Amikor kitört az első világháború. kivétel nélkül mindenki azt hitte a hadviselő országokban, hogy véget ér a harc az év végéig. „Karácsonyra itthon leszünk", ez volt a Monarchia társadalmainak várakozása is. Ehhez képest nem lett vége a háborúnak sem akkor, amikor lehullottak a levelek a fákról, sem pedig a havazás beköszöntekor.
A Nagy Háború, ahogy akkoriban nevezték, első karácsonyáról számos szemtanú számolt be. A forgatókönyv mindenhol ugyanaz volt: a nyugati fronton, az egymástól párszáz méterre levő lövészárkokban, az elcsendesedett estén, amikor a tüzérség is befejezte az ellenség lövetését, karácsonyi énekeket énekeltek a katonák, miközben a jéghideg sárban dideregtek. Majd arra lettek figyelmesek, hogy hasonló dallamokat sodor feléjük a szél a senki földjén át. A britek kikukucskáltak a fedezékekből, és azt látták, hogy a németek gyertyákkal díszítik fel a mögöttük levő bokrokat és fenyőfákat. Ilyen esetekről számolt be Marmaduke Walkington, a Westminster lövészezredből, Ernie Williams, a Cheshire ezred katonája, John Wedderburn-Maxwell tüzér vagy Bruce Bairnsfather géppuskás, a későbbi karikaturista. De ugyanígy emlékeztek vissza a német katonák is, akik között ott volt Arno Bohm is. Az alábbi fotón Bohm egy csoport brit között fényképezkedett a senki földjén.
A katonák, miután rájöttek, hogy az ellenség is a karácsonyt ünnepli, átkiabáltak egymásnak. Aztán egyszer csak valaki azt kiáltotta:
Gyertek át!
Mire jött a válasz:
Gyertek ti! Nem lövünk, ha ti sem!
Aztán a katonák óvatosan kimásztak a lövészárkokból és elindultak el a másik oldal felé. Félúton, a senki földjén találkoztak az ellenséggel. A katonák cigarettával és borral kínálták egymást, fotózkodtak és rácsodálkoztak arra, hogy egy csepp gyűlölet sincs bennük egymás ellen.
Másnap, december 25-én folytatódott a katonák külön tűzszünete. A front több pontján előkerültek a focilabdák is, és nemsokára nagy meccseket játszottak a katonák a jeges talajon. Az egyik meccsen több százan fociztak Ernie Williams visszaemlékezése szerint. Kurt Zemisch szász hadnagy pedig azt írta a naplójába, a német tisztek tanácstalanul nézték, ahogy a katonáik az angolokkal fociztak.
A beszámolók szerint a béke váratlan pillanataiban szinte abszurd jeleneteket is lehetett látni: egy brit katona, aki civilben borbély volt, minden német jelentkezőnek lenyírta a haját néhány cigarettáért. Máshol a britek és a németek együtt temették el a senki földjén heverő holttesteket.
A spontán tűzszünet brit, francia, belga és német egységek között alakult ki, de egyes vélemények szerint a keleti fronton is történt hasonló. Történészek úgy becsülik, hogy akár 100 ezer katona is részt vehetett hasonló barátkozásban a spontán tűzszünet idején. A dolog olyan méreteket öltött, hogy megrettentette az ellenséges hadseregek vezetőit. A hadviselő országok kormányai folytatni akarták a borzalmas háborút, ehhez pedig arra volt szükség, hogy ne barátkozzanak egymással a katonák. Ezért 1915 elején gyakorlatilag mindenhol megtiltották az ellenséggel való érintkezést, és hadbírósággal fenyegették azt, aki megszegi ezt a tilalmat.
A háborúban többé nem fociztak egymással a németek és a britek.
1968 karácsonyán milliók nézték a tévében, ahogy az ember megkerül egy másik égitestet. Az Apollo-8 űrhajó utasai voltak az elsők az emberiség történetében, akik utazást tettek egy másik világ, a Hold körül.
Frank Bormann, Jim Lovell és Jim Anders élőben közvetítették, mit látnak a Hold túlsó oldalán, amit sosem lehet megpillantani a Földről. Közben felváltva olvasták a Teremtés Könyvét. Frank Borman később így beszélt erről:
Azt mondták a főnökeink, hogy még soha nem lesz annyi hallgatója egy közvetítésnek, mint a mi esetünkben. Azt kérték, ennek megfelelő karácsonyi üzenetet küldjünk a Földnek, de ránk bízták, mit választunk. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a Genezis első tíz versszaka nem csak a kereszténység alapja, hanem a lényege megtalálható más világvallásokban is, ezért ebből olvastunk fel.
Az alábbi videóban a felolvasást is hallhatják, illetve sok egyéb más mellett megnézhetik azt az ikonikus felvételt, amely a „felkelő" Földet mutatja.
A karácsonyi Hold-körüli űrrepülés azért jött létre, mert a NASA-nál úgy érezték, nem sikerül majd tartani a Kennedy elnök által kitűzött határidőt. Az elnök ugyanis a beiktatása után nem sokkal azt a feladatot adta a NASA-nak, hogy űrhajóst juttasson a Holdra az évtized végéig. Ezért az űrkutatási szervezetnél úgy döntöttek, improvizálnak: bár az Apollo-8 küldetésében nem szerepelt a holdkomp szállítása, maga az űrhajó megkerülhette a Holdat a leszállóegység nélkül is. Így történhetett, hogy az Apollo-8 tízszer repülte körbe a Holdat, a módosított repülési terv eredményeképpen.
Karácsony napjának reggelén a Kennedy-űrközpont irányítótermében izgatottan várta a földi személyzet a hírt, hogy rendben beindultak-e az Apollo-8 hajtóművei. Ha valami gond lett volna, az űrhajó nem tudta volna elhagyni a Hold körüli pályát, és nem térhetett volna vissza a Földre.
Houstonban egyszer csak a következő rádióüzenetet hallották Jim Lovell-től:
A hajtómű kifogástalanul működésbe lépett. És, Houston: a Mikulás létezik!