Krausz Ferenc fizikus 1962. május 17-én született Móron, jelenleg Németországban él. 1985-ben párhuzamosan szerzett villamosmérnöki oklevelet a Műegyetemen és fizikusi diplomát az ELTE TTK-n. Kutatómunkáját a BME Fizikai Intézetében kezdte Bakos József irányítása alatt a lézerfizika területén. Doktori fokozatát már a Bécsi Műszaki Egyetemen szerezte 1991-ben, ahol később docensként majd professzorként is dolgozott. 2003-ban a németországi Garchingban található Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatójává nevezték ki, emellett 2004 óta a müncheni Lajos–Miksa Egyetem (Ludwig-Maximilians-Universität) Kísérleti Fizika Tanszékének vezetője.
2003-tól az Osztrák Tudományos Akadémia tagja, 2005-től a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora, 2007-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. 2020–2023 között a hazai Nemzeti Tudománypolitikai Tanács tagja volt.
Már az 1990-es évek elején érdeklődésének középpontjába került a térben és időben egyre kisebb méretek vizsgálata ultrarövid időtartamú fényimpulzusok felhasználásával. Ezt az akkoriban robbanásszerű fejlődésnek induló femtoszekundumos lézertechnológia tette lehetővé, amelynek tökéletesítésében Krausz Ferenc is úttörő szerepet vállalt az SZFKI (a mai Wigner FK) lézerfizikus kutatóival szoros együttműködésben.
Krausz Ferenc és kutatócsoportja elsőként hozott létre és mért meg egy femtoszekundumnál (10-15 másodperc, azaz a másodperc billiárdod része) rövidebb ideig tartó fényimpulzust. A kutatók ezeket az attoszekundumos (10-18 másodperc, azaz a másodperc trilliomod része) fényimpulzusokat arra használták, hogy az elektronok belső atomi mozgását valós időben megfigyelhetővé tegyék. Ezek az eredmények jelentették az attoszekundumos fizika kezdetét.
Az elmúlt években Krausz Ferencnek és munkatársainak sikerült ezekkel a módszerekkel elektronokat irányítani molekulákban, és - először - valós időben megfigyelni számos alapvető elektronfolyamatot.
Krausz és attoworld-csapata most az attoszekundumos méréstechnika alapjául szolgáló femtoszekundumos lézertechnológiát használja az orvosbiológiai alkalmazások infravörös spektroszkópiájának továbbfejlesztésére. Kutatásaik esetleg a rák gyógyításában is felhasználhatók lesznek.
A Nobel-díjat "az anyagban lévő elektronok dinamikájának tanulmányozására szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszerekért" ítélték oda Krausz Ferencnek, Pierre Agostininek és Anne L'Huillier-nek egyenlő arányban megosztva.