A Kelet-Angliai Egyetem kutatói a kromoszómák végén található kis DNS-sapkák, az úgynevezett telomérák hosszát vizsgálták egy kis szigeten élő, 320 egyedet számláló Seychelles-szigeteki poszátapopulációban. A Molecular Ecology folyóiratban megjelent tanulmányukban leírják, hogy az egyedek igen jelentős mértékben különböznek abban a tekintetben, hogy milyen gyorsan rövidülnek a teloméráik. Azt a - korábban már feltárt - összefüggést is megerősítették, hogy a rövidebb telomérák bármely korban a halál fokozott kockázatával járnak együtt. A telomérák hossza jobb jelzője a jövőben várható élettartamnak, mint a tényleges életkor, és ennek következtében az úgynevezett biológiai életkort mutatja.
A 20 éves kutatási program az első, amelyben egy vad populáció egyedeinek teljes élettartama alatt mérik a telomérák hosszát. A telomérák a cipőfűzők műanyag végeihez hasonlóan zárják le a kromoszómák végét, megvédve a végekhez közeli géneket a degenerációtól. Idővel azonban ezek a védősapkák letöredeznek és megrövidülnek. Egy kritikus hossz (rövidség) elérésekor a sejtek működése leáll.
"Ez a mechanizmus azért alakult ki az evolúció folyamán, hogy megakadályozza a szabályozatlan - rákos - sejtosztódást. A dolog árnyoldala azonban, hogy amint ezek a zombi sejtek fokozatosan felhalmozódnak a szervekben, azok degenerációjához - öregedéséhez - vezetnek az ezzel járó egészségügyi problémákkal, és végül bekövetkezik a halál" - mondta David S. Richardson, a kutatások vezetője. "A telomérák védenek bennünket a ráktól, de jelentős részben hozzájárulnak öregedésünkhöz."
A kutatók a Cousin-sziget poszátapopulációját tanulmányozták. Kétszer egy évben vérmintákat vettek, és elemezték a telomérák hosszát. Ezek a madarak azért voltak ideális kísérleti alanyok, mert a szigeten nem élnek ragadozók, így a kutatók egész öreg korukig végigkövethették az életüket.
"Megvizsgáltuk, vajon a telomérák hossza egy adott életkorban előrejelzi-e a közel álló halált. Azt tapasztaltuk, hogy a rövid és a gyorsan rövidülő telomérák jól jelezték, hogy a madarak még abban az évben elpusztulnak" - mondta Richardson. "Azt is megállapítottuk, hogy a hosszabb telomérákkal rendelkező egyedeknek általában véve hosszabb az élettartamuk."
Korábban azt gondolták, hogy a telomérák egyenletes ütemben rövidülnek az egyénekben, és a telomérák hossza egyfajta belső óraként méri az élőlény kronológiai korát. A kutatók azonban megállapították, hogy bár a telomérák hossza csökken az életkorral, e csökkenés üteme eltérő az azonos korú egyedeknél. Ennek oka, hogy az egyes egyedek eltérő mértékű biológia stressznek vannak kitéve életük folyamán.
Azt tapasztaltuk, hogy a telomérák hossza jobb előrejelzője a várható élettartamnak, mint a kronológiai életkor, tehát a telomérák hosszának mérésével meghatározhatjuk egy egyed biológiai korát, azaz hogy mennyit használt el az élettartamából" - mondta Richardson.
A mostani kutatás azért is jelentős, mert bár ezeket az elképzeléseket már vizsgálták laboratóriumokban, sosem ellenőrizték természetes környezetben.
Richardson azt is elmondta, hogy ilyen tanulmányokat szinte lehetetlen embereken végezni. Egyrészt az embereknek nagyon hosszú az élettartama ehhez, másrészt az embereknél azonnal közbeavatkoznak betegség esetén, így ez nem lenne természetes tanulmány. Ennek ellenére megállapítható, hogy a telomérák állapota összefügg a test kondíciójával, és tükrözi a szervezetet korábban ért oxidatív stressz mértékét. Minél egészségesebb valaki, annál jobb telomérái vannak. Azt azonban nehéz megmondani, hogy ez az egészségesség következménye vagy oka.
Richardson szerint meghosszabbíthatjuk életünket, ha vigyázunk teloméráinkra. "A telomérákat érő oxidatív támadások, amilyen például a dohányzás, az egészségtelen élelmiszerek fogyasztása rövidítik teloméráinkat és ezzel együtt életünket. Egészséges életmóddal viszont lassíthatjuk teloméráink kopását és hosszabb életkort élhetünk meg.