Egyes pókfajok hálójukat akusztikus antennákként használva felfogják a levegőben terjedő hangokat, és mivel a pókselyem rendkívül érzékenyen reagál a vibráló levegőmolekulákra, a pókhálók a természeti világ legérzékenyebb dobhártyáiként működhetnek. Az már régóta ismert, hogy a pókok a hálójukba gabalyodott prédát úgy érzékelik, hogy a lábízületeik körül lévő érintőszerveikkel detektálják a selyem rezgéseit.
Most Jian Zhou, az Argonne Nemzeti Laboratórium gépészmérnöke és kollégái bizonyítékot találtak arra, hogy a hídpókok a hálóikkal képesek a levegőben terjedő hanghullámok nagy felbontású érzékelésére. A tudóscsoport 60 hídpókot üvegkamrákba helyezett, benne faállványokkal, amelyeken a pókok kör alakú hálókat szőttek. A csapat aztán 200 hertzes hangokat játszott - ez hasonló a zümmögő rovarok által keltett hangok frekvenciájához – mindegyik pókra és hálójára 3 másodpercig, 3 méterrel arrébb lévő hangszórókból.
A következő néhány másodperc alatt a pókok 90 %-a vagy leguggolással, vagy lelapulással, továbbá a mellső lábait felemelve, illetve enyhén megfordulva reagált, azt sugallva, hogy jól érzékelték a távoli hangokat.
A hálók bal, vagy jobb oldala felé sugározva a hangokat azt találták a kutatók, hogy egyes pókok még azt is pontosan felmérték, honnan érekzenek a zajok.
12 tesztelt pókból 5 fordult a hangforrás irányába, míg a többiek ott maradtak, ahol voltak.
A tudóscsoport megvizsgálta, hogy vajon a hálók akusztikus szenzorként működnek-e, 100 és 10.000 hertz frekvencia tartományú hangokat játszva a hálók irányába. Lézert használva, hogy feltérképezzék a hálók nanoskálájú mozgásait, amint a hangokat kivetítették a hálókra, kiderült, hogy a selyemszálak ugyanolyan sebességgel mozognak, mint a közvetlenül körülöttük lévő levegőmolekulák, átadva a tesztelt frekvenciák teljes skáláját.
Ez a tulajdonság a pókhálókat sokkal érzékenyebbé teszi mint az összes ismert állati dobhártyát, amelyek membránként reagálnak a levegőben terjedő hanghullámokra.
A frekvenciatartomány érzékenysége azt jelenti, hogy a hálók egyaránt érzékelik a ciripelő tücskök, a madarak és a zümmögő rovarszárnyak által keltett hangokat.
Hogy kizárják annak lehetőségét, miszerint a pókok a levegőben terjedő hangokat esetleg egy ismeretlen testrészükkel érzékelik, a csapat egy kis hangszórót használt, hogy minden egyes pók hálójának csak egy kis területére irányítsa a hangsugarat, távol onnan, ahol a pók ült. Ezek a hangok elég gyengék voltak ahhoz, hogy érzékelhetetlenek legyenek, de ennek ellenére a pókok egyharmada mégis reagált a rezgésekre, azt sugallva, hogya hálóik segítségével "hallgatóznak".
A kutatók most azon töprengenek, vajon képesek-e a hídpókok és más pókfajok úgy hangolni a hálójikat hogy kiszűrjék a helyi háttérzajokat. Az eddigi kutatási eredményeket megismerve nagyon is lehetséges, hogy ez így van, bár még több kutatás szükséges ahhoz, hogy ezt megállapíthassák.
(Forrás: New Scientist)