogy egy rendkívüli méretű nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) került a halász útjába.
Stefano Tramburella a mobiltelefonjával le is videózta a termetes nagy fehért.
A lentebb beágyazott (és magyar felirattal is ellátott) videót elsőként az Antenna Sud 85 csatorna hozta nyilvánosságra, március elsején.
A felvételen csak a cápa sziluettje látható, ezért azt a közlést, mely szerint a videón megörökített nagy fehér teljes testhossza megközelítette a 9 métert, erős kétségekkel kell fogadni, de az bizonyos, hogy egy igen termetes, legalább hat méter körüli példányról van szó.
Az első beszámolók szerint a Frigole közelében megfigyelt nagy fehér rendkívüli, rekorder méretű példány, ami - meg nem erősített közlés szerint - elérte a kilenc métert. A szakirodalomban a cápák teljes testhossza (TL) alatt az orrporc csúcsától a farokúszó felső lebenyének csúcsáig mért hosszúságot kell érteni lábban és inch-ben, illetve centiméterben megadva.
A víz alatt megfigyelt példányok hosszúságát értelemszerűen nem lehet egzakt pontossággal meghatározni, hanem csak becsléssel lehet megállapítani, többnyire valamilyen tárgy, például egy csónak hosszához viszonyítva. Stefano Tramburella a ragadozó hosszát a saját bárkájának hosszához mérte,
de sajnos, a felvétel nem alkalmas a becslés szakértői kontrollálására.
A tengerbiológiai szakirodalomban is vitatott, hogy mekkorára nőhetnek meg a nagy fehér cápák.
Az általánosan elfogadott tudományos konszenzus szerint a kifejlett nagy fehér cápák közül a nőstények maximális testhossza 6-6,5 méter, a kisebb hímeké pedig legfeljebb 4-4,5 méter körüli lehet.
Ugyanakkor ismertek az ezeket jóval meghaladó méretű nagy fehér cápákról szóló beszámolók is.
Jacques-Yves Cousteau és Fréderic Dumas az 1953-ban kiadott „A csend világa" című könyvükben megemlítik, hogy a Zöldfoki-szigeteknél egy általuk 10 méter hosszúra becsült nagy fehérrel találkoztak a víz alatt.
A két nemzetközi hírű nagy fehércápa kutató, Richard Ellis és John E. McCosker az 1991-ben kiadott és mindmáig a legalaposabbnak tekinthető, több kiadást is megért „Great White Shark" című monográfiájukban említik meg az Azori-szigeteki óriásként emlegetett és ugyancsak 10 méter körülire becsült nagy fehér cápát. Ám ezeket az észleléseket sem tekinti a tudomány kellően dokumentáltnak ahhoz, hogy kétséget kizáró bizonyítékként legyenek elfogadva.
A legtöbb mediterrán nagy fehér cápa megfigyelés Olaszország földközi-tengeri partvidékeiről ismert. Legutóbb 2020. május 23-án a festői szépségű dél-olaszországi Lampedusa szigeténél észleltek egy rekordméretű nagy fehér cápát. Salvatore Sicurello és barátai motorcsónakos kiránduláson vettek részt, amikor felbukkant mellettük a hatalmas tengeri ragadozó.
Sicurello a mobiltelefonjával meg is örökítette a csónak körül kíváncsiskodó cápát, amelynek teljes testhosszát a 20 láb hosszúságú (6 méter 20 cm) csónaktesthez viszonyítva becsülte hat méteresre. Szintén hat méter körüli lehetett az a megtermett nagy fehér cápa, amely 1998. szeptember elsején Olaszország adriai partszakaszán, Senigallia közelében támadt rá két helybéli horgász, Stefano Catalini és fia hajójára.
Éppen egy horogra akadt közönséges rókacápát (Alopias vulpinus) próbáltak kiemelni, amikor hirtelen felbukkant a csónakjuk mellett a hatalmas ragadozó. A nagy fehér rárontott a horogra akadt kisebb cápára, majd a motorcsónaknak is neki támadt, amint az a lentebb beágyazott videón látható.
1981-ben ugyan csak az olasz partvidéken fogtak ki egy tonnarába (kerítőhálóba) akadt szintén hat méteres nagy fehér cápát.
Az eddig legnagyobbnak tartott nagy fehért is a Földközi-tengerből fogták ki, 1987. április 17-én, Málta vizein. A helyi illetőségű Alfred Cutajar egyedül horgászott az apró sziget, Filfla sziklaszirtjének közelében, amikor az óriás ráharapott a csalira. Cutajar kerek egy napig fárasztotta a leviatánt, az elpusztult nagy fehért pedig bevontatta Marsaxlokk kikötőjébe.
A hatalmas nőstény teljes testhosszát 7 méter 13 cm-ben adták meg,
bár egyes szakértők utóbb kétségbe vonták a mérés hitelességét. Az Adriai-tenger horvátországi partszakaszáról is ismert több múltbeli észlelés gigantikus méretű nagy fehér cápákról. 1927-ben az isztriai Rovinjnál akadt horogra egy hatméteres nagy fehércápa.
1963-ban a szlovéniai Izola mellett fogtak ki egy pontosan le is mért fehércápát, az állat teljes testhossza 6 méter 2 cm volt. 2003. június 24-én a horvátországi Jabuka szigeténél akadt tonhalhalászok hálójába egy ugyancsak pontosan lemért 5 méter 70 cm hosszú példány. Az Adriai-tengeren 1974. augusztus 24-én történt az utolsó halálos kimenetelű nagy fehér cápa támadás, a horvátországi Omis mellett.
Az áldozat egy légzőcsöves búvár, a német állampolgárságú Rolf Schneider volt.
A legutolsó nem halálos kimenetelű nagy fehér támadás ugyancsak Horvátországban, Vis sziget partközeli vizeiben történt, 2008. október 7-én. Az áldozat, a 43 éves szlovén illetőségű Domjan Pecek volt, akire egy négy és fél méter hosszúra becsült nagy fehér cápa támadt rá, de az áldozat szerencsére túlélte az incidenst.