Az új eredmények arra utalnak, hogy évente körülbelül 3000 tonna nanoműanyag részecske rakódik le Svájcban, beleértve a legtávolabbi alpesi régiókat is. A legtöbbet az ország városaiban állítják elő, míg mások az óceánból származó részecskék, amelyeket a hullámok juttatnak be a légkörbe.
Ezek egy része akár 2000 kilométert is megtehet a levegőben.
Az eredmények bizonyítják, hogy a műanyagszennyezés mindenütt jelen van a Földön, és különösen a nano- és mikroműanyagok terjedtek el a bolygón.
Bár biztosak vagyunk benne, hogy a Föld komoly műanyag problémákkal küzd, az eddig összesített adatok alapján a nanoműanyagok levegőben való terjedésének részletei még mindig kevéssé ismertek
– magyarázták a tanulmány szerzői a ZME Science online tudományos portálnak, akik szerint a most publikált kutatás az eddigi legpontosabb rekordról számol be a levegőben található műanyagszennyezésről.
Az Environmental Pollution tudományos folyóiratban publikált tanulmányhoz a kutatók egy új kémiai módszert fejlesztettek ki, amely úgynevezett tömegspektrométerrel méri a különböző minták műanyagszennyezettségi szintjét.
Ezeket a mintákat az ausztriai Hohe Tauern Nemzeti Parkban található Hoher Sonnenblick hegy egy kis területéről, a tengerszinttől körülbelül 3100 méteres magasságban vették.
Ezt a területet választották a Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet obszervatóriumának, ami 1886 óta működik itt.
A mintákat naponta, minden időjárási körülmények között reggel 8 órakor gyűjtötték. Ezek a hó felső rétegéből készült mintákból álltak, amelyeket rendkívüli óvatossággal dolgoztak fel, nehogy a levegőből vagy a kutatók ruhájából származó nanoműanyaggal szennyeződjenek.
A szakemberek mérései szerint évente körülbelül 43 billió miniatűr műanyag részecske landol Svájcban, ami körülbelül 3000 tonnának felel meg.
A laboratóriumban a csapat minden egyes mintában megmérte a nanoműanyag-tartalmat, majd ezeket a részecskéket elemezve próbálta meghatározni az eredetüket. Utóbbi munka során az európai szél- és időjárási adatokat is felhasználták. Úgy számoltak, hogy a részecskék nagy része valószínűleg a sűrűn lakott városi területeken keletkezett és került a légkörbe.
A tanulmány szerint a mintákban talált részecskék nagyjából egyharmada 200 kilométeres körzetből származott,
míg a teljes mennyiség körülbelül 10 százaléka több mint 2000 kilométerről, az Atlanti-óceánról érkezett a hegyre; ezek a részecskék valószínűleg az óceánban keletkeztek és hullámpermettel kerültek a légkörbe.
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy miután a becsléseik nagyon magasak más tanulmányokhoz képest, ezért további kutatásokra van szükség az ellenőrzésükhöz.