Nem mindennapi jelenség a Tarna-vidéken

Vándorsólyom (Falco peregrinus) Fotó: Szitta Tamás

A Föld leggyorsabb állataként ismert ragadozó madár, amely hazánkból a '60-as években jellemző széleskörű DDT használat miatt sajnálatosan kipusztult, a '90-es évektől kezdte visszafoglalni korábbi élőhelyeit a hegyvidéki erdős területeken. -í rja a Bükki Nemzeti Park honlapján Illyés Evelin természetvédelmi területfelügyelő.

Vándorsólyom költés gallyfészekben – avagy milyen eredményt hozhat a megszokottól eltérő viselkedés?

A Föld leggyorsabb állataként ismert ragadozó madár, amely hazánkból a '60-as években jellemző széleskörű DDT használat miatt sajnálatosan kipusztult, a '90-es évektől kezdte visszafoglalni korábbi élőhelyeit a hegyvidéki erdős területeken.

Fészkelőhelyül leggyakrabban Magyarországon is nagy felületű, jó kilátással bíró, déli kitettségű sziklafalakat választ, vagy ritkábban azokra emlékeztető, emberi tevékenység nyomán keletkezett helyekkel, pl. felhagyott kőbányákkal, elhagyott iparterületeken lévő épületekkel is beéri. Külföldön az is előfordul, hogy településeken belül foglalja el magas épületek kőpárkányait. Fészeképítéssel nem nagyon bíbelődik; meglehetősen minimalista módon; a sziklapárkány törmelékébe kapart mélyedésbe rakja le jellemzően 3-4 tojását.

Vándorsólyom (Falco perigrinus) gallyfészekben Fotó: Illyés Evelin Forrás: https://www.bnpi.hu/hu/hir/nem-mindennapi-jelenseg-a-tarna-videken

Magyarországon eddig csak néhány esetben tapasztalták, hogy elfoglalta más ragadozó madarak, pl. ölyvek, illetve hollók korábbi években épített gallyfészkét. Ilyenkor sem válik azonban a tartós otthonteremtés megszállottjává: mivel a fészket nem tatarozza, az általában egy-két szezon alatt használhatatlanná válik, a gallyfészkelések valószínűleg ezért is ritkák.

Vándorsólyom (Falco peregrinus) gallyfészekben. Fotó: Illyés Evelin Forrás: https://www.bnpi.hu/hu/hir/nem-mindennapi-jelenseg-a-tarna-videken

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben idén tavasszal gallyfészket foglaló vándorsólymok február közepén hallattak először magukról – szó szerint –, jellegzetes udvarló hangjukkal árulták el jelenlétüket. Mivel az adott erdőtömb közelében a fent leírt jellemzőkkel bíró sziklafal semmiképp nem található, a távolabbiak viszont már „törzslakos" sólyompárok által foglaltak, hétről hétre nagy érdeklődéssel várta a fejleményeket Illyés Evelin természetvédelmi területfelügyelő.

Úgy tűnik, végül feltalálták magukat, és a számukra szuboptimális környezetben is megkezdték a fészkelést.

Remélhetőleg a táplálékot – főként az erdők fölötti „légteret" használó énekesmadarakat, galambféléket –, bőven kínáló vadászterületen sikeresen kirepítik majd fiókáikat - írja Illyés Evelin.

(A fentebb mellékelt fotók a madarak zavarásának elkerülésére, nagy távolságból, spektív lencséjén keresztül készültek.)

Vándorsólyom (Falco peregrinus) Fotó: Szitta Tamás Forrás: https://www.bnpi.hu/hu/hir/nem-mindennapi-jelenseg-a-tarna-videken

Március végén a védett természeti területen beköszönt az erdőgazdálkodási értelemben vett vegetációs idő. Így a nagy zajjal, sok emberi mozgással járó erdészeti tevékenység az erdők belseje helyett inkább már csak a feltáró utakra koncentrálódik.

A tájvédelmi körzet másik fő zajforrásai, a terepmotorosok is, a sűrű erdők helyett inkább az erdei utakon és a meredek, sziklás hegyoldalakban hódolnak illegális természetpusztító szenvedélyüknek.

Amíg ezzel, „csupán" az „erdei sólymok" sziklán lakó társait háborgatják, talán remélhető, hogy legalább a költésnek e ritka módját választó pár fiókanevelését emberi zavarás nem veszélyezteti majd.

Vándorsólyom (Falco peregrinus). Forrás: Mészáros József

A vándorsólyom kerecsen mellett a másik nagytestű sólymunk, amely a múlt században fészkelőfajként eltűnt Magyarországról. Hazai állománya a '60-as években összeomlott, csak 1997-ben költött újra a Pilisben. Azóta növekszik a költőpárok száma középhegységeink sziklafalain és felhagyott kőbányáiban. Európai állománya stabilizálódott, ennek köszönhetően valószínűlega hazai állomány is tovább emelkedik. Nyugat-Európában részben urbanizálódott és városi környezetben is költ, nálunk is meg lehet figyelni tornyokon éjszakázó példányait, akár Budapesten is. Kedvelt solymászmadár, ezért régebben sok fészket kifosztottak, a fiókákat pedig kicsempészték az országból. A legnagyobb problémát a mára már betiltott DDT (rovarirtószer) mérgezés jelentette. A hazánkban kikelő fiókák jelentős részét színes gyűrűvel jelölik, ami az egyes példányok egyedi azonosítását segíti a madarak újbóli befogása nélkül. Műholdas jeladókat is használnak a faj mozgásának követéséhez. Az északi állományok vonulnak, a délebbiek állandóan a költőhelyük közelében tartózkodnak. A fiatalok kóborolnak. Hazánkban egyre gyakoribb téli vendég és átvonuló.

Vándorsólyom (Falco peregrinus). Forrás: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-falper

Kozmopolita madárfaj, az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordul. Sokféle élőhelyen előfordulhat, nálunk a középhegységekben található elszórt költőállománya. Tipikus költőhelyei a sziklapárkányok, de nagyobb elhagyott fészkeket is elfoglalhat, fészket nem épít. A tojó 2-5 tojást rak, a fiókák 28-29 nap alatt kelnek ki, és 6-7 hetes korban hagyják el a fészket. Kezdetben még nem tudnak magukról gondoskodni, szüleiktől lesik el a vadászat fortélyait. A vándorsólymot tartják a leggyorsabb madárnak, hihetetlen gyorsan csapnak le zsákmányukra. Nagy magasságból zuhanórepüléssel közelíti meg prédáját, melyet rendszerint már a levegőben elkap vagy pedig egy erős rúgással leterít a földre. Tápláléka szinte kizárólag madarakból áll, elsősorban galambokból.

Vándorsólyom (Falco peregrinus). Forrás: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-falper

(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.bnpi.hu, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: https://www.mme.hu)