„Egyértelmű dózis-hatás összefüggést láttunk, tehát minél több kedvező faktorral rendelkezik valaki a jó alvásminőséget illetően, fokozatosan annál alacsonyabb a keringési és az összesített halálozásának rizikója – emelte ki emelte ki, a Beth Israel Deaconess Medical Center belgyógyász rezidense, a Harvard orvosi fakultásának klinikusa és a tanulmány társszerzője.
– Úgy vélem, ezek az eredmények világosan rámutatnak arra, hogy a megfelelő alvásmennyiség önmagában nem elegendő. Az alvásnak valóban pihentetőnek kell lennie, és az sem jó, ha valaki nehezen alszik el vagy többször felébred éjjel."
Qian és csoportja az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Interjú Felméréséből (National Health Interview Survey) merítették adataikat. Az általuk feldolgozott adatok a 2013 és 2018 közötti időszakból, összesen 172,321 alanytól származtak, akiknek az átlagéletkora 50 év volt, és 54%-uk volt nő. A felmérést az USA járványügyi hivatalának, a Centers of Disease Control and Preventionnek a munkatársai végzik el minden évben, hogy hű képet kapjanak az ország népességének aktuális egészségi állapotáról.
A feltett kérdések némelyike az alvásra, illetve az alvási szokásokra vonatkozik.
Qian elmondta: tudomása szerint ez az első olyan tanulmány, amely nemcsak az alvás mennyisége, de az alvással kapcsolatos viselkedési minták összefüggését is elemzi a várható élettartammal.
A vizsgálatban szereplők mintegy kétharmada vallotta magát európai gyökerűnek, míg 14.5%-uk volt amerikai spanyolajkú, 12.6%-uk afroamerikai és 5.5%-uk ázsiai származású. Mivel a kutatók le tudták kérdezni a Nemzeti Halálozási Index bejegyzéseit, megvizsgálhatták az összefüggést az alvással kapcsolatos tényezők és ezek kombinációi, illetve az összesített halálozás és az egyes specifikus halálokok között.
A résztvevők medián utánkövetési ideje 4.3 év volt, s ez idő alatt 8681 haláleset történt. Ezek közül 2610-et (30%-ot) okozott keringési betegség, 2052-t (24%-ot) rák, és 4019 (46%) egyéb okokból következett be. A kutatók a minőségi alvás öt különböző mutatóját mérték fel. Az alvási kockázat pontozási rendszerét a felmérésben gyűjtött válaszok alapján állították fel.
Az alacsony kockázatot jósló faktorok az alábbiak voltak:
1) éjszakánkénti 7-8 órás ideális alvásidő; 2) hetente legfeljebb két alkalommal jelentkezik elalvási nehézség; 3) hetente legfeljebb két alkalommal jelentkezik átalvási nehézség;
4) a résztvevő nem használ altatószereket, és 5) hetente legalább öt alkalommal kipihenten ébred. Valamennyi faktorra 0-s vagy 1-es pontszámot lehetett kapni, vagyis az 5-ös pontszám jelentette a legmagasabb alvásminőséget.
„Aki mindeme tekintetben ideális alvási mintázattal rendelkezik, az nagyobb valószínűséggel él tovább – jelentette ki Qian. – Ezért ha tudunk javítani az alvásminőségünkön – és az alvászavarok felismerése különösen fontos e tekintetben –, a korai halálesetek egy részét megelőzhetjük."
Az elemzés során a kutatók kiküszöbölték egyéb, az élethosszt negatívan befolyásoló tényezők, így az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusz, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és különböző betegségek szerepét. Azokhoz képest, akik 0 vagy 1 kedvező alvási faktorral rendelkeztek,
az ötpontosok 30%-kal kisebb eséllyel haltak meg bármilyen okból,
21%-kal kisebb eséllyel végzett velük keringési betegség, 19%-kal kisebb eséllyel daganat, és 40%-kal kisebb eséllyel bármi más, a keringési betegségtől és a daganattól eltérő halálok.
Qian hozzátette: az egyéb okból bekövetkező halálozás mögött állhatott egyebek között baleset, fertőzés és neurodegeneratív betegség – például demencia vagy Parkinson-kór –, de ennek felderítéséhez további kutatásra lesz szükség. Az ötpontos résztvevők körében
a várható élettartam férfiaknál 4.7 évvel, nőknél 2.4 évvel hosszabbodott meg
a 0 és 1 pontosokhoz képest. Szintén további kutatást igényel majd annak felderítése, hogy az öt kedvező alvási mutatóval rendelkező férfiak várható élettartama miért kétszer annyival növekszik, mint az ugyanilyen jól alvó nőké.
„Az embereknek jelentős egészségügyi előnye származna abból, ha már fiatal koruktól fogva törekednének e kedvező alvási szokások kialakítására, vagyis eleget és elég zavartalanul aludnának, és általánosságban jó alváshigiénét tartanának fenn – hangsúlyozta Qian, hozzátéve, hogy a mostani elemzésben úgy becsülték, a várható élettartam növekedése 30 éves kortól kezdődik, de a modell használható az idősebb korban kezdődő élettartamnövekedés jóslására is.
„A fiataloknak fontos megérteniük, hogy az egészséget befolyásoló viselkedések hatása idővel halmozódik. Szoktuk mondani, hogy sosem késő elkezdeni a sportot vagy abbahagyni a dohányzást, de azt is mondhatnánk, hogy nem lehet elég korán. És az alvással többet kellene foglalkoznunk"- emelte ki Frank Qian.
Az orvosok a betegeikkel való találkozás során egyszerűen feltehetnek kérdéseket az alvással kapcsolatban, így a kutatók azt remélik, hogy az alvásról való beszéd, az alvásminőség felmérése részévé válik az egészségi állapot általános felmérésének és a betegségek kezelésének.
A tanulmány egyik gyengéje, hogy az alvási szokásokra csak a résztvevők önbevallásából következtettek, és nem tudták az állításokat objektív módon mérni vagy igazolni.
Nem állt rendelkezésre információ az alvást segítő szereket, gyógyszereket illetően sem, illetve hogy ezeket mennyi ideig használták az egyes résztvevők. A kutatók a továbbiakban azt szeretnék tisztázni, hogy a várható élettartam növekedése idősebb korban is folytatódik-e, és jobban utánajárnának a nemek között tapasztalt különbségnek.