Vadászat az igazi Vörös Októberre: csak másodperceken múlt a nukleáris világháború

A felszínre emelkedett B-59

1962. október elsején a szovjet Északi Flotta poljarniji haditengerészeti bázisáról négy Foxtrott-osztályú tengeralattjáró futott ki a Barents-tengerre. A szigorúan titkos küldetés céljáról még a kötelék parancsnoka, Vaszilij Alekszandrovics Arhipov másodosztályú tengerészkapitány sem tudott; a lepecsételt parancsot csak akkor bonthatta fel, ha arra a moszkvai hadműveleti központtól közvetlen utasítást kap. Arhipov kapitány mindenesetre furcsállotta, hogy a hagyományos torpedókon kívül kettő T-5 típusú nukleáris robbanófejjel felszerelt torpedót is be kellett hajóznia, noha ez a fegyvertípus nem tartozott a Foxtrott-osztályú tengeralattjárókon rendszeresített fegyverzethez. A kötelékparancsnok miközben a toronyból figyelte a Kola-félsziget egyre jobban távolbavesző hegycsúcsait, még csak nem is sejthette, hogy hamarosan egy olyan embertpróbáló helyzetbe kerül, mint a  "Vadászat a Vörös Októberre" című mozifilmben Sean Conerry által megformált tengerelattjáró-parancsnok, Marko Ramius kapitány.

Csaknem teljes sikerrel járt az amerikaiak orra előtt zajló titkos szovjet művelet

A két katonai szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között az 1950-es évek második felétől elkezdődött lassú enyhülési folyamat 1960. május elsején Francis Gary Powers őrnagy U-2-es kémrepülőgépének a szovjet légtérben történt lelövése miatt megszakadt. Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP első titkára a Párizsban megtartott amerikai-szovjet csúcstalálkozón az U-2 incidens miatti felháborodásában egyszerűen faképnél hagyta Eisenhower elnököt.

Nyikita Sz. Hruscsov, az SZKP első titkára megtekinti az 1960 május elsején szovjet légtérben lelőtt amerikai U-2 kémrepülőgép roncsait Forrás: Ria/Novosty

A két atomnagyhatalom között fennálló ingatag viszonyt még jobban kiélezte, amikor Washington Dél-Olaszországba valamint Törökország területére közepes hatótávolságú Jupiter típusú nukleáris rakétákat telepített. A Kreml a Szovjetunió területét elérő amerikai nukleáris rakéták dél-európai illetve törökországi megjelenését nyílt fenyegetésként értékelte.

Hruscsov és Eisenhower. Az U-2 incidens miatt Hruscsov faképnél hagyta az amerikai elnököt a párizsi csúcstalálkozón Forrás: Wikimedia Commons/AP

Ezért Hruscsov szovjet pártvezető, valamint Fidel Castro kubai államelnök megállapodása alapján a Szovjetunió a saját, R-12 és R-14-es közepes hatótávolságú nukleáris rakétáit kívánta felállítani Kubában, az amerikai lépésre adott válaszként.

Hurscsov kész tények elé akarta állítani a Fehér Házat,

ezért a legnagyobb titokban kezdték el a ballisztikus rakéták, a nukleáris robbanófejek valamint az ezeket kiszolgáló technika és személyzet Kubába juttatását.

Castro és Hruscsov. A Fehér Ház politikája törvényszerűen a Szovjetunió karjaiba hajtotta a kubai rendszert Forrás: Ria/Novosti

Az Anatolij Gribkov tábornok vezetésével kidolgozott titkos Anadir hadművelet során közel 50 ezer civilbe öltöztetett szovjet katonát, műszaki szakembert, továbbá hatalmas mennyiségű haditechnikát szállítottak Kubába álcázott rakományként, polgári lajstromú teherhajók fefélzetén.

Az igen körültekintően megszervezett szovjet akció csaknem teljes sikkerel járt.

Az amerikai hírszerzésnek feltűnt ugyan a kubai kikötők megnövekedett hajóforgalma, de önmagában ez még nem okozott nyugtalanságot Washingtonban.

Szovjet teherhajó tart Kuba felé, felette egy amerikai járőrgép repül a rakétaválság napjaiban Forrás: Wikimedia Commons/U.S. Air Force Photo

1962. október 14-én Richard Heyser őrnagy Lockheed U-2 „Dragonlady" típusú magassági felderítő gépével Kuba nyugati területe felett repült át, és egy sorozat felvételt készített a Pinar de Rio tartománybeli San Cristobal környékén zajló kiterjedt építkezésekről.

Lockheed U-2 "Dragonlady" magassági felderítő Forrás: Wikimedia Commons/ U.S. Air Force

A nagy felbontású felvételek előhívása és kiértékelése döbbenetes eredményt hozott, mert kiderült, hogy San Cristobalnál egy befejezéséhez közel álló rakétakilövő állás építése folyik. A felvételeken a rakétakilövő mellett elhelyezett és gondosan álcázott R-12-es szovjet nukleáris hordozóeszközöket azonosítottak.

Az épülő szovjet rakétaindító állásról készített U-2 felvétel Forrás: Wikimedia Commons/ U.S. Air Force Photo

Robert McNamara védelmi miniszter azonnal értesítette a Fehér Házat a döbbenetes felfedezésről, John F. Kennedy elnök pedig sürgősen összehívta a Nemzetbiztonsági Tanácsot. Az elnök október 22-én, a televízió nyilvánossága előtt jelentette be, hogy az Egyesült Államok haditengerészete tengeri zárlat alá vonja Kubát.

Kennedy elnök és Robert McNamara védelmi miniszter a kubai rakétaválság idején Forrás: Cecil Stoughton

Az elnöki utasítás értelmében az U.S. Navy egységei valamennyi kubai kikötőkbe tartó hajót jogosultak feltartóztatni és átvizsgálni, a „tiltott rakományt", vagyis a haditechnikai eszközöket szállító hajókat pedig visszafordítani. Az október 23-án aláírt elnöki rendelet szerint a karantén határvonala 500 tengeri mérföldre húzódott a kelet-kubai Maysi-foktól számítva; a zárlat pedig másnap, október 24-én délután 14 órától lépett életbe. A blokád fenntartására két repülőgép-hordozót, kettő cirkálót, huszonkettő rombolót és két rakétás fregattot, valamint számos tengeri felderítő járőrgépet vezényeltek a térségbe.

Bevetés az ismeretlenbe

A Káma kódnevű szovjet művelet – az Anadir-terv részeként - a Kubába tartó teherhajók fedezésére, valamint az esetleges amerikai ellenakciók leküzdésére tengeralattjárókat vont össze az atlanti-karibi térségben. Az U.S. Navy vezérkaránál komolyan tartottak a szovjet tengeralattjáróktól, mert 1962-ben még nem volt kiépítve az ellenséges búvárhajók mozgásának megfigyelésére alkalmas SOSUS mélytengeri akusztikus érzékelőrendszer.

Válságtanácskozást tart az elnök kezdeményezésére a Nemzetbiztonsági Tanács a kubai szovjet rakétatelepítés miatt Forrás: JFK: Library

Az amerikai admiralitás aggodalma egyáltalán nem volt alaptalan, mivel a Káma művelet során két nukleáris fegyverrel felszerelt szovjet egységnek, a B-75 valamint a B-88 jelű tengeralattjáróknak sikerült észrevétlenül harcállást felvennie a csendes-óceáni flotta anyakikötője, Pearl Harbour előtt. Az amerikaiak attól tartottak, hogy a szovjetek a tengeralattjáróikat is bevetik a nukláris rakéták Kubába szállításához.

Az Arhipov kapitány parancsnoksága alatt álló négy egységből álló szovjet tengeralattjáró-köteléknek az volt a feladata, hogy észrevétlenül jusson el Kubába, és készítse elő a terepet a második hullámban érkező, nukleáris rakétákkal felszerelt hét Golf-osztályú tengeralattjárónak.

Vaszilij Alexandrovics Arhipov másodosztályú tengerészkapitány volt a bevetés parancsnoka Forrás: Ria/Novosty Archive

A kötelék vezérhajójának, a B-59-es tengeralattjárónak Valentyin Grigorjevics Szavickij másodosztályú tengerészkapitány volt a parancsnoka, a vele azonos rendfokozatú Arhipov, aki a 69. tengeralattjáró flotta műveleti főnökeként a bevetést irányította, Szavickij szolgálati elöljárójának számított.

Szavickij kapitányt impluzív, hirtelen haragú emberként ismeték,

vele szemben Arhipovot viszont nyugodt és megfontolt személyiségnek tartották, aki már többször bebizonyította a rátermettségét. (Arhipov 1961-ig a K-19-es atom-tengeralattjáró első tisztjeként szolgált. Egyik alkalommal a súlyos műszaki problémáiról hírhedtté vált és „Hirosima" gyúnynévvel illetett tengeralattjárón rekatorszivárgás miatt kitört lázadást Arhipov higgadtsága szerelte le.)

A kevés egyik ismert kép a lobbanékony természetű Szavickij kapitányról Forrás: Art of War

A kihajózás előtt a B-59-es valamint a másik három egység fedélzetére is egy-egy 8-9 fős rádiófelderítő szakaszt telepítettek. A legénység ellenségesen fogadta a „potyautasokat", mert a Foxtrott-osztályú tengerelattjárókon meglehetősen szűkös volt a legénységi szállás,

amit most a „ szárazföldi patkányokkal" is meg kellett osztaniuk.

A legénységnek fogalma sem volt a bevetés céljáról, csak a kiosztott trópusi ruhákból következtettek arra, hogy valahová délre fognak hajózni.

Foxtrott-osztályú szovjet dízel-elektromos hajtású tengeralattjáró Forrás: Maria Lombide Ezpeleta

A kötelék valamennyi egysége a Foxtrott-osztályba tartozott. Ezek a 91,3 méter hosszú és 2475 tonnás, hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók a leghíresebb német második világháborús búvárnaszád, a XXI. típus továbbfejlesztett szovjet változatának voltak tekinthetők. Arhipov egységének egészen a Sargasso-tengerig sikerült észrevétlenül átszelnie az Atlanti-óceánt. Általában csak éjszaka jöttek fel a felszínre, hogy feltöltsék az elektromos motorok akkumulátorait.

Hruscsov és Kennedy. Kétségtelen, hogy a kubai rakétaválság a hidegháború egyik legkielézettebb krízise volt Forrás: Wikimedia Commons

Azt, hogy sikerült megtartaniuk az észrevétlenségüket, legnagyobb részt a fedélzetre telepített rádiófelderítőknek köszönhették. Az angolul kiválóan beszélő hírszerzők az amerikai haditengerészeti egységek és repülők ráfiófrekvenciáira hangolták a készülékeiket, így mindig tájékozottak voltak az amerikai egységek pontos helyzetéről.

Cikkünk még nem ért véget! Lapozzon a következő oldalra a folytatáshoz!