A Nature's Scientific Reports folyóiratban publikált kutatás a víz áramlását szimulálta három, egymással összefüggő, földalatti medencében, amelyek több mint 800 km hosszan húzódnak az Ausztrália északi részén fekvő Brisbane és a délen fekvő Canberra között.
A tanulmány vezető szerzője, Ben Mather, a Sydney-i Egyetem földtudományi tanszékének kutatója elmondta, hogy a hatalmas medencék a közelmúltban Ausztráliában lezajlott áradások vizének akár 20 százalékát is felfoghatták.
Mather magyarázata szerint ez a felszín alatti, vízi szupersztráda lényegében olyan kőzetrétegekből áll, amelyek a perm korszaktól a triászig terjedő időszak 50-300 millió éves üledékeiből épülnek fel,
és rajtuk hatalmas mennyiségű víz áramlik nagy távolságokra.
A nagy medencék nem csak víztárolóként szolgálnak, amelyek nagy esőzések idején felfogják a vizet, hanem aszályos időben segíthetnek a víz nagy távolságra való eljuttatásában.
"A felszíni és a felszín alatti vízforrások össze vannak kötve. A talajvíz kiegyenlítőként működik árvíz és aszály idején, a helyzetnek megfelelően felszívja a vizet, vagy a vízellátást biztosítja".
A sydney-i medence a kutatás szerint akár három méter magas víztömeget is képes szállítani naponta, ami globális rekordnak számít. Mather azonban hozzátette: az elmúlt két évtizedben a talajvíz szintje 17 méterrel csökkent a mezőgazdasági régiókban, s ez arra figyelmeztet, hogy ennek a rejtett vízkészletnek a fenntartható kiaknázásáról többet kell megtudni.
"Amint a talajvíz szintje csökken, és megszűnik a természetes utánpótlás, a víz párolgása sót hagy maga után, amely káros a vidéki és városi felhasználóknak egyaránt" – magyarázta. Mather és kutatócsoportjának munkáját az ausztrál Új-Dél-Wales állam (NSW) kormánya támogatja. A felállított modell alapján a kutatók most gyakorlati segítséget akarnak nyújtani a gazdálkodóknak és más vízfelhasználóknak abban, hogy a földalatti víztározók közül melyikre számíthatnak a helyi régióban.
(Forrás: MTI/Hszinhua)