A mélyvénás trombózis bárkinél kialakulhat, ám vannak olyan tényezők, melyek kisebb-nagyobb mértékben megnövelik az esélyét. Ezek lehetnek életmódbeli és egészségügyi faktorok is. Ez előbbihez tartozik például a dohányzás, mozgásszegény életmód (ide sorolható még a hosszú utazás/gipszrögzítés miatti mozgásképtelenség is), kevés folyadék fogyasztása, helytelen étkezés és az ebből adódó túlsúly. Betegségek tekintetében a trombofliák, diabetes, pitvarfibrilláció, lupus, bizonyos jó-és rosszindulatú daganatok (és a rákellenes készítmények), súlyosabb visszértágulatok, bélgyulladás növelik a kockázatot.
Vágólapra másolva!
A mélyvénás trombózis rettegett szövődménye a tüdőembólia. Mivel akár halált is okozhat, így azok, akik átestek már rajta, félve gondolnak a felépülési időre, a probléma megismétlődésére. Prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistáját a tüdőembólia utáni időszakról, prevencióról és egy ritka, ám veszélyes szövődményéről kérdeztük.
A tüdőembólia (PE) a mélyvénás trombózis gyakori szövődménye, amikor egy vérrög elakad a tüdő ereiben. Ezek a vérrögök általában a láb/medence vénájában keletkeznek, majd onnan leszakadnak, és a véráramlással eljutnak a tüdőbe (minél főbb érhez jut el, annál nagyobb a baj). Éppen ezért fontos, hogy lábdagadás, fájdalom, livid elszíneződés, ödéma esetén mielőbb forduljon orvoshoz, hiszen ezek mind mélyvénás trombózisra utalnak. Amennyiben nem kezelik, úgy könnyen tüdőembólia lép fel, ami már életveszélyes állapot (sajnos előfordulhat tünetek nélküli, néma trombózis is, ilyenkor egyből tüdőembólia panaszait éli a beteg). A tüdőembólia kezelésének alappillére az életveszély elhárítása- fontos, hogy a vérrög ne nőjön, valamint meg kell akadályozni az új vérrögök kialakulását. A vérrög oldását általában a szervezet önmagától végzi el, ám olykor szükség van a thrombus mesterséges eltávolítására (katéteres thrombus eltávolítás, fibrinolitikus kezelés).
A tüdőembóliából való felépülés több hetet vagy hónapot is igénybe vehet, a felépülés pontos időtartama személyenként változhat. Általánosságban azonban elmondható, hogy betegek tünetei jellemzően a kezelés megkezdése után el kezdenek javulni. Sok ember pár hét múlva teljesen felépül, maradványtünetek nélkül, azonban nem ritka, hogy akár hosszú hónapokig fennáll még a légszomj vagy a mellkasi fájdalom. A PE súlyossága természetesen nagyban befolyásolja a kezelési lehetőségeket. Például egy súlyos vagy életveszélyes tüdőembóliát átélt személy intenzívebb kezelést igényelhet thrombolitikus gyógyszerekkel vagy orvosi eljárással. Ezek meghosszabbíthatják a felépülési idejét.
Fontos figyelnie a jelentkező tünetekre, mert a tágult, pangó vénák akár súlyos szövődményeket is okozhatnak: mélyvénás trombózist, valamint tüdőembóliát. Forrás: https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/visszerbetegseg/33
Véralvadásgátló kezelés
A tüdőembólia terápiájának kulcsmozzanata a véralvadásgátló terápia. Érdemes tudni, hogy az antikoagulánsok nem oldják fel a meglévő vérrögöt, de megakadályozzák annak további képződését. Nagyon fontos, hogy kezelés elején azonnal, vagy minél gyorsabban hatni kezdő alvadásgátlót kapjon a beteg: erre legalkalmasabb a frakcionálatlan Na heparin. Így a rárakódásos trombusnövekedés veszélye elhárulhat. A legtöbb esetben a szervezet ezután magától lebontja a meglévő vérrögöt.
Az antikoagulánsoknak nevezett gyógyszereket a betegnek a tüdőembólia után általában 36-12 hónapig kell szedni pontos előírás szerint, egészen addig, amíg az orvos az elhagyás mellett dönt. Olykor előfordulhat, hogy az illetőnek élete végéig kell alkalmaznia a terápiát a magas trombózis kockázat miatt (de ez igen ritka). A véralvadásgátlóknak több típusuk van (heparinok/LMWH-k, kumarin-származékok, NOAC/DOAC), ám nem mindegy, melyiket is alkalmazza. Ezek mindegyikét az azonnali véralvadásgátlás után alkalmazzuk. Amennyiben kumarin-származékot szed, úgy fontos odafigyelnie a rendszeres INR ellenőrzésre, az étel-és gyógyszerkölcsönhatásokra, valamint minden nap közel azonos K-vitamin bevitelre (ezekre az új típusú készítményeknél nincs szükség).
A mélyvénás trombózis bárkinél kialakulhat, ám vannak olyan tényezők, melyek kisebb-nagyobb mértékben megnövelik az esélyét. Ezek lehetnek életmódbeli és egészségügyi faktorok is. Ez előbbihez tartozik például a dohányzás, mozgásszegény életmód (ide sorolható még a hosszú utazás/gipszrögzítés miatti mozgásképtelenség is), kevés folyadék fogyasztása, helytelen étkezés és az ebből adódó túlsúly. Betegségek tekintetében a trombofliák, diabetes, pitvarfibrilláció, lupus, bizonyos jó-és rosszindulatú daganatok (és a rákellenes készítmények), súlyosabb visszértágulatok, bélgyulladás növelik a kockázatot. Forrás: https://www.tromboziskozpont.hu/hirek/verkepe-megmutatja-milyen-a-veralvadasa
Hogyan segítsük a felépülést?
Tüdőembólia után érthető, hogy a betegek félnek, tartanak az állapot megismétlődésétől, nehezen zökkennek vissza a mindennapokba. Éppen ezért fontos a megfelelő orvos-beteg kapcsolat, a jó kommunikáció, melynek során meg lehet beszélni többek között a munkába való visszatérést, a mozgást, étkezést, valamint azt, miként lehet elkerülni a jövőben a hasonló problémákat, mikre kell figyelni, miket kell mellőzni.
A további vérrögképződés kockázatának csökkentése érdekében a következő lépéseket szükséges tenni:
• Dohányzásról való leszokás • Súlyfelesleg leadása • Rendszeres testmozgás • Kiegyensúlyozott, megfelelő étrend • Véralvadásgátló kezelés • Kompressziós terápia: Kompressziós harisnya
A trombózis, vérrögképződés további romlásának megelőzésében nagy segítséget jelent a kompressziós harisnya, mely megakadályozza a vér pangását a láb vénáiban, mivel a kompresszió hatására a felületi vénák összenyomódnak, a véráramlás a mélyebben fekvő erek felé terelődik. Mélyvénás trombózis/tüdőembólia után nagy szerepe van a kompressziós terápiának, így beszélje meg orvosával, meddig szükséges viselnie a harisnyát!
Mivel a tüdőembólia gyakran a láb mélyvénás trombózisának eredménye, ezért sokan úgy gondolják, azt lábfájdalom, livid elszíneződés és ödéma előzi meg (vagyis a mélyvénás trombózis tünetei). Ez veszélyes elgondolás, hiszen létezik ún.néma trombózis is, vagyis amikor semmilyen panasz nem jelzi a vérrögöket, vagy a már említett egyéb helyekről származik az embolus, és már csak a tüdőembólia okozta problémák jelentkeznek. Forrás: https://www.tromboziskozpont.hu/tudoembolia_tunetei_kezelese
Pulmonális hipertónia
Néhány tüdőembólián átesett embernél a tüdő artériájában szűkületet keletkezik, mivel a kialakult vérrög a tüdő adott erében szervül. Ez a tüdő ereinek a magas vérnyomásához vezet, ami egy külön betegség és semmi köze a felkaron mért magasabb vérnyomáshoz. Ez pulmonális hipertóniának nevezett állapothoz vezethet, mely akár 8-12 év múlva is felléphet!
Tünetei a következők:
Légzési nehézség, különösen fizikai aktivitás után Fáradtság Ájulásérzés Szívdobogásérzés Véres köhögés
A pulmonális hipertónia szívelégtelenséghez vezethet, ezért fontos, hogy kezeljék. Az American Lung Association javasolja, hogy egyeztessen kezelőorvosával pulmonális hipertónia vizsgálatára, ha 6 hónappal a tüdőembólia után még mindig légzési nehézségei vannak.
Mivel a tüdőn így kevesebb vér jut keresztül, a szervezet kevesebb oxigénhez jut, ezért tapasztal fulladást/légszomjat a beteg- magyarázza prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája. Ahhoz, hogy a szív a vért a tüdőbe juttassa, a szív jobb oldalának keményebben kell dolgoznia, megnő a falvastagság, a jobb kamra kitágul és a szívpanaszok jelentkeznek. Sajnos a gyógyszeripar csak az utóbbi időben kezdett gyógyszereket keresni erre a súlyos betegségre (igen ígéretes gyógyszerek vannak kísérleti fázisokban), de jelenleg az a helyzet, hogy egyedül a tartós alvadásgátló kezelés az, ami meg tudja ezt a betegséget előzni. Ezért kérjük a betegek türelmét 2-3 évre. Ha kialakul a pulmonalis hipertonia, akkor progrediál, romlik és az esetek jelentős része tüdőátültetésre szorul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
