Vannak olyan tanulmányok is, amelyek azt mutatják, hogy az egypetéjű ikrek általában jobban hasonlítanak testsúlyuk kapcsán egymásra, mint a nem egypetéjűek. Ez a kutatók szerint arra utal, hogy a súlynak genetikai kapcsolata van. Tovább bonyolítja a vitát annak a ténye, hogy
rendelkezésre állnak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a genetika befolyása az emberek öregedésével változhat.
Például úgy tűnik, ha az intelligenciáról van szó, hogy a gének erősebben előrejelzői az intelligenciának a felnőtteknél, mint a gyerekeknél.
Friss tanulmányunk kimutatta, hogy ez a testsúlyra is igaz
– mondta David Bann, az University College London népegészségügyi docense a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Megállapítottuk, hogy a környezet vagy a genetika befolyásolhatja azt, hogy egy személy elhízott-e az élete során.
Hozzátette: vizsgálatuk kimutatta, hogy a genetikának kevés kapcsolata volt a gyermekkori elhízás arányával, de az emberek idősödésével (serdülőkortól 69 éves korig) erősödött. Hasonló mintát találtak az egyén testsúlya és szociális háttere tekintetében is. A szakemberek megállapították, hogy
a hátrányos helyzetű emberek serdülőkoruktól kezdve nagyobb súllyal bírtak, ám csecsemőkorban vagy gyermekkorban szinte nem is volt különbség.
Ám ahogy az emberek idősödtek, a súlyukban már észlelték az eltéréseket, amelyek viszont nem magyarázhatók a genetikával vagy a társadalmi háttérrel. Ez a tudósok szerint azt jelenti, hogy ezen tényezők egyike sem lehet jó előrejelzője egy adott személy testsúlyának.
Az aktuális tanulmány elvégzéséhez a kutatók az MRC Országos Egészségügyi és Fejlődési Felméréséből származó adatokat használták fel, ami egy 5362 fős kezdeti mintát követett nyomon az 1946-os születésektől napjainkig.
Ezeket az adatokat annak vizsgálatára használtuk, hogy a gének és a szociális hátrányok hogyan kapcsolódnak egymáshoz a testsúllyal két és 69 éves kor között
– mutatott rá Liam Wright, az University College London posztdoktori kutatója. – Különösen a szociális hátrányokat vizsgáltuk, mivel úgy gondoljuk, hogy ez az elhízás fontos környezeti kockázati tényező és hozzájárulhat az egészségügyi egyenlőtlenségek egyéb formáihoz.
Hozzáfűzte: egy-egy személy genetikai kockázatát az úgynevezett „poligén pontszámban" foglalták össze, amely az összes olyan gén összegzése, amelyek egy személyben találhatók, és amelyek összefüggésben állnak a magasabb testsúllyal.
A társadalmi háttér bemutatásához a szakemberek a résztvevők négy éves társadalmi osztályát használták.
Ezt az úgynevezett General Registrar's Social Class segítségével mérték, amely a résztvevők társadalmi hátterét a szüleik iskolázottsága alapján kategorizálta; a profitól a szakképzetlenig terjedő skálán.
Azt találták, hogy azoknak, akiknek több elhízással kapcsolatos génje van, nagyobb a testtömege is.
Az elhízás genetikai kockázatának felső 25 százalékába tartozók 11,2 kilogrammal voltak nehezebbek 63 évesen, mint a genetikai kockázat alsó 25 százalékába tartozók.
A tanulmány szerint azok a résztvevők, akik gyermekkorukban a leghátrányosabb helyzetű otthonokból származtak, 63 éves korukra átlagosan már 7,4 kilogrammal voltak nehezebbek, mint a legelőnyösebb helyzetűek. Bár ezek nagy különbségek a testsúlyban, a tudósok eredményei arra utalnak, hogy
sem a genetika, sem a társadalmi háttér nem igazán jó előrejelzője annak, hogy egy személy elhízik-e vagy sem.
Míg a súlykülönbségek jelentősen nőttek, ahogy a résztvevők idősebbek lettek, a genetikai kockázat csak 10 százalékát, a társadalmi háttér pedig 4 százalékát jelezte előre.
Ez azt mutatja, hogy a testsúllyal kapcsolatban még mindig sok minden van, amit nem magyarázhatunk genetikával vagy szociális hátrányokkal
– emelte ki Neil Davies, a Bristoli Egyetem tudományos főmunkatársa. – Ez viszont arra utal, hogy más tényezők is fontos szerepet játszanak testsúlyunkban.
A szakemberek fontosnak tartották megjegyezni a munkájuk korlátait. Abban ugyanis csak egyetlen generációra koncentráltak, és az ő tapasztalataik nagyon különbözhetnek a többi generációtól.
Az újabb generációknál például sokkal magasabb az elhízás szintje (leginkább gyermekkorban), mint a korábbiakban. A tudósok szerint érdekes lesz megvizsgálni a jövőbeni munkák során, hogy vizsgálatuk eredményei eltérőek-e az újabb generációkban.
Ezenkívül az egyén genetikai kockázatának csak egy részét vizsgáltuk, és a testtömeggel kapcsolatos leggyakoribb géneket
– magyarázta Neil Davies. – Egyes ritka gének azonban nagy hatással lehetnek az egyén testsúlyára, ezért a jövőbeni kutatások során fontos lesz ezek vizsgálata.
Végül a társadalmi hátrányok mérése is kihívást jelenthet. A társadalmi előnyök és a genetikai kockázat mérésének óriási különbségei megnehezítik mindezek, a testsúlyra gyakorolt hatásának összehasonlítását.
Ám a szakemberek kiemelik: nincs befolyásunk sem a genetikánkra, sem a társadalmi háttérre, amelybe születtünk.
Ezek a tényezők mégis hatással lehetnek ránk majdnem hetven évvel a születésünk után.
Az a tény, hogy rajtunk kívülálló tényezők befolyásolhatnak bennünket, segíthet elgondolkodni azon, hogy egyesek miért fogynak le nehezen vagy kerülik el a súlygyarapodást
– emelte ki David Bann. – Segíthet megérteni azt is, hogy miért nem működnek túl jól az elhízás leküzdésére irányuló irányelvek, amelyek általában az emberek akaraterejére támaszkodtak, ahelyett, hogy az élelmiszer-környezet megváltoztatását célozták volna meg.
A kutatás emellett arra is utal, hogy sem a gének, sem a társadalmi háttér nem sorsdöntő fontosságú az elhízás kapcsán. Ez pedig segíthet abban, hogy erőt adjon nekünk akkor, amikor megpróbáljuk fenntartani az egészséges és ideális testsúlyt.