A gennyes méhgyulladás (Pyometra) kétféle lehet, zárt vagy nyitott nyakú. Zárt nyakú, amelynek során a méhnyak nem nyílik ki. Ez a veszélyesebb, mert igen nagy mennyiségű genny, akár több liter is fel tud szaporodni. Ennek következtében a méh fala megfeszül, bármikor elpattanhat, és a genny a hasüregbe ürülve hirtelen olyan szeptikus hatást hoz létre, hogy a hasüreg belső felületéről, a hashártyáról a méreganyagok nagyon gyorsan fel tudnak szívódni, és ez a kutya, akár pár órán belüli elhullását is okozhatja.A nyitott nyakú méhgyulladás során a méhnyak nyitva van, ezért a genny a méh üregéből a hüvelyen keresztül a szabadba távozik. Ez kevésbé veszélyes, mert a méhből a genny a hasüreg károsítása nélkül ürül ki. De a megnövekedett méreganyag ebben az esetben is terhelésnek teszi ki az állat szervezetét. A nagymértékű gyulladás folyamatos veszélyt, akár életveszélyt is okozhat.
Olyan, főleg idősebb szuka kutyáknál fordul elő, amelyek nincsenek ivartalanítva. A rendszeres ivarzás során mindig felépül a méh belhártyája, ez a felépülés és a nyálkahártya elvékonyodás félévente zajlik. Ha nincs termékenyülés, nincsenek kölykök, nem ürül ki a felszaporodott nyálkahártya, így elöregszik, apró ciszták alakulnak ki benne. A méh immunrendszere is legyengül a szövetek elöregedésével, és sokkal fogékonyabbá válik a fertőzésekre. A befertőződött méhnyálkahártya termeli a nagymennyiségű gennyet, amelynek jelenléte a már korábban leírtak szerint nagy veszéllyel jár.
Általában gyulladásra jellemző tünetek fordulnak elő.Nyitott méhnyak során a tüzeléshez hasonló, de annál kissé világosabb, bűzös váladék távozik a pérán keresztül, ami csatakossá, szennyezetté teszi az állat hátsó felét. Ez kórjelző értékű tünet, de azért problémás is, mert a gazdik összetéveszthetik a tüzeléssel. A zárt nyakú méhgyulladásnál a külső szemlélő számára nem látszik semmi. Mindkét esetben az egyéb tünetek lehetnek gyanúsak, mint az étvágytalanság, bágyadtság, nagy mennyiségű vízfogyasztás, rendszeres hányás. Sok genny felszaporodása esetén vemhesség méretű is lehet az állat hasteriméje.Ivartalanítatlan szukáknál ilyen tüneteknél mindig elsősorban a méhgyulladás fennállására kell gondolni.
Legmegfelelőbb és szakmailag legindokoltabb az ivartalanítás, amely alatt a petefészket, a méhet a gennyel, sőt a méhnyakkal együtt el kell távolítani. A gyulladt méhű, és már toxikus állapotban levő állat műtétje kockázattal jár, amelynek során sokkal nehezebb és bonyolultabb műtétmenet várható, mint egy egyszerűbb ivartalanításnál. Az operáció után oda kell figyelni az utókezelésre, hosszabb infúziós és gyógyszeres kezelés szükséges.A méhgyulladás egyéb, csak gyógyszeres, műtét nélküli kezelése nem javasolható, mert bár a méh öblítése, gyógyszerek behelyezése időnként ugyan sikerrel járhat, de veszélyeztetik a kutya életét. A méh falának átszakadása, az azon kialakult bakteriális fertőzés a hashártya gyulladását okozhatja.
Még a tenyészszukáknál sem javasolt a gyulladás ilyen formában történő kezelése a felnőtt egyed érdekében. A várható szaporulat ugyan elmarad, de az állatvédelemmel kapcsolatos kérdéseket átgondolva, inkább az anyaállat érdekét vesszük figyelembe, mint a szaporulattól várható gazdasági haszonszerzést. A tenyészállat értékvesztéseként létrejövő kár csekélyebb, mint maga az anyakutya elvesztése.
A női ivarszervi problémák elkerülése az egészségvédelem fontos feladata. Nem is beszélve a téma állatvédelmi jelentőségéről!
Az ivartalanítással meg lehet előzni a gennyes méhgyulladás és az emlődaganat kialakulását.Tévhit, hogy az egyszer már szült kutyáknál nem alakulhatnak ki ezek a betegségek. Ha az állat rendszeres szülése befejeződik, a veszély éppen ugyanolyan mértékű, mint a nem szülő szukák esetében.Tévhit az is, hogy egyszer szülnie kell a szukakutyának, mielőtt ivartalanítják!
Semmiféle orvosi és etológiai megfontolás nem támasztja alá ezt a szerencsétlen, de sajnos széles körben elterjedt alaptalan állítást.
(Forrás: Család Utcai Kisállatrendelő: https://www.allatpatika.hu)