Búvárok halálát okozták földönkívüliek a Bajkál-tóban

Az UFO-kutatók szerint idegenek rejtőznek a Bajkál-tóban

1982 nyarán a szovjet haditengerészet szibériai kiképzőközpontjában, a Bajkál-tó partján rutinmerülésre készült egy hétfős katonai búvárcsoport. Tapasztalt, nem amatőr búvárokról volt szó, akiket a legveszélyesebb feladatokra képeztek ki. A csoport 50 és 100 méter között járt éppen a tóban, amikor váratlanul több, kb. 3 méter magas, humanoid lényt pillantottak meg a vízben. A lények nagyon gyorsan mozogtak. Az ügy részletei homályosak, de az biztos, hogy a búvárok megpróbáltak egyet elfogni a lények közül, és túl gyorsan emelkedtek a felszínre. Három búvár meghalt, négy pedig súlyos dekompressziós betegséget kapott. Az esetre akkor derült fény, amikor az orosz kormány feloldotta a szovjet idők UFO-észleléseinek titkosítását 2009-ben. Ebből kiderül, hogy a Bajkál-tónál két olyan repülőgép-baleset is történt, amit a baleseti vizsgálók földöntúli okkal magyaráztak. 1977-ben két kutató 1200 méter mélyen látott megmagyarázhatatlan fényt. A Bajkál-tóban és a környéken olyan gyakoriak a hasonló esetek, hogy Steven Spielberg amerikai filmrendező állítólag dokumentumfilmet akar készíteni az itteni földönkívüli találkozásokról. A szovjet UFO-észlelésekről szóló, kétrészes cikkünkben először a Bajkál-tó rejtélyével foglalkozunk.

Miért titkolták a szovjetek az idegenekkel való találkozásokat?

A nyilvánosságra került adatok szerint 15 ezer esetben észleltek földönkívülihez hasonló jelenséget a szovjetek 1945 és 1963 között. Ezek letagadása nem a szokásos szovjet, szinte paranoid titkolózást mutatta. A hidegháborúban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is megpróbálta eltitkolni, hogy sok megmagyarázhatatlan esettel találkoztak a hadseregeik.

Nick Pope kutató a brit védelmi minisztériumban foglalkozott az idegen észlelésekkel 1985 és 2006 között. Szerinte a titkolózás egyik oka az volt, nehogy a külvilág gyengének lássa az adott országot.

A kormányokra jellemző, hogy őrült módon igyekeznek azt bizonyítani a saját országuk erejét. Valahogy a szovjetek és az amerikaiak is azt érezték, hogy ha bevallják az UFÓ-k létezését, akkor gyengének tűnnek majd fel. Ugyanakkor az is igaz, hogy nincs olyan kormányzati tisztviselő, akinek ne jutna eszébe, hogy milyen jó lenne megszerezni egy ilyen idegen technológiát. Ez a fegyverkezésben kulcsfontosságú előnyt jelenthetne, így természetes, hogy mélyen hallgatunk róla.

1970-ben a finn Imjarvi településen látott idegen űrhajót két férfi, a rajz az ő elmondásuk alapján készült Forrás: UFO AC

A Szovjetunió szétesésekor Oroszországhoz kerültek a levéltári anyagok, amelyek közül többnek később feloldották a titkosítását. 2009-ben így került nyilvánosságra egy olyan akta, amely a szovjetek Bajkál-tó körüli UFO-észleléseinek egy részét tartalmazta. Ebben olyan megdöbbentő esetek szerepelnek, mint megmagyarázhatatlan repülőgép-katasztrófák, repülő tárgyak érkezései és leszállásai a tóra, víz alatti fényjelenségek és búvárbalesetek is.

Az első légibaleset UFO miatt

Mihail Vodopjanov szovjet repülő legendás pilóta volt. 1934-ben részt vett a jégmezőben elsüllyedt Cseljuszkin nevű hajó utasainak megmentésében. 1937-ben elsőként szállt le az Északi-sarkon, 1941-ben pedig ő vezette az első szovjet légitámadást Berlin ellen. Az elsők között kapta meg a legmagasabb szovjet kitüntetést, a Szovjetunió Hőse címet.

A szovjet mentőrepülőgép elrepül a Cseljuszkin hajótöröttei felett az Északi-sarkon Forrás: Wikipedia

Vodopjanov 1933-ban a Bajkál-tónál repült egy új szovjet géppel, a Stal-2 nevű típussal, amikor elvesztette az irányítást a gép felett és a jégre zuhant. Ő túlélte, a szerelője meghalt. A korabeli repülőgépek nem voltak olyan megbízhatók, mint a maiak, és ezzel akár le is tudhatnánk az esetet. De Vodopjanov ezt mondta a baleset után:

Éles fény vakított el minket. Egy különös, ezüstszínű, kör alakú, repülő tárgy világított ránk, nagyon erősen. A tárgy folyamatosan váltogatta előttünk a repülési irányát. Szörnyű fejfájást éreztem, még zuhanás közben is fájt a fejem. Másra nem emlékszem.

A gép elsüllyedt, és csak 1980-ban fedezték fel hangradarral, de túl költségesnek találták a kiemelését.

Az eltitkolt második légikatasztrófa

A második balesettel kapcsolatos hivatalos adatok mai is elérhetetlenek, csak a szemtanúk elmondására lehet hagyatkozni. Az információ fó forrása Anton Saronov, aki a hadsereg tisztjeként részt vett a baleseti vizsgálatban. Eszerint 1959-ben (a hónapot és napot nem tudni), az emberek több faluból is összegyűltek az Omul halászati kolhoznál, hogy halat vigyenek haza. Ekkor látták az irkutszki repülőtér megközelítését végző, ereszkedő Tu-104 típusú utasszállítót, amely lehetett polgári járat is, de katonai repülő is, hiszen a Szovjetunióban gyakran Aeroflot-jelzéssel repültek a légierő gépei.

Tu-104 felszállása Forrás: Russian Aviation

A Tupoljev a tó felett repült, de ami megdöbbentette a halászokat:

egy kör vagy gömb alakú tárgy haladt mellette a levegőben.

A beszámoló szerint ekkor hirtelen erős fény villant fel. Többen villámhoz hasonlították a fényt. A felvillanáskor a Tupoljev az oldalára fordult, egyesek szerint leszakadt az egyik szárnya, majd belezuhant a tóba. Amikor a gép a vízbe csapódott, a repülő tárgy eltűnt, „szétoszlott a levegőben", mint amikor szétpattan egy szappanbuborék.

Szovjet baleseti vizsgálük egy Tu-104 katasztrófája után Forrás: BAA

A hadsereg és a légierő tisztjei másnap megjelentek a helyszínen.

Szludjanka falu lakóival titoktartási nyilatkozatot írattak alá,

de szóban is nyomatékosították, hogy senki nem beszélhet arról, amit látott. A vizsgálók több holttestet találtak a vízben, de mivel a gép roncsai 1300 méter mélyen voltak, ezért akkor esély sem volt a kiemelésre. Csak jóval később sikerült a felszínre hozni néhány darabot a szétszakadt utasszállítóból.

Repülőgép roncsa a tengerfenéken Forrás: Pinterest

A tisztek az irkutszki légiirányítókat is kihallgatták. A rádiózás hangfelvételeit lefoglalták, ezek máig nem kerültek elő.

Az is különös, hogy semmilyen adat nincs 1959-es Tu-104 repülőbalesetről sem a volt szovjet, sem az orosz, sem pedig a nemzetközi adatbázisokban.

Ehhez tudni kell, hogy az olyan katasztrófáknál, amelyeknél egy kormány vagy hatóság nem akarta nyilvánosságra hozni a részleteket, általában csak az évszám, és a balesetet szenvedett típus jelzése, illetve egy körülbelüli helyszín szerepel. Ebben az esetben azonban úgy tűnik, mintha 1959-nem nem zuhant volna le egyetlen Tu-104 típusú gép sem. Előtte, 1958-ban igen, és utána 1960-ban is történt elismert katasztrófa, de épp 1959-ben nem.

A típust a szovjet pilóták amúgy kifejezetten nehezen repülhetőnek és alattomosnak írták le. A Tu-104 szolgálati ideje alatt 36 alkalommal zuhant le, a balesetekben összesen 1130 ember halt meg. Az egyik ilyen katasztrófáról, amelyben a szovjet Csendes-óceáni Flotta teljes vezérkara odaveszett, korábban részletesen beszámolt az Origo.

Tudósok találkozása az idegenekkel

1977-ben két szovjet tudós, Alekszandrov és Szeliversztov egy kutató mini-tengeralattjáróval végzett tudományos merüléseket a Bajkál-tóban. Azt vizsgálták, hogyan hatol be a természetes fény a mélységbe. Egészen 1200 méterig ereszkedtek, és lekapcsolták a tengeralattjárójuk reflektorait. Váratlanul fényárba borult a koromsötét víz.

A két tudós mini-tengeralattjárója Forrás: Siberian Times

Olyan volt, mintha felülről, két oldalról, nagyon erős lámpákkal megvilágított volna minket valami. Kb. egy percig tartott a dolog, amikor kialudt ez a fény, mi pedig ismét a fekete sötétségben találtuk magunkat.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!