Remy Van Lierde, a belga légierő ezredese, aki még a második világháború idején a RAF, a brit királyi légierő kötelékében kezdte el katonai repülős szolgálatát, 1980-ban a Mysterious World című brit tévéműsorban interjút adott a neves sci-fi író, Arthur C. Clarke számára. Van Lierde azt állította, hogy 1959-ben, miközben egy felderítő feladat végrehajtása során helikopterével az akkor még belga megszállás alatt álló kongói (ma Kongói Demokratikus Köztársaság, a szerk.) Katanga tartománya felett repült át, egy óriási, zöldesbarna színű kígyóra figyelt fel, amely feltehetően éppen napozott a bozótos, füves sík területen.
Van Lierde elmondta, hogy gyakorlott helikopterpilótaként nagy pontossággal képes felmérni a földi tárgyak méretét a levegőből, főleg alacsony magasságból.
Azt mondanám, hogy a kígyó, amit ott láttam, közel 50 láb ( 15 méter, a szerk.) hosszú lehetett"
- nyilatkozta a műsorban. Azt is elmondta, hogy amikor felfedezte a bozótos terepen napozó hatalmas kígyót, alig tíz méter magasan repült.
Van Lierde szerint a kígyó a helikopter zajától felriadva váratlanul csaknem három méter magasra ágaskodott fel. „Nagyon tisztán láttam a fejét, amely akkora lehetett mint egy lóé, erős háromszög formájú állkapcsokkal" - fűzte hozzá. „Úgy éreztem – és erről mind a mai napig meg vagyok győződve –, hogy ha a hatótávolságán belül vagyok, rám csapott volna"- nyilatkozta a rendkívüli kalandról. Van Lierde-nek sikerült egy fényképet is készítenie az óriási kígyóról.
A fekete-fehérben készült fotó azonban elmosódott, és ráadásul egy kicsit szemcsés is. A belga légierő köztiszteletben álló egykori veteránjaként Van Lierde-ot megbízható forrásnak tekintik, akinek nem lehetett nyilvánvaló indítéka valótlant állítani.
Van der Lierde interjúja:
A kriptozoológiai irodalomban Remy Van Lierde beszámolóját hiteles bizonyítéknak tekintik a Kongó-medence mélyén rejtőző ismeretlen kígyószörnyeteg létére, ám a zoológusok szkeptikusok Van Lierde beszámolójának valóságalapjával.
A tudomány által ismert és a Kongó-medence területén élő kígyófajok közül az afrikai sziklapiton (Python sebae) számít a legnagyobb kígyófajnak.
A közép-afrikai sziklapiton Afrika legnagyobb, és egyben a recens óriáskígyófélék közül a földkerekség nyolcadik legméretesebb kígyófaja, amelynek az átlagos testhosszúsága 3 - 3,5 méter, de akadnak ennél megtermettebb egyedek is. Befogtak már olyan sziklapitont, amelynek 4,8 méter volt a lemért teljes testhossza, és olyan esetleírások is akadnak, amelyek a hat méteres hosszúságot meghaladó óriásokról beszélnek. Az egyik, állítólag 7 méter hosszú példányt K. H. Kroft ejtette el 1958-ban, amelynek egy 1,5 méteres fiatal nílusi krokodilt találtak a gyomrában.
Egy még nagyobb, hitelesnek tartott példányt Gambiában lőttek le, ennek 7,5 m volt a mérete.
Azok a zoológusok, akik szkeptikusak Remy Van Lierde beszámolójával, illetve az általa megörökített felvételen látható, bizonytalan fajmeghatározású óriáskígyó méretével kapcsolatban, azt állítják, hogy a belga pilóta egy különösen nagy méretű közép-afrikai sziklapitont láthatott.
A vitát mindaddig nyilván nem lehet lezárni, amíg nem sikerül megerősíteni vagy pedig kétséget kizáró módon elvetni a belga helikopterpilóta észlelését. Márpedig a földkerekség mindmáig egyik leginkább felfedezetlen szárazföldi területének számító Kongó-medencében a rendkívül nehéz környezeti körülmények, illetve a több évtizede fennálló polgárháborús helyzet és törzsi jellegű harcok miatt erre egyelőre aligha lesz lehetőség.
A Kongó-medence rendelkezik Amazónia után a Föld második legnagyobb egybefüggő trópusi esőerdőségével. A szinte áthatolhatatlanul sűrű és jellemzően 50 méteres, vagy még ennél is magasabb fákból álló hatalmas kiterjedésű erdőség a Föld egyik legkevésbé felderített vidékének számít.
A vasúti kocsi hosszúságú kígyóról szóló történet azonban nem csak az egyetlen kolosszális rejtélye a Kongó-medencének. A kongói esőerdők leghíresebb rejtőzködő élőlénye, „Afrika loch ness-i szörnye" a mokele-mbembe, az a helyi bennszülöttek szerint az esőerdő mocsaraiban élő szörny, amely állítólag egy hosszú nyakú szauropoda dinoszauruszra hasonlít.
Egyesek fejében ez a titokzatos lény annak az aszteroidának a túlélője lehet, amely 66 millió évvel ezelőtt kipusztította a nem madár dinoszauruszokat. Ami a legendákon túlmutató tény, hogy a Föld legmélyebb folyama, a Kongó vízgyűjtő területén elterpeszkedő hatalmas trópusi esőerdőség még sok zoológiai felfedezni valót rejt.
Olyan különleges állatfajok honosak a Kongó menti esőerdőkben, mint a csak 1901-ben felfedezett és a zsiráfok harmadidőszaki ősére emlékeztető élő kövületként számontartott okapi (Okapia johnstoni), vagy pedig a színes pofájú erdőlakó nagytestű cerkófmajom-féle, a mandrill (Mandrillus sphinx).
Ami tehát Van Lierde óriáskígyóját illeti, könnyen lehetséges, hogy valami olyat látott a belga helikopterpilóta, ami a Kongó-medence egyik megválaszolatlan rejtőzködő rejtélye.
(Forrás: Ilf Science)