Ezért raboltatta el sorra a pápákat Napóleon

Napóleon nem riadt vissza attól sem, hogy elraboltassa és fogva tartsa a pápákat

1809. július 6-án hajnali 2 és 3 óra között Bonaparte Napóleon parancsára a francia gárdisták átmásztak a római Quirinal palota kertjének falain, és bejutottak a palota pápai szolgák által lakott részébe. A svájci őrséggel folytatott egyórás heves csatározás után letartóztatták VII. Pius pápát, akit az éj leple alatt a Genova melletti Savona városába hurcoltak. A fogságba vetett pápa öt évig nem térhetett vissza Rómába. De nem ez volt Napóleon első páparablása.

Az elrablás jelentette a konfliktusok csúcspontját

A korzikai születésű francia tábornok, politikus és hadvezér Bonaparte Napóleon a Francia Köztársaság első konzuljaként szolgálta hazáját 1799 és 1804 között, majd I. Napóleon néven a Francia Birodalom császáraként uralkodott először 1804 és 1814, majd száz nap erejéig 1815 márciusa és júniusa között.

Napóleon a HMS Bellerophon korvett fedélzetén, a császár egyik szimbólumává lett híres kalapjában Forrás: Wkimedia Commons

A francia császár neve most decemberben került újra reflektorfénybe, a Napóleon címmel mozikba kerülő és az életéről szóló film kapcsán. Nem véletlenül,

hiszen tény, hogy ő hozta létre a legnagyobb kontinentális európai birodalmat Nagy Károly óta, miközben liberális reformokat vezetett be az általa meghódított országokban, bár azok komoly árat fizettek mindezért a pusztító napóleoni háborúk során.

Bonaparte Napóleon mint császár (fent), valamint ifjú hadvezérként (lent) így nézne ki napjainkban Forrás: Becca Saladin/Twitter

Az 1809. júliusában történt szinte hihetetlen páparablás azonban csak a csúcspontját jelentette a katolikus egyház feje és a "pimasz" császár közötti harcias kapcsolatnak. Az egyházfejedelem és Napóleon már VII. Piusz pápaságának 1800-as kezdetétől folyamatosan szembekerült egymással, és ez a szembeállás egészen Napóleon 1815-ös bukásáig kitartott. A "kis korzikait" rendszeresen feldühítette, hogy a pápa nem volt hajlandó teljesíteni a követeléseit.

Napóleon lefoglalta a pápai tiarát

De nem ez volt az első ilyen eset: 1796-ban, a francia függetlenségi háborúk idején, Napóleon csapatai megszállták Rómát, ahol

VI. Piusz pápát (a korábban már említett VII. Piusz elődjét) fogolyként a franciaországi Valence-be hurcolták.

Az egyházi méltóság itt is halt meg 1799-ben. VI. Piusz, családi nevén Giovanni Angelo Braschi a 250. római pápa volt, aki határozottan fellépett a jozefinizmus ellen.

VI. Piusz pápa a nagy francia forradalom idején, 1797-ben elvesztette a franciaországi pápai birtokokat, majd a Direktórium idején megfosztották az egyházi államtól, 1798-ban pedig Bonaparte Napóleon tábornok utasítására elfogták és a franciaországi Valence-be hurcolták Forrás: Wikimedia Commons/Pompeo Batoni - National Gallery of Ireland

Miután VI. Piusz pápa 1799. augusztus 29-én meghalt a fogságban, a pápai szék még hat hónapig állt üresen. A következő évben, 1800-ban a konklávé VII. Piusz néven Luigi Barnaba Chiaramonti grófot választotta pápává.

Mivel azonban a franciák VI. Piusz letartóztatásakor lefoglalták a pápai tiarát, az új pápát 1800. március 21-én egy papírmasé fejdísszel koronázták meg.

Napóleon riválisok nélkül akarta irányítani Európát, de tisztában volt azzal, hogy valami úton-módon megegyezésre kell jutnia az akkoriban még teljhatalmú katolikus egyházzal. Még nyolc évvel az elrablása előtt VII. Piusz hosszú tárgyalások után végül aláírta az 1801-es konkordátumot, amelyben kinyilvánította, hogy a katolicizmus „a francia nép nagy többségének vallása", ugyanakkor korlátozta a francia papság létszámát, melynek tagjait a francia állam alá rendelte, amely ezután biztosította a juttatásaikat.

Napóleon nem riadt vissza attól sem, hogy elraboltassa és fogva tartsa a pápákat Forrás: Getty Images

A Vatikán részéről kényszerből megkötött megállapodás szigorúan korlátozta a pápa franciaországi hatalmát, és jóváhagyta, hogy a forradalmi kormány eladja a katolikus egyház hatalmas franciaországi földbirtokait.

Napóleon stratégiai géniusza

Napóleon az egyház minden engedménye ellenére is kereste annak „tökéletes módját", hogy kimutassa korlátlan hatalmát, amihez 1804-ben a fényűző megkoronázása bizonyult tökéletes színpadnak ahhoz, hogy VII. Piuszt nyilvánosan megalázza a Notre-Dame székesegyházban.

Régi hagyomány szerint ugyanis a pápák koronázták meg a "szent római császárt", de hogy megmutassa Piusznak, „ki is most az igazi uralkodó", Napóleon egyszerűen kivette a pápa kezéből a koronát és azt saját kezűleg tette a fejére.

Napóleon saját magát koronázta császárrá Forrás: Wikimedia Commons/Jacques-Louis David

Az elhíresült pillanatnak valószínűleg Jacques-Louis David „Napóleon megkoronázása" című festménye a legismertebb ábrázolása, de a brit szatirikusok sem vesztegették az időt, hogy kigúnyolják a „pápista egyházvezető" immár megrendült hatalmát. James Gillray karikatúrája a koronázási menetet ábrázolja, amelyen a mezítlábas VII. Piuszt az ördög vezeti, kezében a tiarával, aki lopva visszanéz Napóleonra, mintha nem bízna benne.

A koronázást követően az egyház Napóleonnal megkötött kényszerű paktuma még tovább erodálódott, ahogy egyre erősödtek a császár terjeszkedési szándékai .

Számos karikatúra látott napvilágot VII. Piusz pápa és Napóleon konfliktusával kapcsolatban Forrás: James Gillray/British Museum

VII. Piusz, hogy könnyítse helyzetét, próbált Napóleon kedvébe járni különböző gesztusokkal. Így például támogatta Napóleont a Nagy-Britannia elleni blokádjában, ami miatt az ez ellen tiltakozó államtitkára, Consalvi le is mondott. A pápát azonban ezek a gesztusok sem mentették meg attól, hogy 1809. június 10-én Napóleon ismét megszállja a pápai államot.

Elhurcolták a halálra rémült férfit

VII. Piusz nem látott más kiutat, ezért 1809. június 11-én kiadta a Quum memoranda című pápai bullát, amelyben

kiközösítette a császárt és mindenki mást, aki részt vett a pápai állam elleni támadásban.

Napóleon a fogoly VII. Piusz pápának új konkordátum megkötésére tett ajánlott, olyan feltételekkel, hogy mondjon le államfői jogairól, tegye át a székhelyét Párizsba és a császártól fogadjon el javadalmazást. A pápa ezt a megalázó ajánlatot azonban visszautasította Forrás: Wikimedia Commons/Thomas Lawrence

A kiközösítés egyértelmű figyelmeztetést jelentett Napóleon és az udvara számára. A császár híve, Miollis tábornok attól tartott, hogy népfelkelés törhet ki a pápa támogatására, ezért elrendelte, hogy a csapatai haladéktalanul vonuljanak a pápai palotához.

A katonák átmásztak a Quirinal palota kertjének falain, majd betörtek a palota szolgák lakta szárnyába, ahol a svájci gárdával vívott véres közelharc után felverték álmából, majd elhurcolták a halálra rémült 66 éves VII. Piusz pápát.

Napóleon az 1810. február 2-án kelt rendeletével a pápai államot egyszerűen bekebelezte a francia birodalomba.

Döbbenetes viszontagságokat élt át a pápa

VII. Piusz nem sokkal a száműzetésbe érkezése után azzal a szándékkal szentelte fel a piemonti La Voglina templomát, hogy ez legyen a pápaság lelki bázisa az egyházfő száműzetése idején. Napóleon azonban tudomást szerzett Piusz szándékairól, és

a pápát 1812 tavaszán ismét elraboltatta, hogy Piemontból a franciaországi Fontainebleau-ba hurcolják.

Nem sokkal ezt megelőzően Napóleon a következőket írta Borghese hercegnek Torinóba:

„Óvintézkedéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy (VII. Piusz) éjszaka haladjon át Torinón ... hogy éjszaka haladjon át Chambery-n és Lyonon. .... A pápának nem szabad pápai ruhájában utaznia ... (hanem) úgy, hogy sehol ... ne ismerjék fel."

Napóleon teljes császári ornátusban Forrás: Wikimedia Commons

Az egyházi méltóság egészségi állapota ekkor már súlyosan megromlott: az Alpokon átvezető út során a pápa bélcsavarodást kapott és lázas delíriumában félrebeszélt. A Mont Cenis-hágón való fáradságos átkelés idején már az utolsó kenetet is feladták neki, mert azt hitték, hogy meg fog halni. Végül azonban megérkezett a fontainebleau-i kastélyba, ahol a következő két évben fogoly maradt.

1813. január 25-én kénytelen volt aláírni az újabb, a fontainebleau-i konkordátumot, amelyben lemondott világi fennhatóságáról. Néhány héttel a konkordátum kihirdetése után VII. Piusz azonban elkezdte visszavonni a benne tett engedményeket.

Az 1815-ben a belgiumi Waterloo mellett elszenvedett döntő veresége után Szent Ilona szigetére száműzték a császárt Forrás: Wikimedia Commons

Talán megérezte, hogy a dokumentumnak nem lesz túl nagy jelentősége: Napóleon 1814. április 11-én ugyanis lemondott, a pápa pedig néhány héttel később visszatért Rómába, ahol hősként és a hit védelmezőjeként fogadták. A század legkülönlegesebb uralkodójához fűződő viharos kapcsolata miatt sokat szenvedett, de végül győzedelmeskedett a kitartása.