A brit politikus, akit Nobel-békedíjjal tüntettek ki

Sir Joseph Austen Chamberlain 45 évig volt parlamenti képviselő (képviselő), pénzügyminiszter (kétszer), és rövid ideig a Konzervatív Párt vezetője volt, mielőtt külügyminiszterként dolgozott

Százhatvan éve, 1863. október 16-án született Sir Joseph Austen Chamberlain brit konzervatív politikus, külügyminiszter, akit az első világháború utáni status quót rögzítő 1925-ös locarnói szerződés létrehozásáért Nobel-békedíjjal tüntettek ki.

A választások kiírása előtt lemondott

Politikus családban jött a világra. Apja, Joseph Chamberlain gazdag gyáros, majd Birmingham polgármestere volt, akinek két házasságából két fia született: az elsőből Austen, a másodikból pedig a későbbi miniszterelnök, Neville. Austen a cambridge-i egyetemen tanult, majd kilenc hónapot Franciaországban, egy évet pedig Németországban töltött, és kora olyan ismert politikusaival kötött ismeretséget, mint a későbbi francia kormányfő Georges Clemenceau és a „vaskancellár" Otto von Bismarck.

Huszonöt éves volt, amikor apja konzervatív Liberális Unionista Pártjának színeiben parlamenti képviselővé választották, a törvényhozásnak haláláig tagja maradt.

Az ír önkormányzatiságot ellenző „szűzbeszédét" a négyszeres miniszterelnök William Gladstone is dicsérte, bár épp az ő tervezetét kritizálta.

Sir Joseph Austen Chamberlain 45 évig volt parlamenti képviselő (képviselő), pénzügyminiszter (kétszer), és rövid ideig a Konzervatív Párt vezetője volt, mielőtt külügyminiszterként dolgozott Forrás: National Portrait Gallery London

Chamberlain 1903-tól 1906-ig pénzügyminiszter volt. 1911-ben - bár technikailag még a konzervatívokkal koalíciót alkotó Liberális Unionista Párthoz tartozott - esélye nyílt arra, hogy a sorozatban két választási vereséget elszenvedő Konzervatív Párt vezére legyen, de visszalépett Andrew Bonar Law javára. A két párt amúgy a következő évben egyesült.

Az I. világháború idején az indiai ügyek államtitkára, 1918-ban a Lloyd George vezette háborús kabinet tagja volt és részt vett a versailles-i béketárgyalásokon.

1921-ben vette át a liberálisokkal koalícióban kormányzó konzervatív párt vezetését, de a következő évben, még a választások kiírása előtt lemondott, mert kormánytagként lojális akart maradni a liberális Lloyd George-hoz – a múlt században ő volt az egyetlen konzervatív pártvezér, aki nem állt kabinet élén.

Odahaza lovagi rangra emelték

Chamberlain Stanley Baldwin második kormányának külügyminisztereként (1924-1929) írta be magát a történelemkönyvekbe.

1925-ben a locarnói egyezmény egyik létrehozójaként Nobel-békedíjjal tüntették ki, a díjat azonban a Nobel-alapítvány belső jogi vitái miatt csak a következő évben, az 1926. évi díjazottakkal egyszerre vehette át, odahaza lovagi rangra emelték és a térdszalagrend lovagjává ütötték.

Imperial War Cabinet (1917), Austen a második sorban, balról a negyedik Forrás: Wikimedia Commons/ Imperial War Museums

Az 1925. október 16-án, éppen Chamberlain születésnapján aláírt locarnói szerződésben Németország, Belgium és Franciaország lemondott az 1919. júniusi versailles-i békeszerződés által jóváhagyott határok erőszakos megváltoztatásáról, ezért garanciát Nagy-Britannia és Olaszország vállalt, mindezt kiegészítette Franciaország Lengyelországgal és Csehszlovákiával kötött kölcsönös garanciális szerződése. A szerződés azt is kimondta: Németország és Belgium, valamint Németország és Franciaország kölcsönösen kötelezik magukat, hogy nem indítanak háborút egymás ellen.

Chamberlain 1928-ban bevonta Nagy-Britanniát a Briand-Kellogg paktumba is, amely kimondta, hogy a háborút örökre kizárják a konfliktuskezelés módjai közül.

Gustav Stresemann, Chamberlain és Briand 1926-ban Locarno-ban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az 1929-es választásokat követően visszavonult a politikától, bár két év múlva, a gazdasági világválság idején rövid időre elvállalta az Admiralitás Első Lordjának tisztségét. Az 1930-as években az elsők között figyelmeztetett Hitler hatalomra jutásának veszélyeire, s egyre hangosabban szorgalmazta a brit hadsereg megerősítését.

Sir Austen Chamberlain 1937. március 16-án halt meg agyvérzés következtében Londonban, mindössze tíz héttel azelőtt, hogy öccsét, a Hitler megbékítését célzó politikát hirdető Neville Chamberlaint beiktatták a kormányfői tisztségbe.

(MTVA Sajtóarchívum)