Egy, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) magazinban publikált dolgozatban a Liverpooli Egyetem kutatói bebizonyították, hogy az albatroszok a hosszútávú táplálékszerző útjaikon a "hangos" mikrobarom infrahangos területek felé orientálnak.
Az infrahang alacsony frekvenciájú hangokból áll, ami az emberi fül számára nem hallható, de a tengeri környezetben mindenütt jelen van. A mikrobaromok az óceán hullámainak ütközéséhez társuló infrahangok, amik segítik az albatroszokat a hatékony tájékozódásban.
A kutatók GPS nyomkövetőkkel meghatározták a Déli-óceán szigetcsoportján, a Crozet-szigeteken szaporodó 69 vándorló albatrosz repülési útvonalát a tengerhez, az akár egy hónapig is eltartó táplálékszerző utazásuk során. Azután ezt összehasonlították a modellezett akusztikus térképekkel,
amiket a csapat azért hozott létre, hogy reprezentálja a mikrobarom infrahangok eloszlását.
Ez azt mutatta, hogy a vándorló albatroszok a hangos mikrobarom infrahangú területek felé orientálódnak a táplálékszerző útjaikon, ez pedig azt sugallja, hogy érzékelhetik a nagy távolságokra terjedő mikrobarom infrahangokat és reagálhatnak rájuk.
Az ökológia egyik alapvető kérdése, hogy az állatok hogy navigálnak és keresnek élelemforrásokat több száz, vagy akár több ezer kilométeres nagy távolságokon.
A tengeri állatokat illetően, mint például a tengeri madarak, ez a kérdés különösen érdekes a korlátozott vizuális információk elérhetősége miatt, ami azt jelenti, hogy kell hogy legyenek más nyomok, amiket használnak.
Felvetődött, hogy a tengeri madarak infrahanggal navigálnak a nagy kiterjedésű és jellegtelen óceáni környezetben. Ez az első bizonyíték arra, hogy egy szabadon vándorló állat érzékeny az infrahangra, és ezt használja a navigálásra. Így ez az első empirikus teszt, hogy az infrahang fontos szerepet játszhat a tengeri madarak navigációjában.
(Forrás: Liverpooli Egyetem: https://news.liverpool.ac.uk/)