2002 júniusának végén 46 Ufában élő általános iskolai és gimnazista kisdiák készült lázas izgalommal a helyi UNESCO-bizottság által szervezett spanyolországi nyaralásra, amit jó tanulmányi eredményeik miatt kaptak. A diákok és néhány, a gyerekeket elkísérő szülő vonattal utaztak az orosz fővárosba, ahonnan a Bashkirian Arlines 2927-es számú charterjáratával repültek volna a spanyolországi Barcelonába.
A nagy örömmel várt tengerparti vakáció rossz előjellel kezdődött.
A diákok és kísérőik június 29-én éjjel érkeztek meg Moszkvába, ahonnan különbusz vitte őket az indulási reptérre. A buszsofőr azonban egy félreértés miatt rossz repülőtérre hajtott, így lekésték az aznapi járatot.
A gyerekek és kísérőik ezért kénytelenek voltak még egy napot Moszkvában eltölteni. A Bashkirian Airlines légitársaság július elsejei járatát a RA 85816 lastromjelű és rendkívül megbízhatónak tartott Tupoljev Tu-154M típusú háromhajtóműves sugárhajtású gép teljesítette.
Az 1995-ben épült repülőgép újszerűnek számított,
amivel nem volt soha semmilyen komolyabb műszaki probléma. A Barcelonába tartó úton az 52 éves Alexander Mihajlovics Gross kapitány látta el a gépparancsnoki beosztást, akinek ezen a járaton Oleg Pavlovics Grigorjev volt az első tisztje és Oleg Irkovics Valijev a fedélzeti mérnöke.
Gross kapitány rendkívül tapasztalt pilótának számított, aki több mint 12 ezer repült órával rendelkezett, és ebből 4918 órát repült a Tu-154-es típuson. A pilótafülkében foglalt még helyet rajtuk kívül tartalék személyzetként a 41 éves Murat Akatovics Itkulov, akinek ez lett volna az egyik kapitányi értékelő repülése, valamint Szergej Genagyevics Karlov, aki a maga 13 ezer repült órájával szintén tapasztalt pilótának számított.
Miután befejeződtek a repülés előtti előkészületek, és az utasok elfoglalták helyüket az ülésekben, Gross kapitány megkapta a toronytól a hajtóműindítási, majd a gurulási (a repülős szakzsargonban taxizási) engedélyt. A RA 85816 lastromjelű Tupoljev 2002. június 30-án moszkvai idő szerint este 22 óra 48 perckor emelkedett el a Domogyedovói Nemzetközi Repülőtér betonjától, kilencfős személyzettel és hatvan utassal a fedélzetén.
Ugyanezen a napon startolt el Bahreinből a DHL International nemzetközi csomagfuvarozó társaság A9C-DHL lajstromjelű Boeing 757-23 APF típusú kéthajtóműves áruszállításra átalakított repülőgépe is. A DHX 611-es járaton a brit állampolgárságú 47 éves Paul Phillips kapitány és a 34 éves kanadai első tiszt, Brant Campioni teljesített szolgálatot. A gép az olaszországi Bergamo nemzetközi repülőterén tartott technikai megálló után emelkedett ismét a magasba, brüsszeli végcéllal. Phillips kapitány 12 ezer órás repülési tapasztalattal rendelkezett, az első tisztnek pedig 6600 repült órája volt.
A 611-es járat az olasz légtérből a délnémet légtérbe átrepülve haladt a Brüsszel felé vezető irányvonalon.
A repülési körülmények ideálisnak voltak mondhatók ezen az éjszakán.
Nem sokkal 23 óra 30 perc előtt a Bashkirian Airlines Tupoljeve és a DHL Boeingje is – már német terület felett repülve – a zürchi körzeti légi irányítás zónájába került. Annak ellenére, hogy mindkét járat a német légtérben haladt, ebben a körzetben már a svájci Skyguide magáncég végezte a légi irányítást. A svájci légi irányító szolgálatnál a 34 éves Peter Nielsen volt ekkor az ügyeletes diszpécser.
A zürichi irányítóközpontban csak ketten voltak szolgálatban az aznapi éjszakai műszakra beosztva. Peter Nielsen ezért is volt kénytelen egyszerre két terminálon dolgozni, egyetlen asszisztens segítségével.
A csökkentett létszámú éjszakai műszak miatt az irányítóközpont berendezéseinek egy része ki volt kapcsolva.
Pontban 23 óra 34 perc 42 másodperckor a BTC 2927-es és a DHX 611-es járat pilótafülkéiben egyszerre szólalt meg a TCAS (Traffic Alert and Collision Avoidance System) a forgalomfigyelmeztető és ütközéselkerülő rendszer jelzése.
(Mindkét gépen egyébként egyforma típusú TCAS működött.) Egy másodperccel később a svájci légi irányítás diszpécsere a veszélyes megközelítés miatt süllyedést rendelt el az orosz gép számára. A berendezés alig hét másodperccel az első vészjelzés elhangzása után a légi irányító közlésével ellentétesen viszont azonnali emelkedés megkezdésére utasította a Tupoljev személyzetét. Az ellentétes utasításoktól megzavarodott orosz gépparancsnok kitekintett a kapitányi ülés melletti ablakon és a sötétséget kémlelte, egy közeli gép irányjelző fényeit keresve, de nem látott semmit. 36 másodperccel a tragikus ütközés előtt a Boeing 757-es TCAS készüléke süllyedésre, a Tupoljev fedélzeti forgalomfigyelmeztető és ütközéselkerülő rendszere pedig ismét emelkedésre utasította a személyzetet.
Phillips kapitány a Boieng pilótafülkéjében azonnal végrehajtotta a TCAS utasítását, viszont az orosz gépparancsnok, Gross kapitány még mindig igyekezett feloldani a fedélzeti rendszer és a légi irányító egymással ellentétes utasítása közötti ellentétet,
ezért az eredeti repülési magasságot tartotta.
Itkulov első tiszt felhívta a kapitány figyelmét, hogy a TCAS jelzése szerint már emelkedniük kellene, de miután a zürichi iránytóközpontból Peter Nielsen ismét süllyedésre szólította fel a baskír légitársaság gépét, Gross kapitány ekkor a TCSA jelzését figyelmen kívül hagyva süllyedésbe vitte a Tupoljevet, miközben a pilótafülke ablakából kitekintve aggódva kémlelte tovább a sötétséget. Ekkor bukkant fel hirtelen és vészesen közel egy másik gép kontúrja, amelynek bal felől viharos gyorsasággal közeledtek a villanófényei.
Gross kapitány csak ekkor jött rá, hogy a légi irányító utasításai a két gépet ütközőpályára állították.
A Tupoljev személyzete kétségbeesett kitérő manőverbe kezdett, de az ütközés ekkora már elkerülhetetlenné vált. A Boeing merőlegesen keresztezte a Tu-154-es repülési síkját és az erőteljes kitérési manőver ellenére a gép függőleges stabilizátora a Tupoljev törzsének ütközött 10 634 méter (FL - Fight Level 350) magasságon. Az ütközés ereje szabályosan kettészelte az orosz gépet, nagyjából a középső törzsszekciónál, a Boeingnek pedig leszakította a függőleges vezérsíkját.
Zuhanás közben a Tu-154-es törzse további két darabra esett szét; a roncsok a Bodeni-tó közelében fekvő Überlingen körzetében csapódtak a földbe. A függőleges vezérsíkját vesztett Boeing még nagyjából hét kilométert repült mielőtt lezuhant. A katasztrófát senki sem élte túl.
A Spanyolországban dolgozó Vitalij Kalojev a barcelonai repülőtéren értesült a Bashkirian Airlines katasztrófájáról, ahol a járattal érkező feleségére és két gyermekére várt. A családja elvesztése miatt kétségbeesett férfi július 2-án Zürichbe repült, onnan pedig Überlingenbe utazott és kiment a katasztrófa helyszínére. A roncsok és a holttestek összegyűjtése miatt a rendőrség lezárta a baleset körzetét.
A területet biztosító rendőrök közölték Kalovjevvel, hogy a mentőegységek és a légügyi hatóság szakértőin kívül senki sem léphet be a lezárt területre, de az elvesztett hozzátartozói fényképét szorongató és keservesen zokogó férfin az egyik rendőrnek megesett a szíve, és beengedte a zárlat alatt álló területre.
Vitalij Kalojev először a kisebbik gyermeke, Diana széttépett gyöngyeire lelt rá a roncsmaradványokkal teleszórt mezőn,
majd pár órás keresés után ő találta meg a kislánya holtestét is.
Felesége és fia holttestére a kirendelt menőalakulat emberei bukkantak rá, akiket később Vlagyikavkazban temettek el. A történtek hatására Peter Nielsen idegösszeroppanást kapott, és az őt ért traumás stressz miatt a munkáltatója, a Skyguide felmentette a munkavégzés alól. A baleset kivizsgálásában Bahrein (a balesetet szenvedett DHL-gép oda volt bejegyezve), az Oroszországi Föderáció és Svájc légügyi hatóságainak szakértői vettek részt.
A vizsgálat megállapította, hogy a baleset időpontjában csak Peter Nielsen ült az irányítópultnál,
a másik szolgálatos kollégája pedig szabályellenesen egy másik szobában pihent.
Azt is megállapították, hogy ez az elfogadhatatlan gyakorlat ismert volt a Skyguide vezetősége előtt. A fő radar képfeldolgozó rendszerén éppen karbantartást végeztek, az optikai ütközésre figyelmeztető rendszer pedig ki volt kapcsolva. Nielsen a jogellenes pihenőt töltő kollégája munkaasztalát is ellátta, ezért a kritikus pillanatokban más gépek irányítása vonta el a figyelmét. A vizsgálat zárójelentése a baleset bekövetkezésében a légi irányítás hibáit, és a Skyguide szabályellenes munkavezénylési gyakorlatát egyformán a katasztrófát előidéző tényezők közé sorolta.
Szakértői vélemény szerint az orosz gép parancsnokának az általános gyakorlat szerint a vészjelző rendszer figyelmeztetése szerint kellett volna azonnal eljárnia akkor is, ha a rendszer és a légi irányító utasításai között ellentét állt fenn. A könnyen elkerülhető katasztrófát tehát sorozatos emberi hibák okozták.
A Skyguide négy vezető menedzsere ellen a svájci államügyészség 2006-ban vádat emelt gondatlanságból elkövetett emberölés bűntette miatt. Az ügyész végrehajtandó szabadságvesztést kért a vádlottakra. A svájci bíróság a 2007 szeptemberében kihirdetett ítéletével megállapította az érintettek büntetőjogi felelősségét, amiért három vádlottat felfüggesztett szabadságvesztésre, a negyediket pedig pénzbüntetésre ítélte. Az építészmérnök végzettségű Vitalij Kalojev nem tudta feldolgozni az őt ért súlyos tragédiát.
2003 júliusában Kalovjev egy másik, a katasztrófában életét vesztett kislány anyjával, Julia Fedotovával együtt felkereste a Skyguide zürichi irodáját, ahol azt kérdezgette az alkalmazottaktól, hogy a szolgálatos diszpécser volt-e a hibás a bekövetkezett balesetért.
Ezután Peter Nielsent is kereste, de vele nem tudott beszélni,
mert nem engedték be a vezérlőterembe az idegesen viselkedő orosz férfit. 2004. február 24-én reggel váratlanul csengettek Nielsen zürichi lakásán. A mit sem sejtő férfi ajtót nyitott, és Kalovjevvel találta magát szembe. Kalovjev a feleségét és a két gyermekét ábrázoló fényképet a megdöbbent Nielsen arca elé emelte, majd megkérdezte tőle, tudja-e, hogy ők kicsodák.
A megrémült Nielsen megpróbálta becsukni az ajtót, és eközben kiverte a férfi kezéből a fényképet.
Ekkor Kalovjev kezében megvillant a kés, amit többször a légi iránytó testébe döfött.
Nielsen a drámai jelenetet végignéző feleségének sikoltozása közben a földre rogyott és szinte azonnal meghalt. Vitalij Kalojev a rendőrségi kihallgatásán nem tagadta le a tettét, bár azt állította, hogy amikor Nielsen kiverte kezéből a családját ábrázoló fényképet, tudatbeszűkült állapotba került, ezért nem tud visszaemlékezni ezekre a pillanatokra.
A zürcihi kantoni bíróság 2005. október 26-án kihirdetett ítéletével Kalovjevet bűnösnek mondta ki Peter Nielsen meggyilkolásában, és ezért nyolc évi szabadságvesztésre ítélte. Példás magaviseletéért 2007 november 8-án azonban a bíróság feltételes szabadságra bocsátotta.
A férfi november 13-án érkezett haza szülőföldjére, a grúziai Észak-Oszétiába,
ahol szeretettel és megértéssel fogadták. 2014-ben ismét megnősült, és ebből a házasságból ikrei – egy fiú és egy leány – születtek. Amikor évek múlva megkérdezték tőle, hogy megbánta-e amit tett, azt válaszolta, hogy nem, mert Nielsen csak a „jutalmát" nyerte el a tettéért.
Kalovjev drámai történetét 2017-ben „Következmények" (Aftermath) címen Elliot Lester rendezésében megfilmesítették, a szerettei elvesztése miatt bosszút álló férfi alakját Arnold Schwarzenegger formálta meg a filmben.