Biológiai invázió fenyegeti Magyarországot

Az ázsiai tigrisszúnyog csípése más hazai szúnyogok csípéséhez képest erősebb allergiás reakciókat okozhat

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) vezetésével a közelmúltban alakult meg az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium (EBNL) Invázióbiológiai Divíziója. A részt vevő szakemberek fő küldetése, hogy felmérjék az inváziós fajok általi fenyegetettség mértékét, a probléma kezelésére egy egységes ökológiai keretrendszert dolgozzanak ki, és a tudományos eredményekre támaszkodva hatékony gyakorlati javaslatokat fogalmazzanak meg a döntéshozók számára az invázió elleni védekezési stratégiák kidolgozásához. A projekt további konzorciumi tagjai a Pécsi Tudományegyetem (PTE), az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK), a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE), az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) és az ELKH Állatorvostudományi Kutatóintézet (ÁTKI).

A globalizáció okozta probléma

A Föld növény- és állatvilága évmilliók alatt fejlődött ki. A populációkat óceánok, hegyláncok, tengerek és folyók választották el egymástól, így minden kontinensnek, és ezen belül az egyes különböző léptékű földrajzi egységeknek sajátos, az adott területre jellemző biodiverzitása alakulhatott ki. Történelme során az emberiség – különösen a nagy földrajzi felfedezések korától kezdve – tömegesen telepített át szándékosan vagy hurcolt be véletlenül növény- és állatfajokat olyan területekre, ahol azok eredetileg nem voltak őshonosak. Az elmúlt évtizedekben a globalizációval vált különösen nagymértékűvé az idegenhonos fajok valamilyen gazdasági célú betelepítése, illetve a szállítással, közlekedéssel vagy a turizmus során történő véletlen behurcolása.

Ezeknek a fajoknak egy része – kiszabadulva az emberi ellenőrzés alól – új élőhelyén spontán terjedésbe kezd az őshonos flóra és fauna kárára.

Az új fajok megjelenésével az eredeti közösségek tagjainak ökológiai kapcsolatrendszere átrendeződik, és e változások következtében

a természetes ökoszisztémák összetétele és működése megsérül, számos őshonos faj visszaszorul vagy kipusztul.

Már a 19. században megjelentek szakcikkek például a behurcolt növények kivadulásáról, a probléma a 20-21. századra azonban olyan mértékűvé vált, hogy egy új tudományterület – az invázióbiológia, inváziós ökológia – foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.

Egy, a hazai vizekben már megtelepedett inváziós faj, a szubtrópusi vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans) Forrás: Wikimedia Commons

Napjainkban a földi ökoszisztémákat a klímaváltozás és a biodiverzitás rohamos csökkenésének kettős krízise fenyegeti. A biodiverzitás-csökkenés egyik legfőbb oka – az élőhelyek módszeres pusztítása és feldarabolása mellett – az inváziós fajok térnyerése. Az inváziós jelenségek alapesete, amikor a gazdasági vagy esztétikai megfontolásból betelepített növény- vagy állatfaj kikerülve a tenyésztés vagy termesztés körzetéből „özönfajjá" válik, eluralja a korábban változatos őshonos ökoszisztémát. Erre példa a méhlegelőként telepített selyemkóró (Asclepias syriaca) vagy a magas aranyvessző (Solidago gigantea), amelyek mára a védett és természetközeli gyepterületeink súlyos leromlását, pusztulását okozzák.

Új veszélyek

Az inváziós jelenségek köre azonban ennél sokkal szélesebb. Ma már sok példát ismerünk arra, hogy

a betelepített vagy spontán betelepült fajok vektorként (hordozóként) olyan új kórokozókat hoznak magukkal, amelyek az adott területen korábban nem létező új betegségeket, potenciálisan járványokat okozhatnak.

A közelmúltban például több inváziós csípőszúnyog- és kullancsfaj is megjelent Európában, amelyek számos, emberre és háziállatokra egyaránt veszélyes kórokozót – többek között vírusokat és fonálférgeket – terjeszthetnek, amelyek többféle emberi betegséget és például a kutyák szívférgességét okozzák. A mezőgazdaság számára új kihívást jelent az inváziós növények hatása a beporzóközösségekre vagy az inváziós szipókás kártevők, atkák, poloskák megjelenése és kártétele például szőlőkben, gyümölcsösökben, ami jelentősen csökkenti a mezőgazdasági termelés hatékonyságát.

Ázsiai tigrisszúnyog Forrás: Centers for Disease Control and Prevention's Public Health Image Library/James Gathany

A biológiai invázió tehát egy olyan komplex problémakör, amely a biodiverzitás csökkenésén túl közvetlenül hat a gazdaság és a társadalom számos szegmensére, a természetes élőhelyek csökkenésére, az őshonos fajok visszaszorulására és eltűnésére, a mező- és erdőgazdálkodás hatékonyságára, továbbá nem utolsósorban az emberi egészségre egyrészt a természetközeli, egészséges környezet elvesztése, másrészt közvetlenül az újonnan megjelenő kórokozók vagy allergének révén.

A több szinten jelentkező hatások súlyát jelzi, hogy az Európai Unió évente több mint 12 milliárd eurót költ az inváziós fajok elleni védekezésre, valamint az általuk okozott károk kiküszöbölésére, és ez az összeg évről évre nő. Az IPBES (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) legújabb globális értékelése alapján az inváziós fajok országonkénti száma 70 százalékkal emelkedett 1970 óta, és a jelenleg számon tartott inváziós fajok több mint egyharmada az utóbbi négy évtizedben jelent meg először egy az őshazáján kívüli biogeográfiai régióban. Világviszonylatban Európa és Észak-Amerika területén fordul elő a legtöbb inváziós faj,

Magyarország is inváziós forrópontnak számít.

Hazánkban az elmúlt évszázadban több száz új faj jelent meg, jónéhány közülük jelentős ökológiai változásokat idézett elő.

Új kutatóközpont alakul a jelenség vizsgálatára

A biológiai invázióhoz kapcsolódó jelenségeket különböző szakterületek képviselői is intenzíven kutatják, köztük ökológusok, virológusok, növényvédelmi szakemberek, orvosok, azonban az egyes részterületeken még számos megválaszolatlan kérdés van. Ma még nem lehetséges az inváziós folyamatok olyan jellegű előrejelzése, mint ahogy például a különböző klímaszcenáriók eltérő feltételek esetén mutatják a várhatóan bekövetkező állapotokat.

A Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával a közelmúltban alakult meg az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziója. Az ÖK vezetésével

A PTE, az ATK, a MATE, az ÁTE és az ÁTKI konzorciumi tagokkal működő Invázióbiológiai Divízió fő küldetése, hogy

a jövevényfajok általi tényleges fenyegetettség felmérésére és kezelésére egy egységes ökológiai keretrendszert dolgozzon ki, és a tudományos eredményekre támaszkodva hatékony gyakorlati megoldásokra tegyen javaslatokat.

A kutatás során a szakemberek feltérképezik és dokumentálják az egyes, társadalmi hatásuk szempontjából kulcsfontosságú hazai inváziós fajok megjelenését és terjedését, ideértve az inváziós növényeket, csípőszúnyogokat, növényi kártevőket, vadfajokat. Az invázió folyamatának, hajtóerejének megértése nélkülözhetetlen a hatások megértéséhez, az invázió előrejelzéséhez és a védekezési stratégiák kidolgozásához. Kísérletes rendszerekben integráltan vizsgálják az inváziós fajok terjedési sikerét meghatározó tulajdonságokat és többek között azt, hogy az emberi mobilitás hogyan járul hozzá az inváziós fajok terjedéséhez. Szintén tanulmányozzák az inváziós fajoknak az őshonos fajokra, az ökoszisztémák működésére és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatását. Az invázió társadalmi és gazdasági következményeinek megértéséhez az érintett szakmai szereplőkkel közösen vizsgálják az invázió mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, vadgazdálkodási hatásait, továbbá növény-, állat- és humán egészségügyi vonatkozásait.

A feltárt eredmények alapján prediktív modelleken, mesterséges intelligencián és molekuláris módszereken alapuló olyan új technológiákat fejlesztenek, amelyek azonosítják és előrejelzik a kritikus inváziós eseményeket, emellett az inváziós fajok elleni védekezéshez is új módszereket fejlesztenek és tesztelnek.

Az EBNL Invázióbiológiai Divízió tagjai kiemelt feladatuknak tartják az inváziós problémakörről és a veszélyek aktuális mértékéről való folyamatos, széles körű tájékoztatást, valamint javaslatok megfogalmazását a döntéshozók számára az invázió elleni védekezési stratégiák kidolgozásához.