A Science tudományos folyóiratban pénteken bemutatott kövület a legrégebbi halszív, amelyet valaha is találták, 250 évvel régebbi, mint bármely más ismert halszív. Egy állkapcsos haltól származik a devon földtörténeti korból, 419-359 millió évvel ezelőttről.
A szív mellett találtak egy megkövült gyomrot, belet és májat is.
Az ausztráliai Curtin Egyetem kutatói szerint a megkövült szervek egy, a páncélos őshalakként is ismert placodermi egy már kihalt, a mai cápákkal hasonlóságot mutató osztályába (arthrodira) tartozó haltól származnak.
Az egyetem vezető kutatója, Kate Trinajstic jelentősnek nevezte a felfedezést, mert nagyon ritkán találnak ilyen jó állapotban fennmaradt lágy szöveteket ősi fajoktól.
A lelettől új ismereteket remélnek az evolúcióról, mivel a kövület az állkapocs nélküli és az állkapcsos gerincesek közti átmeneti időből származik.
"Ezeknek a halaknak szó szerint a szájukban - a kopoltyújuk alatt - volt a szívük, ugyanúgy, mint a mostani cápáknak" - mondta a kutató.
A leletek alapján kutatók elkészítették az állkapcsos hal háromdimenziós modelljét, amelyből kiderült, hogy a szív két kamrából állt, és a kisebb helyezkedett el felül.
Trinajstic szerint a lelet "egyedülálló bepillantást" enged abba, hogy miként fejlődött a fej és a nyaki térség úgy, hogy elférjen az állkapocs.
"Ez az első eset, hogy az összes szervet együtt látjuk egy primitív állkapcsos halban, és különösen az lepett meg bennünket, hogy ezek a halak nem is olyan nagyon különböztek tőlünk" - állapította meg a kutató a Science-ben.
Trinajstic szerint azonban volt egy fontos különbség: a páncélos őshalnak nagy volt a mája, ami lehetővé tette számára, hogy megőrizze a vízben lebegésre való képességét, akárcsak a mai cápák.
A ritka kövületeket a Gogo-formációban találták Nyugat-Ausztrália devon kori leletekben gazdag térségében, Kimberly vidékén.