Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A február hatodikán hétfőn hajnalban kipattant törökországi földrengés az eddig befutott hírügynökségi jelentések szerint már több mint 1200 emberéletet követelt, és nagyon súlyos anyagi károkat okozott a rengéssel közvetlenül érintett területeken. A hatóságok attól tartanak, hogy a halálos áldozatok száma növekedni fog, mivel nagyon sokan rekedtek az összeomlott házak romjai alatt.
A mediterrán medence középső régióját, Olaszországot, a Balkán-félszigetet, illetve Törökországot a múltban már számos nagy erejű földrengés rázta meg. Ennek a kárpáti régióhoz, illetve Magyarországhoz oly közel fekvő területnek
a fokozott szeizmikus aktivitása a földtörténeti közelmúltig nyúlik vissza.
Olyan, hozzávetőleg 36 millió éve aktivizálódott lemeztektonikai folyamatról beszélhetünk, ami jelenleg is zajlik, és nem egyszer hatalmas károkkal járó földrengésekkel jelezi a mélyben munkálkodó elementáris természeti erők pusztító hatását.
A jelenlegi Földközi-tenger óceáni elődje, az egykor Észak-Amerikát és Eurázsiát egybeforrasztó hatalmas földrészt, Laurázsiát, valamint a mostani Dél-Amerikából, Afrikából, az Antarktiszból, az indiai szubkontinensből és Ausztráliából álló Gondwanát kettéválasztó Tethys-óceán – a Gondwana széttöredezése miatt – fokozatosan bezáródott. Gondwana szétdarabolódásakor Afrika és India önálló életre kelt, leszakadt az őskontinensről, és észak felé nyomulva fokozatosan bezárta a Tethys-óceánt.
Indiának és Afrikának az eurázsiai lemezzel történt összeütközése nagyjából 36-34 millió éve az eocén időszak végén és az oligocén kor hajnalán fejeződött be. Ez az ütközés gyűrte fel az eurázsiai hegyláncot a Pireneusoktól a Himalájáig.
Mivel India és Afrika északi irányú mozgása jelenleg is zajlik,
az aktív lemezhatárokon hatalmas feszültségek halmozódnak fel a földkéregben, amelyek időről-időre erős földrengések formájában pattannak ki.
Az afrikai lemez Európával való ütközésének nyomán a bezáródott Tethys-óceán „varratvonalában" egy kelet-nyugati irányú ingressziós süllyedék jött létre, ami a mai Földközi-tenger medencéje.
De miért számít szeizmikusan aktív, földrengésveszélyes területnek a Balkán-félsziget és Törökország térsége? Az afrikai és az eurázsiai kontinentális lemez összeütközésekor tört le Afrikáról az úgynevezett apuleai-adriai mikrolemez, ami önálló életre kelve a nagy eurázsiai lemeztől független mozgásba kezdett.
Egészen szokatlan módon, a nagy eurázsiai lemez az adriai tüskeként is emlegetett mikrolemez alá gyűrődött, ami az óramutató járásával megegyező forgó, rotáló mozgást végez.
Erre a folyamatra vezethető vissza például az Adriai-tenger horvátországi partszakaszának a lassú emelkedése, és az olasz partvidék süllyedése is. A lemeztektonikai értelemben gyors adriai tüske „szertelen" mozgása miatt az ütköző lemezhatárokon
óriási feszültség halmozódik fel a kéregben,
és ez okozza az Olaszországtól Törökországig terjedő területen időnként kipattanó pusztító erejű földrengéseket.
Az adriai tüske rotálása komoly húzófeszültséget indukál, és északnak tartó mozgása jelentős nyomóerőt gyakorol a Kárpát-medencére is;
a Magyarországon kipattanó rengések erre a folyamata vezethetők vissza.
Magyarország területét legtöbben „földrengésmenetes" területnek vélik, de ez nem így van még annak ellenére sem, hogy a komoly károkkal és halálos áldozatokkal együtt járó földrengések viszonylag ritkák a kárpáti térségben.
Magyarország a szeizmikusan közepesen aktív területek közé sorolható. Magyarországon éves átlagban nagyjából 100-120 rengést detektálnak a szakemberek, amelyek többnyire nem haladják meg a Richter-skála szerinti 2,5-es erősséget, vagyis az emberi észlelhetőség határa alatt maradnak. A már jól érezhető és kisebb károkat is okozó 4,5 – 5-ös erősségű rengések nagy átlagban tízévente fordulhatnak elő hazánk területén. Az erős, komoly károkkal együtt járó 5,5 - 6-os magnitúdójú rengések ennél szerencsére jóval ritkábbak, legfeljebb 40-50 évente kell csak ilyen erejű földrengéssel számolni.
A közeli és a távolabbi múltban azonban akadtak komoly pusztítást okozó nagyobb magyarországi földlökések is. A historikus időkből ismert első nagy pusztítást okozó rengés Kr. u. 456. szeptember 7-én este pattant ki, ami romba döntötte az akkor még a Nyugatrómai Birodalomhoz tartozó Savariát, vagyis a mai Szombathelyet. A szeizmológusok becslése szerint a 456-os földrengés 6,1-es erősségű lehetett.
(A Richter-skála szerinti 6,0 – 6,9-es magnitúdójú földlökés már erős rengésnek számít, amelyben még az epicentrumtól 60-80 km távolságra fekvő stabil épületek is megrongálódnak.) A történelmi közelmúltból ismert eddigi legnagyobb földlökés, az 1763. július 28-án kipattant komáromi földrengés ereje elérhette a 6,3-es magnitúdót.
A komáromi földrengésnek 63 halálos áldozata és több mint 120 súlyos sérültje volt.
Hét templom – köztük a híres zsámbéki 13. századi román stílusú premontrei apátsági templom –, valamint 279 épület teljesen megsemmisült, 353 épület pedig komolyan megrongálódott. A rengést erős hanghatás kísérte.
Az utolsó nagyobb erejű, halálos áldozatokat is követelő földrengés 1956. január 12-én történt, a szeizmikus esemény epicentruma Dunaharasztiban volt. A mélybe süllyedt dolomitrög elmozdulása miatt bekövetkezett rengés két halálos áldozatot követelt, 38-an megsérültek, és a település akkor meglévő 3500 épületéből 3 144 rongálódott meg.
A mai törökországihoz hasonló erejű rengésnek szerencsére csak igen kicsi a valószínűsége hazánk területén, de nem is zárható ki teljesen a komáromihoz hasonló, vagy annál akár jóval erősebb rengés jövőbeni kipattanása.
