A bolygón kószáló, több mint 600 millió házimacskaféle elképesztő 80 százalékáról úgy vélik, hogy azok kóbor állatok, akiknek nincs gazdája vagy otthona. A most bemutatott, lehetséges, új sterilizálási módszer azonban segíthet a macskapopulációk biztonságosabb és hatékonyabb szabályozásában, mint az állatok petefészkeinek vagy méhének műtéti eltávolítása, amelyhez a nőstények befogása, ivartalanítása és elengedése szükséges, írja a ScienceAlert online tudományos portál.
A kísérleti génterápiás kezelés az úgynevezett Anti-Müllerian hormon (AMH) segítségével történik, amely a petefészekben lévő receptorokhoz kapcsolódik, és segít az ovulációt szabályozni.
A Nature Communications tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint egy intramuszkuláris injekció extrém AMH-szintek termelésére készteti a sejteket, amely technikáról korábban kimutatták, hogy egereknél elnyomja a tüszők fejlődését a petefészekben és tartós fogamzásgátlást idéz elő.
Az új vizsgálatban kilenc nőstény macskafélét teszteltek, amelyek közül hat (Betty, Dolly, Jacque, Abigail, Barbara és Mary) részesült a génterápiás kezelésben. Az összehasonlítás kedvéért három (Michelle, Nancy és Rosalyn) nem kapott ilyen beavatkozást. A macskákat kettő, négy hónapos párzási kísérletben vonták be: hétköznapokon nyolc órán át egy-egy hím macskával tartották együtt őket, és figyelték a szaporodási interakciókat, valamint hetente ultrahanggal vizsgálták az állatokat, hogy megállapítsák, vemhesek-e.
Mindhárom kontrollként tesztelt macska megfogant az első párzási interakció után, és 2-4 kölykökből álló alomnak adott életet. A hat kezelt macska közül azonban egyik sem lett vemhes.
A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy a sterilizáló injekciók mind a hat macska esetében biztonságosnak és hatékonynak bizonyultak az ovuláció tartós elfojtásában. Ami még jobb, hogy egyik macska sem mutatott semmilyen mellékhatást két évvel az injekciók beadása után.
Ahogy arra a tudósok rámutattak, a vérszérum AMH-szintje az első év után némileg csökkent, de két évvel később is a célérték felett maradt.
További vizsgálatokra van azonban szükség annak megállapítására, hogy meddig tarthat a hatás, valamint, hogy a génterápiás kezelés hogyan változtathatja meg a neurális aktivitást az agy reproduktív viselkedéssel érintett részein.