A kilenc éves Molly Sampson karácsony másnapján szólt az édesanyjának, hogy kimegy a Calvert Beach-re (Maryland, Egyesült Államok) "Meg-et keresni".
A kislányt nem akármilyen szerencse kísérte,
ugyanis a partra futó hullámok között, térdig a vízbe gázolva meg is találta ami után kutatott: egy rendkívül jó állapotban fennmaradt csaknem tenyérnyi méretű megalodon fogat. A helyi múzeum tengeri gyűjteményének kurátora "egyszer az életben" találtnak nevezte a kislány ritka szerencsés leletét.
Az Otodus megalodon ( korábban Carcharodon, illetve Carcharocles megalodon, a szerk.) minden idők valaha élt legnagyobb húsevő cápája volt.
A heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) tartozó kihalt óriásfogú cápa a földtörténeti harmadidőszak (65, 5 millió évtől napjainkig) miocén korának a legelején, nagyjából 23 millió éve jelent meg a világtengerben, és a korai pleisztocén időszakban, hozzávetőleg kétmillió éve halt ki, bár egyes kutatók szerint az O. megalodon utolsó mohikánjai már a modern ember kortársaiként, „alig" 40 ezer éve tűntek csak végleg le az élet színpadáról.
Alice Sampson, Molly édesanyja szerint a megtalált fog 5 inch (12, 7 cm) hosszú volt, csaknem akkora mint kislánya kézfeje. Mrs. Sampson azt is elmondta, hogy mindkét lánya, Molly, illetve Natlie is azt tervezik, hogy ha felnőnek „profiként vadásznak majd cápafogakra".
Az O. megalodon az óriásfogú cápák evolúciójának utolsó, és egyben a leghatalmasabbra nőtt képviselője. A csoport őse, az Otodus obliquus a paleocén ( 66 és 55 millió év között) elején jelent meg, ami még „csak" 8-9 méteres átlagos testhosszal rendelkezhetett.
A törzsfejlődési sort az eocén kor (55 és 34 millió év között) óriásfogúja, az Otodus/Carcharocles auriculatus követte, amely nagyjából 45 millió éve bukkant fel az ekkor már bezáródóban lévő Tehys-óceán meleg, trópusi vizeiben. Az O. auriculatus 11-12 méteres hosszával kétszer akkora lehetett, mint a ma (is) élő legnagyobb fehér cápák (Carcharodon carcharias). Az eocén kort követő oligocén időszakban (34 és 23 millió év között), hozzávetőleg 28 millió éve felbukkant Otodus/Carcharocles angustidens kifejlett egyedeinek átlagos testhossza elérte, sőt valamivel meghaladhatta a 13 métert.
A miocén időszak ( 23 és 5,5 millió év között) beköszöntésével érte el csúcspontját az óriásfogú cápák törzsfejlődése a csoport utolsó, de legnagyobb faja, az O. megalodon megjelenésével. A legfrissebb és legkorszerűbb számítógépes technikával elvégzett modellezés szerint a megalodon átlagos testhossza 14 és 16 méter között mozoghatott,
legméretesebb képviselőik 20 méter hosszúak lehettek,
a testtömegük pedig 100 tonnát nyomhatott.
Az O. megalodon egyedei viharos gyorsasággal benépesítették a világtengert, e kozmopolita óriáscápa fogmaradványait Európában, Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában, valamint Észak- és Dél-Amerikában is megtalálták. A miocén kor derekán a Kárpát-medencét elborító Bádeni-szigettenger élővilágát is rettegésbe tartotta ez a hatalmas ragadozó, amely elsősorban különféle cetekre vadászott.
Minden idők legnagyobb húsevő cápája a paleontológusok és a cápakutatók többségi véleménye szerint pleisztocén időszak (2,6 millió év és 11 500 év között) elején veszett ki a világtengerből. A kihalásában a klímaromlás, cetpopuláció drasztikus egyedszámcsökkenése, valamint egy kisebb, de jóval alkalmazkodóbb konkurens, nagy fehér cápa felbukkanása játszhatott szerepet.