Megtalálhatják Attila hun vezér sírját Magyarországon

Bizonyosnak tekinthető, hogy Attilát nem hármas érskoporsóban, és nem a vízbe temették

A világtörténelem egyik leghíresebb hódítója, a rövid életű Hun Birodalom nagyfejedelme, Attila halálával és sírhelyével kapcsolatban jószerével csak találgatások és meseszerű legendák léteznek. A hazai és egyetemes archeológia Szent Grálja, Attila temetkezési helyének felfedezése jelentőségét tekintve kétség kívül csak Trója, vagy Tutanhamon sírkamrájának megtalálásával vetekedhetne. Ami jelenleg a rendkívül szegényes forrásokból alaposan valószínűsíthető, hogy a késői ókor rettegett hódítójának a fejedelmi törzsszállása és temetkezési helye valahol a mai Magyarország területén rejtőzhet. Jordanes 6. századi gót származású itáliai történetíró mesés elemeket sem nélkülöző históriája óta makacsul tartja magát a történelmi emlékezetben az a feltevés, hogy a hun nagyfejedelmet hármas fémkoporsóban és egy folyó - a Tisza - egyik lecsapolt holtágában temették el a legyilkolt szolgáival együtt. Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regénye nyomán ez a feltevés vált általánossá a hazai történelmi köztudatban, holott ennek nincsen semmilyen tudományos alapja.

Ezért rendezkedhetett be Attila a Nagyalföldön, vagy a Duna-Tisza-közén

Attila, vagy másként Etzel, Etele, i. sz. 410 körül született Mundzsuk (Bendegúz) hun fejedelem fiaként. A Nyugatrómai Birodalommal 418-ban megkötött békeszerződés értelmében a fejedelmi sarj Honorius császár ravennai udvarába került a béke betartását biztosító túszként. (Későbbi ellenfele, a híres hadvezér, Flavius Aetius, az „utolsó római" pedig cserébe a hunok túsza lett.)

A világtörténelem egyik leghíresebb alakja Attila, a hunok nagyfejedelme Forrás: STEAM COMMUNITY

A fiatal Attila Honorius udvarában az előkelő ifjaknak kijáró nevelésben részesült,

így római műveltségre tett szert.

Alaposan kiismerte a római diplomácia és az udvari főtisztviselők gondolkodásmódját, de megismerkedhetett a római közigazgatással és hadművészettel is, aminek a későbbiekben igen nagy hasznát vette. Nem igaz tehát az a középkori krónikákban róla rajzolt és általánossá vált kép, miszerint faragatlan, primitív barbár lett volna, sőt éppen ellenkezőleg, latinos műveltséggel rendelkező és kiváló képességekkel megáldott férfi lehetett.

Attila a határozatlan és gyengekezű nyugatrómai császár, Honorius udvarába került túszként Forrás: Wikimedia Commons

A hun törzsek 432-ben Ruga fejedelemsége alatt egyesültek, a nagyfejedelem 434-ben bekövetkezett halála után pedig az unokaöccsei, Attila és Bléda (Buda) álltak a hun törzsszövetség élére.

Attila kitűnő hadvezéri képességei már a rá következő évben bebizonyosodtak,

amikor hadjáratot indított a Keletrómai Birodalom ellen, és megalázó békére, illetve adófizetésre kényszerítette II. Theodosius bizánci császárt.

II. Theodosius keletrómai császár márványbüsztje Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 440-ben II. Jazdagrid új-szasszanida perzsa uralkodó megtámadta Bizánc keleti provinciáit, Geiserich vandál fejedelem pedig Észak-Afrikát, a birodalom szorult helyzetét kihasználva Attila és Buda 441-ben betörtek a Balkánra, és egészen Konstantinápolyig előretörve, 443-ban újabb, még megalázóbb békére, illetve magasabb adófizetésre szorították rá a császárt.

Attila és Buda együtt imádkoznak. Buda halála után Attila lett a hun törzsszövetség nagyfejedelme Forrás: Wikimedia Commons

445-ben, Buda halála után Attila kezébe került a teljes hatalom; a Hun Birodalom ekkor az Uráltól a Duna–Tisza-közéig terjedő hatalmas területnek számított, amelynek népei mind a hunok alávetettjei voltak. A keleti vidékek felügyeletét Attila az idősebb fiára, Ellákra bízta, a Nyugatrómai Birodalommal és Bizánccal határos és éppen ezért kiemelt, stratégiailag jelentőségű

nyugati régió irányítását viszont megtartotta magának.

Erre vezethető vissza, hogy itt, valahol a mai magyar Nagyalföldön vagy pedig a Duna-Tisza közén rendezte be a fejedelmi törzsszállását is.

Egy hunná lett római, aki kőfürdőt építtetett a jurtavárosban

Attila udvaráról csak egyetlen közvetlen forrás maradt fenn: Priszkosz rétor (latinosan: Priscus) keletrómai szónok, diplomata és történetíró nyolckötetes történeti munkája, ami azonban erősen hiányosan, Cassidorius, valamint Jordanes 6. századi históriáinak idézeteiből, továbbá Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 950 körül készített kivonataiból ismert. Priszkosz rétor II. Theodosius császár megbízásából 448 és 449 között egy évet töltött Attila fejedelmi törzsszállásán, mint a Maximinos vezette császári követség tagja.

Attila udvara egy 19. századi romantikus festményen, a színe elé járuló római követséggel Forrás: Wikimedia Commons

Priszkosz művéből szerencsére több olyan fejezet is fennmaradt, ami a hun törzsszállásra tett útjáról és az Attila udvarában szerzett tapasztalatairól szól. Priszkosz részletesen leírta a hun törzsszállást, benne Attila híres fapalotáját is, számos egyéb olyan fontos részlettel, ami azt a címben is jelzett különleges nyomot jelentheti,

ami talán elvezet a nagy rejtély, Attila sírhelyének szorosabb behatárolásához.

A hun nagyfejedelem halála után egy évszázaddal később megszületett és a hunok történetéről, valamint Attila haláláról, illetve a temetéséről is megemlékező krónika, Jordanes gót származású itáliai történetíró Getica című műve számos részletet felhasznált Priszkosz, illetve Cassidorius munkájából.

Jordanes 6. századi gót származású itáliai történetíró márvány fejportréja Forrás: Wikimedia Commons

Noha Jordanes művét csak erős forráskritikával lehet értelmezni, a hun nagyfejedelem halálával és temetésével kapcsolatos leírása

mégis ad némi támpontot e mindeddig megoldatlan kérdés tisztázásához.

Priszkosz leírása szerint a Konstantinápolyból elindult követség Naissos (ma Nis, Szerbia, a szerk.) érintésével haladt a Duna felé, és a folyamon átkelve érkeztek meg Attila táborába (a leírásból tudjuk, hogy ez még nem a hun fejedelem törzsszállása volt, a szerk.).

Attila alakja sokféleképpen él tovább a mítoszokban Forrás: Wikimedia Commons

„Miután a Dunán átkeltünk s a barbárokkal együtt mintegy hetven stadionnyira (hozzávetőleg 12, 5 km, a szerk.) haladtunk, egy mezőn meg kellett állapodnunk, hogy bejelentsék Attilának jövetelünket " - írja Priszkosz. A bizánci követség ezután már hun kísérettel ment tovább – „átkelve három folyón" –, hogy Attila törzsszállására érkezzen.

Priszkosz ekként írta le a hun nagyfejedelem messze földön híres fapalotáját: „Miután néhány folyón átkeltünk, egy nagy kiterjedésű faluhoz érkeztünk. Itt állt az a palota, amelyről azt mondták, hogy Attila minden más lakóhelyénél különb volt; fából és gyalult deszkákból összeillesztett fakerítéssel volt körülvéve, amely nem biztonság végett, hanem csak dísznek épült. A király palotája mögött nem sokkal maradt el Onégésiosé, amelynek szintén volt fakerítése, csak nem volt tornyokkal is díszítve, mint Attiláé."

Attila fapalotájának rekonstrukciós rajza Forrás: Attila Alapítvány/Kocsi János

Egy igen fontos mozzanat a történetünkben Onégésios személye.

Onégésios ugyanis nem hun, hanem eredetileg nyugatrómai patrícius volt,

aki még jóval korábban Attila fogságába esett. A római műveltségű Onégésios teljesen a hunok befolyása alá került, és amikor felszabadították, Bléda (Buda) szolgálatába állt. A rómaiból hunná átvedlett Onégésios egyre nagyobb befolyásra tett szert, és Buda halála (meggyilkolása) után Attila legbizalmasabb barátjává, tanácsadójává lett, aki a második legfontosabb személlyé lépett elő: a hun hierarchiában Onégésios közvetlenül a nagyfejedelem után következett.

Attila nem az a faragatlan vérszomjas barbár lehetett, mint amilyennek a középkori krónikások leírták Forrás: Allociné

Onégésios azonban a hunok között is megtartotta a római szokásokat; így Attila törzsszállásán római stílusú villát és kőből épített fürdőt emeltetett.

A „barbár" hun sátorvárosban több mint szokatlan római épület Priszkosznak is szemet szúrt:

„Nem messze a kerítéstől volt egy fürdő, amelyet Attila után a szkíták (Priszkosz, a görögökhöz hasonlóan a hun előkelőket szkítaként emlegette, a szerk.) közt leghatalmasabb, Onégésios építtetett, Pannoniából hozatván a hozzávaló követ, mert errefelé a barbároknak nincs semmijük, sem kövük, sem fájuk, hanem még a fát is máshonnan hozatják. A fürdő építője, aki Sirmionból hadifogolyként került ide, találmányának díjául szabadságot remélt, azonban még több fáradsággal járó foglalkozásba cseppent, mint amennyivel a szkíta szolgaság jár: Onégésios ugyanis fürdőinassá tette, s a fürdésnél kellett segédkeznie Onégésiosnak és társainak."

A rejtélyes Attila-domb, és a tápiószentmártoni aranyszarvas

De miért is lehet különös jelentősége az Attila törzsszállásán emelt, Priszkosz által is megemlített római épületnek? A történetben itt jön képbe a Blaskovich-család egykori birtokközpontja, a Pest megyei Tápiószentmárton.

Az Attila domb Tápiószentmárton határában Forrás: Kirándulástervező

A Blaskovichok a község határában fekvő Attila-domb mellett építették fel a kúriájukat, egy 18. században épült udvarház helyén, amelyet lebontottak. A család legismertebb tagja, Blaskovich Ernő 1863-ban szintén itt alapította meg a híres ménesét, amelyből a „csodaló", a világhírűvé vált verhetetlen angol telivérkanca, Kincsem is származott.

Blaskovich Ernő, a híres tápiószentmártoni földbirtokos és telivértenyésztő Forrás: Wikimedia Commons

Blaskovich Ernő bátyja, János, lelkesen kutatta az Attila-dombhoz fűződő évszázadok óta élő környékbeli néphagyományt. E hagyomány szerint a hun nagyfejedelemnek a község határában állt a törzsszállása. Blaskovich János lejegyezte, hogy a 18. századi udvarház elbontása során

az építési anyagból számos faragott, római eredetű kő került elő,

márpedig sem a Hun Birodalom regnálása idején, sem pedig az előtt ez a terület sohasem állt római fennhatóság alatt.

A Dunától keletre fekvő területek, így a Duna-Tisza köze, valamint a Tiszántúl sohasem álltak római fennhatóság alatt Forrás: Wikimedia Commons

(Attila idején a Nyugatrómai Birodalom határát még a dunai limes alkotta. A korábban római fennhatóság alatt álló Szerémség, Pannonia Savia tartomány a hunok és Aetius között 445-ben létrejött békeszerződés alapján került Attila fennhatósága alá, de Pannonia legnagyobb része római kézen maradt.) Az 1900-as évek elején a Blaskovich testvérek kezdeményezésére

néhány kutatóárkot ástak az Attila-dombnak nevezett alacsony halomnál.

1923 őszén a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának két régésze, Bella Lajos és Hillebrand Jenő itt, az Attila-dombon egy egészen különleges aranyleletre bukkantak.

Az Attila-dombról előkerült híres szkíta aranyszarvas Forrás: Wikimedia Commons

Noha az erősen szkíta vonásokat mutató tápiószentmártoni aranyszarvas a Magyar Nemzeti Múzeum egykori archeológusa, és az ősi sztyeppei népek kultúrájának elismert szaktekintélye, Fettich Nándor szerint a Kr. e. 6. századból származik, ám e páratlan lelet közvetett bizonyítékul szolgálhat arra, hogy már Attila kora előtt is fejedelmi törzsszállás állhatott ezen a területen. Kiterjedtebb ásatásokra azonban nem került sor azóta sem.

Attila mellszobra a róla elnevezett domb közelében, Tápiószentmártonban Forrás: Origo- Elter Tamás

Erős az a hagyomány is, hogy Attilát, miután 453 márciusában tisztázatlan körülmények között hirtelen meghalt, a Tisza egyik mellékágába temethették, és Szeged környékén lehetett a fejedelmi udvartartása. (Szegeden kívül számos más Tisza-menti település áll versenyben a hun nagyfejedelem potenciális sírhelyéért.) Ez viszont már csak amiatt is valószínűtlen, mert Attila idején a tiszai vidék kiterjedt ingoványos mocsaras terület volt, teljesen alkalmatlan egy nagy létszámú nomád lovasnépség táborozására.

Attila nászéjszakáján történt halálát ábrázoló festmény Forrás: Wikimedia Commons

A Duna-Tisza közének északi csücske Szeged környékével szemben nemcsak hogy nem volt árterület, de stratégiai szempontból is rendkívül kedvező helyszínnek számított. Erről a pontról ugyanis egyaránt jól szemmel lehetett tartani a délen fekvő keletrómai, és a Duna vonala mentén húzódó limest, a nyugatrómai határterületet. A magyar Nagyalföld, amely földrajzilag az eurázsiai sztyeppvidék legnyugatibb nyúlványának számít,

ezenkívül kiváló összeköttetést jelentett a hun birodalom keleti vidékei felé is.

Akkor mégis, honnan származik ez a magát makacsul tartó meseszerű legenda Attila vízbe temetéséről? Elsősorban Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regényének 1901-es első kiadása után honosodott meg a magyar történelmi közfelfogásban az, hogy Attilát hármas érckoporsóban és a Tisza egyik elterelt, lecsapolt ágában temették el.

Gárdonyi Géza, A láthatatlan ember című regényében részletesen leírta Attila temetését, amihez Jordanest használta fel forrásként Forrás: Wikimedia Commons

Gárdonyi, aki komoly történelmi előtanulmányokat végzett a regénye megírásához, Jordanes krónikájából (másokhoz hasonlóan) tévesen arra következtetésre jutott, hogy a hun fejedelmet hármas koporsóba tették, és a vízbe temették. Jordanes a Geticában ugyanis egyértelműen arról írt,

hogy „a föld mélyén", vagyis nem egy folyóban van a sír.

A hármas koporsó legendája pedig Jordanes szövegének félrefordításából származik: az eredeti latin szövegben szereplő „ferculum" ugyanis szemfedőt, nem pedig koporsót jelent.

Bizonyosnak tekinthető, hogy Attilát nem hármas érskoporsóban, és nem a vízbe temették Forrás: Civilization Wikia

A vízbe történt temetés legendája a hun temetkezési szokásoknak is teljesen ellentmond: a régészeti bizonyítékok szerint a hun előkelőségeket fakoporsóban és a földbe temették, a vezérek, vagy fejedelmi személyek sírja fölé pedig a sztyeppei hagyományoknak megfelelően földhalmot, kurgánt emeltek. A tápiószentmártoni Attila-domb részben már elhordott, de bizonyosan mesterséges eredetű földhalom, amelynek környékén – külön érdekességként – egy rendkívül erős, és a világon csak néhány helyen kimutatható földsugárzás is tapasztalható.

Az Attila-domb közvetlen környéke Tápiószentmártonban Forrás: Origo - Elter Tamás

A Blaskovich-birtokról a 19. században előkerült római építési anyagok további elgondolkodtató muníciót szolgáltathatnának az Attila-domb és környékének 21. századi technológiával való átfogó kutatásához, feltárásához. Ami jelenleg a bizonyosság szintjén állítható, hogy a késő antik idők és a világtörténelem egyik leghíresebb személyiségének, Attilának, a hun nagyfejedelemnek hazai föld rejti a sírját.