Magyar kutatók elemezték Európa bronz- és vaskori népesedési folyamatait

Emberi sziklacsont laboratóriumi tisztítása DNS-mintavétel előtt a BTK Archeogenomikai Intézetében

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Archeogenomikai, valamint Régészeti Intézetének munkatársai is részt vettek abban a széles körű nemzetközi összefogással megvalósult, nagyszabású archeogenetikai programban, amelynek keretében a kutatók az elmúlt években sikeresen elemezték közel 800 őskori humán egyén genomját.

A projekt célja a Brit-szigeteket a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800) elérő népességmozgások feltérképezése volt. Az eredményekről szóló tanulmány 2021. december 22-én jelent meg a Nature-ben. A projekt keretében végzett hazai kutatások lebonyolítását Szécsényi-Nagy Anna, a BTK Archeogenomikai Intézetének vezetője és Hajdu Tamás, az ELTE Társadalomtudományi Kar Embertani Tanszékének docense, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Embertani Tárának segédmuzeológusa koordinálta.

A kutatók Európa bronz- és vaskori népesedési folyamatainak jobb megismerése érdekében az európai kontinens számos régiójából, így hazánk területéről származó DNS-mintákat is vizsgáltak. Az eredmények alapján a Brit-szigeteket a késő bronzkorban elérő betelepülési hullám a terület későbbi vaskori népességeinek alapját alkothatta, és összefüggésben állhatott a kelta nyelvek terjedésével. A közép-európai leletek alapvető jelentőségű összehasonlító anyagok voltak ebben a vizsgálati sorozatban, az ezek elemzése során gyűjtött adatok pedig a jövőbeni kutatások során régiónk vaskori népességtörténeti kérdéseinek megválaszolásához is alapul szolgálnak majd.

Emberi sziklacsont laboratóriumi tisztítása DNS-mintavétel előtt a BTK Archeogenomikai Intézetében Forrás: Ficsor Márton

A vizsgálatokat végző kutatócsoport a Yorki Egyetem, a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem kutatóinak vezetésével megállapította, hogy a bronzkor második felében az újkőkor óta Európában élő korai földművesek génállománya a mai Dél-Anglia területén ismét megerősödött és dominánssá vált. Ez az eredmény arra utal, hogy a vizsgált bronzkori időszakban Dél-Anglia lakosságának közel fele kicserélődött. A folyamat azonban nem egy egyszeri és drasztikus migráció eredménye lehetett, hanem valószínűleg a mai Franciaország területén élt közösségekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat kísérő, kisebb mértékű áttelepülések és házasságok révén ment végbe. Ezzel egyidőben a Közép- és Nyugat-Európa késő bronzkori népességeinek génállományában található, földművesekre visszavezethető komponensek egységesedtek, így genetikai állományuk jobban hasonlított egymáshoz, mint az azt megelőző időszakokban.

Légifotó a Gór-Kápolnadombról, amelyet az őskorban és a középkorban is laktak vagy használtak, valamint zablaoldalpálca gímszarvasagancsból a késő bronzkori település egyik embercsontokat is tartalmazó gödréből Forrás: Civertan Grafikai Stúdió / Jászai Balázs/Ilon Gábor

A bronzkornak ebben az időszakában már kiterjedt kereskedelmi útvonalak hálózták be Európa jelentős részét, lehetővé téve a bronzból készült eszközök és az ezek előállításához szükséges nyersanyagok eljuttatását nagy távolságra. Az új eredmények tanúsága szerint ezek a kereskedelmi kapcsolatok esetenként jelentős mértékű népességkeveredést is eredményezhettek, ami Európa későbbi populációinak összetételét is meghatározó módon befolyásolta.

A bronzkori mintáktól eltérően a vaskori közösségek örökítőanyagának genetikai elemzése során a kutatók nem találtak nagyobb népességmozgásra utaló nyomokat. Ebből arra következtetnek, hogy a kelta nyelveket beszélő csoportok korábban, a bronzkor folyamán érkeztek a Brit-szigetekre.

Késő bronzkori többes temetkezés feltárása a kenti Cliffs End Farm lelőhelyen. Az emberi minták DNS- és különböző izotópelemzéseken is átestek, amelyek igazolták a Kr. e. 10–9. században eltemetettek távoli eredetét. A gödörben a használati tárgyakon kívül egy szarvasmarha fejét és két újszülött bárányt is elhelyeztek Forrás: Wessex Archaeology

A projekt keretében elvégzett régészeti és antropológiai háttérkutatás magyar részről kiterjedt gyűjteményi és kutatóhálózati együttműködésben valósult meg, amelyben a BTK és az ELTE kutatói mellett a Szegedi Tudományegyetem, az Ásatárs Kft., illetve számos hazai múzeum munkatársai, valamint független kutatók is részt vettek.