Ezért volt legendás a szovjet atomkutatás generálisának munkatempója

Igor Kurcsatov fiatal tudósként, az 1930-as évek elején kezdett el magfizikai kérdésekkel foglalkozni

Százhúsz éve, 1903. január 12-én született Igor Vasziljevics Kurcsatov, a szovjet atombomba atyja. Hihetetlen lendülettel és kitartással foglalkozott a mesterséges radioaktivitással és az uránhasadással. Munkatársai a leningrádi Műszaki Fizikai Intézetben sokszor csak „generális"-nak hívták, mert minden őt érdeklő dologban azonnal átvette a kezdeményező szerepet.

Benne is felmerült az atomreaktor ötlete

Az Ural hegység déli részén fekvő Szimszkij Zavod (ma Szim) városában született. A gimnáziumot kitüntetéssel fejezte be, a szimferopoli egyetem matematika és fizika szakát öt helyett három év alatt végezte el, családjának szegénysége miatt tanulmányai alatt dolgozott szerelőként, vasútépítésen, hajógyárban is. 1925-ben került a leningrádi Műszaki-Technológiai Intézetbe, ahol

27 évesen már a fizikai osztály vezetője volt, négy évvel később pedig tanulmányaiért külön disszertáció nélkül nyerte el a tudományok doktora címet.

Az 1930-as évek elején Kurcsatov az elsők között kezdett a Szovjetunióban atomfizikával foglalkozni, ő felügyelte az Európában első, 1937-re elkészült ciklotron (részecskegyorsító) építését. Kíméletlen tempót diktált magának, de munkatársainak is, ezért nevezték el „generálisnak".

Igor Kurcsatov fiatal tudósként, az 1930-as évek elején kezdett el magfizikai kérdésekkel foglalkozni Forrás: Origo

A harmincas évek végére észlelte a neutronokkal bombázott uránium bomlását, a láncreakciót és benne is felmerült az atomreaktor ötlete.

A második világháború idején egy ideig félre kellett tennie a magfizikát, hogy a hadihajók mágneses aknák elleni védelmén dolgozzon, ezért kapta 1942-ben első Sztálin-díját. Amikor 1943-ban a szovjet hírszerzés tudomást szerzett arról, hogy a német és az amerikai tudósok „csodafegyveren" munkálkodnak, Sztálin is elrendelte a szovjet nukleáris program beindítását, amelynek vezetésével Kurcsatovot bízták meg.

Kezdetben korlátozott forrásokkal rendelkezett, a munka csak azután kapott prioritást, hogy az amerikaiak 1945 augusztusában ledobták az első atombombát Hirosimára és Nagaszakira.

Megépítették az első európai atomreaktort

A program felügyelete a párt legszűkebb vezető testületéhez, a Politikai Bizottsághoz került, a munkába bevonták a Vörös Hadsereg által a megszállt Németországból "importált" tudósokat, és a hírszerzés is értékes információkat szállított az amerikai Manhattan-tervről. Sztálin 1948-as határidőt szabott meg, az ellenőrzésre a rettegett és könyörtelen belügyi népbiztost, Lavrentyij Beriját rendelte ki.

Kurcsatov megfogadta, hogy nem borotválkozik, amíg sikerrel nem jár, és excentrikus arcszőrzetét később is megtartotta, ezért „szakállnak" is nevezték.

Kurcsatov és munkatársai 1946 októberére építették meg az első európai atomreaktort, szenteste elvégezték az első szabályozott láncreakciót, a következő évben sikerült kis mennyiségben előállítaniuk a hasadóanyagként szolgáló 239-es plutóniumot. Felhasználták az amerikai atomprogramról kémkedéssel szerzett adatokat is, de a dezinformációtól tartó Berija utasítására minden kísérletet újra elvégeztek.

A kifejezetten erre a célra megépített Tu-95 hasán jól látszik a Cár-bombát befogadó, és a gép törzséből kidudorodó bombakamra Forrás: Wikimapia

Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter 1947. november 6-án, a szovjet forradalom 30. évfordulójának előestéjén jelentette be az amerikai atommonopólium megszűntét, de a nyilatkozatnak Nyugaton akkor nem sok hitelt adtak.

Az első, 22 tonnás szovjet atombombát, amelynek működési elve megegyezett a Hirosimára ledobott, így már működőképesnek bizonyult amerikai fegyverével, elkészülte után a legnagyobb titokban szállították a kazahsztáni Szemipalatyinszkba, és 1949. augusztus 29-én robbantották fel.

Nyilvános fotókon csak hátulról engedték lefényképezni

A sikeres kísérlet után Kurcsatov második Sztálin-díja mellé hatalmas pénzjutalmat, autót és dácsát kapott. A tudós a hidrogénbombán dolgozott tovább, amelyet 1953. augusztus 12-én robbantottak fel, mindössze tíz hónappal maradva le az amerikaiak mögött.

Az ő irányításával fejlesztették ki minden idők legnagyobb termonukleáris fegyverét is, az 1961-ben felrobbantott 50 megatonnás Cár bombát. Kurcsatov vezetése alatt készült el 1954-ben a világ első hálózatra kapcsolt atomerőműve, 1958-ban az első szovjet atom-tengeralattjáró és 1959-ben a világ első atomjégtörő hajója.

Kurcsatov akadémikus kulcsszerepet játszott a szovjet hidrogénbomba megalkotásában Forrás: Origo

Kurcsatov 1960. február 7-én embólia következtében halt meg egy moszkvai szanatóriumban, hamvait a Kreml falába temették.

Személyét sokáig titok övezte, nyilvános fotókon csak hátulról engedték lefényképezni. 1943-ban lett akadémikus, négyszer kapta meg a Sztálin-díjat, egyszer a Lenin-díjat és ezen kívül is számtalan elismerés záporozott rá. Nevét két város, kutatóintézet, atomerőmű, egy holdbéli kráter, aszteroida és a cseljabinszki repülőtér viseli, számos szobra áll Oroszország-szerte.

Amikor szovjet tudósok 1964-ben elsőként felfedezték a 104. elemet, kurcsatoviumnak nevezték el.

Ezután sokáig nem tudták újra előállítani, ez végül öt évvel később, más úton az amerikaiaknak sikerült, akik az elemnek a rutherfordium nevet adták, és végül ez vált nemzetközileg elfogadottá.

(MTVA Sajtóarchívum)